5…

…azaz öt nap van még hátra a 2011-12-es rajtig. Drukkerkezek feszülnek meg a Balaton-parton a behűtött sörösüvegeken, vagy elkínzottan a munkahelyi klaviatúra előtt. A magára valamit is adó bohócliger-drukker, ezen belül a kispesti vállfaj, gondolatban már összeállításokat vázol, kezdőcsapatokat kreál, s míg egy jó unalmas irodaértekezlet zajlik a jövendőbeli melókról, az ütemterv helyett inkább egy Zelenka-féle beívelésen vagy Németh Norbi várható második debütjén jár az agya…kezdődik a szezon.

Visszaszámlálunk ilyenkor, vágjuk a centit. Ha közben bevallom, hogy ma azt álmodtam, hogy Hantával ülünk az Oláh Gábor utcai stadionban, valami furcsa okból kifolyólag házisört szürcsölünk egy 2 literes petpalackból, közben azon hőzöngve, hogy a cseh irányítót miért csak csak a 70. percben küldi be Supka, lassan az olvasóközönség is kiutalja számomra az “ez végleg elveszett a külvilág számára” címkét. Ha még hozzáteszem, hogy álmomban Hantán egy aláiratott Hore mez feszült, a kép tényleg szürreális. Meleg napokat élünk, magyarázzuk ezzel. Meg hogy kezdődik a szezon.

A hétfői haveri focikon mindig megy a nagy divatozás – ki milyen mezben mutatja be amúgy vállalhatatlan pörformanszait a műfüvön. Tegnap nem is volt kérdés miben megyek, és a jelen blog elsődleges és egyetlen tárgyát képező klub dresszében feszítettem ki a Fáy utcai sporttelepen bérelt pályára. Még egy grimasz is kiszállt a “Vasas függő vagyok” tábla felé. Most már nincs barátság. Kezdődik a szezon.

Fura dolog ez. Ahogy távolodok a gyerekkortól, a kora ’90-es évektől, úgy romlik a focink. A ’91-es bajnokcsapatunk szétszedte volna a Tornyi-Szuri alakulatot, ez utóbbi meg szétkapná az utóbbi 1-2 év Honvédját. Barátaim zöme már elfordult a “Bohóctól”, én mégis nyomom még pár sorstárssal. Tudjuk: kicsi, savanyú, de a mienk. Nem is kell ragozni, nbcee spori megénekelte ezt már a labdabiztoson. Szóval, ha nekünk “csak” ez is jutott, ha már nem is infarktusközeli állapotban vagyok, mint 15 éve ilyenkor, de mégis ott bizsereg valami a szív vörös-fekete szegletében. Amikor az ember már arra is szívja a fogát hogy egy nappal eltolják a rajtunkat. Amikor mérgelődök Döme jóslatán – miért rontja el a kedvem előre is. Aztán majd persze felébredünk a hiú remények mámorából. De most még nem. Meló után tolok is egy sört ennek örömére: kezdődik a szezon.

Fotó: pepsifoci.hu.