Sosem voltam egy igazán jó alvó, általában megelégszem azzal, hogy az alvás következménye, a reggel legyen elviselhető. Az okoslámpa időben napfelkeltét mímel, az okosébresztő okosan, az alvási ciklusaimhoz igazodva próbál ébreszteni az okoskarkötőn keresztül, én pedig próbálok időben lefeküdni. Valahogy így, a szürke hétköznapokon.
Tegnap például egész nap dögleni szerettem volna, olvasni valami könyvet, bambulni egy sorozatot, esetleg kicsit sétálni, netán frissíteni az Ubuntut, a lényeg, hogy semmi produktívat, és mindent, ami pihentető. Szabadnap, részemről semmit sem ünneplek nagypénteken, a hétvége nálam a sonkaünnep (ahogy a Karácsony a halászlé, mindkettő óriási kedvenc, de télen hideg van, viszont adja a Die Hardot a tévé), rá kell pihenni.
“Ismét nekifutunk a nagyon valószínűtlennek” bővebben