Négy ifistával a támadósorban – siófoki osztályzatok

Hagyományos osztályozókönyvünket ezúttal egy kis értetlenkedéssel kell indítanunk: Vajon kinek a fejéből pattant ki, hogy Siófokon jó, ha az idényzáró mérkőzés délután háromkor kezdődik? Az első félidő alatt úgy örültünk minden picinyke felhőnek, mint paksi klubtulaj egy levetett debreceni centerhalfnak. Az egész stadionban egy helyen van árnyék – a lelátók mögött, amelyek viszont a környék (és ide értve az utcafrontot is) egyetlen olyan pontjai, ahonnan nem látszik a játéktér. Jelenleg egy általános és képzelt alanyt átkozok magamban, de amint fényre derül valós személye, azonnal kiposztoljuk ide, néhány keresetlen szó kíséretében.
 

Mivel a körülmények adottak voltak, és az ember kénytelen hűteni magát valamivel, még a mérkőzés kezdete előtt feltérképeztem a vendégszektor mellett álló büfét. A krimó hasonló elven működik mint az ország legtöbb vidéki stadionjában, vagyis egy ablak van az utcára, és egy ajtó befelé. A nap derékszögben a fejem felett, a hölgy mosolyogva adja át a hűtött (és valóban jéghideg) citromos sört, minden rendben lévőnek tűnik.

A döbbenet sajnos bent jön el. A vendégszektor kerítése mögé felállított pultra ugyanis csak agyhűtésre kevésbé alkalmas dobozos söröket és üdítőket visznek ki. Becsületükre váljék azonban, hogy legalább jégkocka hozzáadásával megpróbálták tartósítani valahogy az italok hőmérsékletét, de a valóságban ez annyit ért, mint Brightnak egy forintos labda öt méterre az üres kapuval szemben. Nincs mit szépíteni, becsiccsentettem, miközben azon meditáltam, valóban jobb ilyenkor a hideg sör, mint a cukros lónyál?

A hosszú felvezető után következzen az osztályozókönyv, ezúttal inkább alapozva majd benyomásokra, mintsem valós tényekre. Lássuk.

Kemenes (7): Egyre inkább úgy látszik, megtaláltuk a megoldást az elmúlt évek kapusgondjaira. Egész tavasszal stabil formát mutatott, és itt, Siófokon még magát is felülmúlta. Volt, hogy egy ötméteres fejest védett lábbal, volt, hogy a kiugró csatár lábai közül(!!!) halászta ki a labdát, és volt, hogy hátraintve megköszönte a tábor tapsát. (A meccs után egyébként épp ő volt az első, aki kijött a szurkolókhoz, és minden ruhadarabját emléktárggyá nemesítette.)

Horváth Adrián (5): Mivel Botis kimaradt a csapatból, Lovric húzódott be középre, és ismét Adrián játszott a jobbszélen, hogy bizonyítsa, továbbra sem ez az igazi posztja. Nagyot nem hibázott, de hozzátenni sem tudott igazán a dolgokhoz.
Lovric (5): Láthatóan elfáradt az idény végére, többször lemaradt a kiugró játékosról.
Debreceni (5): Ugyanaz, mint Lovric. Szerencsére Supka mester megkegyelmezett az egész tavaszt öt-öt és fél emberrel lehúzó védelmen, és taktikájában komoly szerepet szánt a lesreállításnak, némileg kímélve a valóban utolsó tartalékaikat összekaparó srácokat.
Hajdú (5): A Siófok az ő oldalán volt veszélyesebb.

Hidi (5): Folyamatosan javul és tisztul a játéka, egyre kevesebb labdát szór el, és egyre bátrabban passzol előre. Nem volt igazán lehetősége nagyot hibázni, de sokszor hagyta, hogy Akassou oldja meg a dolgokat.
Akassou (6): Újra hozta azt a formáját, amiért ősszel annyira szerettük. Középről talán ha egyszer veszélyeztetett a Siófok, miközben sallangmentesen és hatalmas akarattal oldotta meg a feladatát. (Csak halkan kérdezzük, szeretné bizonyítani, hogy szeretne maradni?)

Vernes (5): Hiányzott belőle az NB1 sebessége és a játékosok magabiztossága (sic!), de látszik, van jövője a szakmában. Nem véletlen, hogy a második csapatot szinte átugorva, a nagyoknál kezdett.
Zelenka (5): Adott egy gólpasszt, volt néhány jó labdája, de inkább a játékvezető-hölggyel foglalkozott. Ha nem hozza le Supka az első félidő végén, a másodikra valószínűleg akkor sem jött volna ki. Láthatóan teljesen elfáradt, mind fejben (reklamálások), mind fizikálisan.
Ivancsics (6): Ha kizárólag rajta múlt volna, nem csak hármat rúgunk …

Nagy Gergő és Czár gólöröme

Danilo (6): … merthogy Danilo bármit képes kihagyni. Érdeme azonban, hogy legalább helyzetbe tud kerülni, és ha kicsit feljavul a helyzetkihasználása, remek kis idénye lehet itt jövőre. Ezúttal egy góllal és egy gólpasszal zárt a sok rossz megoldás mellett.
Délczeg (5): Agilisan játszott, lőtt egy gólt, de nem ezen a meccsen győzte meg az őt szerződtető kispesti vezetőket.

Cserék: Nagy Gergő (6): Sokadszor bizonyította, van benne perspektíva. Amikor többen is bejöttek a generációjából, láthatóan még inkább élvezte a játékot. Vécsei, Czár (-): Kaptak néhány percet, hogy végül Czár lője a Honvéd utolsó idei gólját.

~o~

Siófok – Bp. Honvéd 1-3 (1-1)
gól:
Honma (40.) ill. Danilo (6.), Délczeg (öngól, 51.), Czár (90.)
összeállítás: Kemenes – Horváth A., Lovric, Debreceni, Hajdú – Hidi, Akassou – Vernes (Vécsei, 73.), Zelenka (Nagy G., 35.), Ivancsics (Czár, 81.) – Danilo

~o~

Meccs után többen még maradnak, és egy józanító csobbanással búcsúztatják el a szezont. Maradjunk annyiban: így sikerült (természetesen a következő napokban-hetekben egy sorozat keretében ezt majd bővebben kifejtjük).

fotók: babar