Van néhány dolog, ami igencsak közös bennünk mostani vendégszerzőnkkel, Németh Lacival. Egyrészt mindketten szeretjük a Balkán hangulatát, ami nem feltétlen a Balatont mostanság csereszabatosan helyettesítő Horvátországot jelenti, hanem jóval inkább Boszniát, Montenegrót és Macedóniát, vagyis az egésznek a közepét, mást ne mondjunk, lelkét. Hogy mit is jelent a belső-Balkán, arra elég annyit érzékeltetésül, a bureket onnan mindenki nemzeti ételének vallja, és komoly vitát folytat másokkal, hogy melyik az igazi. (Részemről a macedón, illetve a szkopjei eresztést érzem a legerősebbnek, de nem marad el mögötte sokkal a boszniai vidéken fellelhető, sőt, az albán leveles sem.)
Mivel szurkolók vagyunk, második közös szenvedélyünk, a sör nyilván adott, és itt most lehet kissé a szerzőtárs RW lelkébe gázolok, de számomra igenis iható, hovatovább jónak nevezhető nem kevés balkáni sör, főként a boszniai Sarajevsko világosa, valamint az albán Tirana prémiummárkája, ami bár nem túl szénsavas, de legalább a maga módján finom, vagy ha más nem, egy hát alatt megszokható.
A harmadik a Honvéd, de mivel egy kispesti blogon vagyunk, ez adottnak tekinthető.
A lényeg, hogy Laci a Kispest mindenhol jelmondatot komolyan véve, és amíg mi kikaptunk Debrecenben, leszaladt Szarajevóba, hogy futással múlassa az idejét. Az részünkről már eleve tiszteletreméltó dolog, hogy félmaraton, minden mást pedig olvassunk el tőle a hajtás után, néhány képpel megtoldva. (Innen is köszönjük a vendégposztot, jó látni, hogy másnak is fontos a Honvéd név megismertetése, és büszke felvállalása az országhatárokon túl.)
~o~
Vajdasági származású srác vagyok. Úgy nőttem fel, hogy ha foci akkor Puskás és Kispest. 1992-ben kerültem át Magyarországra, Szegedre. Esztergomi lányt vettem feleségül… majd 2009-re sikerült a Bozsik stadion közelébe költöznöm. Melegebb időben három kislányommal látogatok ki a bevehetetlen erődünkbe, a hidegebb ősz-tél-tavasz pedig fixen kanyar, egyedül vagy barátokkal.
Miért éppen Szarajevó?
Hobbi futóként készültem életem első félmaratonjára. Országos cimborám Szarajevóban van kiküldetésben, és mivel a tavalyi versenyen is futott valaki magyar lobogóval, úgy döntöttünk, idén mi is megtesszük ezt. Olyan jó lenne találkozni azzal a személlyel… hiszen miatta (is) mentünk pont oda. A másik ok, hogy akár hiszitek akár nem, bennünket, magyarokat határozottan szeretnek Boszniában, jórészt történelmi okokból:
- A monarchiában mi voltunk a jó fejek, akik jöttek és építettek. Iskolákat, könyvtárat, múzeumot…
- A háború után a híres Mostar-i (ejtsd: mosztári) hidat magyar honvédek buvárkodják ki és hozzák a felszínre, majd segítik a világ egyik leghíresebb építményének a rekonstrukcióját.
- A háborúban szétlőtt levéltár és könyvtár épülete újjáépítésének egyik legnagyobb adományozója már 4 éve Budapest önkormányzata és a Magyar Kormány. (Igen ezt még az a bizonyos Demszky-gárda és a jelenlegi külpolitikailag hazardírozó csapat sem tudta elrontani.)
Szóval itt szívesen látnak bennünket. (Ezt megerősíthetem, a Balkán ezen részén tényleg kedvelik a magyarokat, és a legtöbb helyen tényleg Puskással köszönnek felénk, mosolyogva. – v.h.)
Ami biztos, hogy magyar zászló a kezemben és nem volt kérdés mi lesz a fejemen.
Az út
Egy budafoki haverral és egy szegedi barátunkkal szombat délután érkeztünk a szerb határhoz. A nagyobb kalandok viszont később, a szerb-bosnyák határon értek bennünket ahol, az útlevélellenőrzés után a senki földjén 120 szerb dinárt fizettettek velünk híddíj gyanánt. Kifizettük, átértünk, anélkül, hogy leszakadt volna alattunk a teljesen korrodált betonkatyvasz… várt bennünket a következő meglepetés, egy felirat: “A boszniai határőrök szakszervezete meghatározatlan időre sztrájkot hirdetett.” Kíváncsiak voltunk, mit is jelenthet mindez… de hála Istennek csak annyit, hogy legalizálták a ráérős balkáni munkatempót. Éjfél után értünk vendéglátóinkhoz. Izgatottan vártuk a másnap reggelt.
A verseny
Indulás előtt (is) és után is több magyar honvédbe botlottunk. Az öröm kölcsönös volt, kivéve a tábornok urat, aki nem viszonozta közeledésünket. De sebaj. A női mezőnyben egy magyar honvéd lett a negyedik, míg a férfiak között több magyar is benn volt a legjobb százban.
No és a mi csapatunk?
148. H. Balázs
185. és 186. Németh Laci és Eckhart Kyle, a magyar zászló és a Budapest Honvéd sapka!
A végén a honvédokat az utóbbi kettő vonzotta oda hozzánk.
Üröm az örömben?
A kötelező burek megevése után (a legjobb balkáni kaja) miközben a Szarajevói Sörgyárban ittuk a frissen csapolt barna söröket… online követtem debreceni buktánkat.
Hazajöttem. Felvételről már meg is néztem a meccset. Én továbbra is büszke vagyok a fiúkra. És tuti ott leszek a Kaposvár elleni meccsen… legrosszabb esetben a családi szektorban a lányaimmal.
Legyünk büszként csapatunkra… Csak a Kispest!
Sztrájkolnak a boszniai határőrök.
A befutó.
Ahogy a Honvéd is év végén, itt is minden csupa négyes.
Burek.
A Szarajevói Sörgyár büszkesége, a csapolt barna Sarajevsko.
