[#005] Kezdődnek a bajnokságok és egyéb érdekes témák
Hétvégi Kötekedő podcast.
Mastodon
mert célunk csak egy van
Hétvégi Kötekedő podcast.
Pécs – Honvéd @ Pécs, 17h
Nem ide tartozik, de pár régi ismerőssel pont Bognár Gyuriról volt szó. Van, aki szerint előremutató, amit csinál Pakson, látványos, szórakoztató, foci. És van, aki szerint Bognár egy rákfene, akinek iszonyat nagy mázlija van, hogy itt tart a magyar foci, és kényelmesen lehet benne lubickolni. Szerintem is rákfene, de legalább hasznos. Erről azért pár szót ejtsünk, mert van átkötés belőle Kispestre.
Magyarországon tombol az álprofizmus. Magyarországon státuszok vannak, és nem működés. Magyarországon átveszik a pozíciókat külföldről, azonban nem határoznak meg célokat, a célokhoz mérföldöveket, a mérföldkövekhez visszacsatolást, ellenőrzést, Magyarországon nincs következmény. Magyarországon egy Lukic simán lehet dagadt, hiába van dietetikus, sporttudományos vezető, sportigazgató, ügyvezető, tulajdonos, Lukicnak a simogatás jár, hiszen ő a legjobb gólvágó, nélküle hol lennénk? Vagy akár említhetnénk a soktízmilliós gépparkot, a hozzá tartozó szakképzett üzemeltetőkkel. Látták, hogy ki él sportszerűtlen életet (igen, ki az, aki piál), mégsem tettek ellene semmit. Vagy a mérés volt rossz, vagy a következmények hiányoztak.
“Utólag kicsit sajnálom, hogy egy ilyen remek témát pattintok el a pécsi beharangozóra” bővebbenHárom rövid fejezet a mai Paks elé, ahol ebben a mondatban írjuk le utoljára, hogy mennyire, de mennyire fontos lenne a győzelem a bentmaradásunk szempontjából.
A továbbiakban ugyanis Bognárgyuriról értekeznénk kicsit, és elmagyarázzuk, hogy miért lehet szeretni azért, amiért normális esetben gyűlölni kellene, valamint szembesítjük a számaival.
Aztán jöhet Farkas Ádám, akit megkaptunk mára, mintha a küldéssel próbálnák finoman jelezni: srácok, nektek annyi.
“Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc” bővebbenIdézem:
“Artikulálatlanul, vinnyogva röhögök éppen” bővebbenA FEB Bognár György vezetőedzőt (Paksi FC), mert az FTC elleni bajnoki mérkőzés után adott nyilatkozatában a játékvezetést szándékos elfogultsággal vádolta, ami alkalmas volt arra, hogy a szövetséggel szembeni bizalmat megingassa, fegyelmezési múltjára is figyelemmel 350.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.
via MLSZ FEB
Vannak időszakok, amikor picit megfárad a lelkesedés a csapatod iránt, amit persze sose hagysz el (kivéve, ha kis osti divatszurker kurzuscsíra vagy). Ilyenkor két lehetőség áll az ember előtt: vagy szép csöndben eltávolodik, egy tisztes távolságtartásba menekülve, és abbahagyja, vagy minimalizálja a kijárást, de a nyilvánosság előtt továbbra is felvállalja a klubját, sőt, valami földindulásszerű megújhodáskor vissza is térne a szorítóba. Más kitart, cipeli a keresztet minden hétvégén a vállán, élőben is a Bozsikban, vagy másutt, de keres valami üdítő szórakozást is, ami legalább a focikedvet és a hangulatéhséget kielégíti, amíg a saját csapat szürkül. Én az utóbbi csoport boldogtalan tagjaként pont a fenti megfontolásokból délpesti futballkalandozásokkal próbálom feltölteni az aksit, több-kevesebb sikerrel. Tegnap például többel. “Délpesti focikalandok 1. – Soroksári vasárnap” bővebben
Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
A mai részben 2004 őszére fordulunk rá, amikor egy sikerektől hangos idény után ismerős fordulat következett be, egy trademarkos kispesti szürkület, de hát erről is meg kell emlékezni, ugye… Nőt, kocsit cserélhetsz, klubot soha, ahogy a klasszikus mondja, azaz a penetránsabb idényekben is a Honvéd a mi csapatunk, nem csak a sikerekkor. Hajtás után megyünk az őszbe, sok-sok lankadt szárnyú vörös-fekete tollú héjamadár (Ady nagy kedvenc. Nem csak az út, a költő is.). “Az én Kispest-Honvéd sztorim, XVI. rész. 2004 ősz.” bővebben