mert célunk csak egy van
Meccsarcnak tegnapról három olyan srácot választhatok, akik igazából szezondíjat is kaphatnának, lévén egész évben nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a megbízhatót, nem egy esetben pedig az extrát is. „Meccsarc: szezondíj is mehet…” bővebben
Múlt héten nem egyezett teljesen az értékítéletünk, az általam kihozott Hidi-Nagy-Bobál hármas csak közelítette a Nagyerdőben kétgólos Eppelt nálatok. Eheti választásom így akár egy megkésett utánafutásként is értékelhető lehetne a közvéleménynek, mégsem erről van szó. Mindjárt meg is magyarázom. „Meccsarc: Eppel most már előlem sem menekül” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. „Meccsarc: nem evidencia” bővebben
A címmel azt hiszem, el is lőttem mindent, így különösebben hosszabb magyarázat sem jön a hajtás után, csak egy kis összegzés. „Meccsarc: sok szürkeség és két év védése” bővebben
„Na, már látom magam előtt RW ömlengő cikkét: a meccs arcra az egész csapat!” – húzott Hanta élveteg vigyorral a diadal pillanataiban tegnap, és egyébként akár ezt is írhattam volna, de ezek után egyrészt csakazértsem, másrészt pedig a sok kiemelkedő teljesítmény között akadt egy hajszállal a többiek fölé is növő, még ha ez talán nem is nyilvánvaló mindenkinek. „Meccsarc: a kis ember nagy idénye” bővebben
