Nem ide tartozik, de pár régi ismerőssel pont Bognár Gyuriról volt szó. Van, aki szerint előremutató, amit csinál Pakson, látványos, szórakoztató, foci. És van, aki szerint Bognár egy rákfene, akinek iszonyat nagy mázlija van, hogy itt tart a magyar foci, és kényelmesen lehet benne lubickolni. Szerintem is rákfene, de legalább hasznos. Erről azért pár szót ejtsünk, mert van átkötés belőle Kispestre.
Magyarországon tombol az álprofizmus. Magyarországon státuszok vannak, és nem működés. Magyarországon átveszik a pozíciókat külföldről, azonban nem határoznak meg célokat, a célokhoz mérföldöveket, a mérföldkövekhez visszacsatolást, ellenőrzést, Magyarországon nincs következmény. Magyarországon egy Lukic simán lehet dagadt, hiába van dietetikus, sporttudományos vezető, sportigazgató, ügyvezető, tulajdonos, Lukicnak a simogatás jár, hiszen ő a legjobb gólvágó, nélküle hol lennénk? Vagy akár említhetnénk a soktízmilliós gépparkot, a hozzá tartozó szakképzett üzemeltetőkkel. Látták, hogy ki él sportszerűtlen életet (igen, ki az, aki piál), mégsem tettek ellene semmit. Vagy a mérés volt rossz, vagy a következmények hiányoztak.
“Utólag kicsit sajnálom, hogy egy ilyen remek témát pattintok el a pécsi beharangozóra” bővebben