Az van, hogy városi emberként nagyon gondolkodom egy rolleren, de még inkább egy elektromos minikerékpáron, mert az a koncepcióm, hogy amikor csak lehet, városon belül inkább a vonatot használnám, és a pályaudvarok, valamint megállók környékétől valami rásegítéses eszközt. A hordozhatóság és a rásegítés a lényeg.
A címlapképen például azt láthatjátok, hogy a KöKiről legfeljebb fél óránként induló vonatokkal elérhető vasúti megállók köré húzott 3 kilométeres kör mekkora százalékát fedi le Budapest belvárosának. Egyedül a Gelért tér környéke homályzóna, de az a pár plusz méter simán bele kell férjen. Akár még tekerve is.
Viszont. Viszont az is van, hogy meccsre is szívesen járnék így, bár, ebben az esetben le kellene mondani a nyakló nélküli sörözgetésről, de valamit valamiért.
“Gyakrolati tapasztalatos körkérdés következik a két kerékén meccsre járó olvasóinkhoz” bővebben