mert célunk csak egy van
Meccsarcnak tegnapról három olyan srácot választhatok, akik igazából szezondíjat is kaphatnának, lévén egész évben nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a megbízhatót, nem egy esetben pedig az extrát is. “Meccsarc: szezondíj is mehet…” bővebben
Múlt héten nem egyezett teljesen az értékítéletünk, az általam kihozott Hidi-Nagy-Bobál hármas csak közelítette a Nagyerdőben kétgólos Eppelt nálatok. Eheti választásom így akár egy megkésett utánafutásként is értékelhető lehetne a közvéleménynek, mégsem erről van szó. Mindjárt meg is magyarázom. “Meccsarc: Eppel most már előlem sem menekül” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. “Meccsarc: nem evidencia” bővebben
A címmel azt hiszem, el is lőttem mindent, így különösebben hosszabb magyarázat sem jön a hajtás után, csak egy kis összegzés. “Meccsarc: sok szürkeség és két év védése” bővebben
“Na, már látom magam előtt RW ömlengő cikkét: a meccs arcra az egész csapat!” – húzott Hanta élveteg vigyorral a diadal pillanataiban tegnap, és egyébként akár ezt is írhattam volna, de ezek után egyrészt csakazértsem, másrészt pedig a sok kiemelkedő teljesítmény között akadt egy hajszállal a többiek fölé is növő, még ha ez talán nem is nyilvánvaló mindenkinek. “Meccsarc: a kis ember nagy idénye” bővebben
Lassan már unalmas lesz ez a rovat, de most sem tudok másra mutatni, “az egész csapat anblokk tré volt” bonmot-t pedig most egyszerűen nincs kedvem elsütni. Márcsak azért sem, mert voltak olyanok, akikkel én (mondjuk nem egy szigorú mérce szerint, bevallom, de) elégedett voltam. Mondjuk, nem sokan. Bobál, Nagy Gergő és SztenderdGyuri. Meg egy kicsit maxiKing. “Meccsarcgyuri” bővebben
#Meccsarc rovatunkban a vereség ellenére többen nyújtottak be értékelhető pályázatot játékosaink közül a szombat délutáni produktumra alapozva, ami örömteli, mert azt jelzi: tényleg voltak értékelhető teljesítmények a sártengerben. Hogy messzebb ne menjek, két új igazolás is bemutatkozott és egyik sem betlizett! A győztes azonban nálam idén sokadjára ismét a balkáni perpetuum mobile. “Gyuri bán verhetetlen” bővebben
Ha RW visszatért, akkor visszatér a meccsarc rovat is, mondhatjuk, és mondjuk is! Hajtás után örömködök. “Meccsarcok: Dani, Ignja és a Bán” bővebben
Igazából konkrét meccsarcot most sem választok, de nem a Vasas elleni indok okán, amikor egységesen szürkült mindenki… Most is egységeset hozott ugyan, de ezúttal inkább kalapemelésre késztető teljesítményt, a csapat. No, azért nem minden tökély, ez a kalapemelés inkább amolyan tisztelgés a hozzáállásért, semmint az igazán klasszis produkciókért, mert abból most nem igazán jött egy sem, inkább sok majdnem-et láttunk, csak mindig hiányzott az e sok majdnem-et teljes egésszé tevő korona.
Azért pár játékosról így is megemlékeznék, pont a majdnem-ek kapcsán. “Meccsarc: a sok majdnem” bővebben
Az első félidő közepéig azt hittem, Nagy Geri lesz az MVP. Aztán úgy a 60. percig biztos voltam benne, a tékozló fiú megtérését hozza a mai este, és annyi kritika után Rikkárdó homlokára helyezhetjük fel a virtuális babérkoszorút. Erre jött a 92. perc… “Meccsarc: Gyuri bán és két alvezére” bővebben
