Ha Docherty nyilatkozata nem vett meg téged is kilóra, akkor rajtad a lónyugtatóba kevert gumimaci szörp se segít

Akkorát nyilatkozott a skót sportigazgatónk a klubhonlapnak, hogy egyetlen mondatát is vétek lenne kiemelni. Olvassátok el mindenképp! És most még egyszer!

Én az első olvasást követően nyomban feltétlen híve lettem, tisztelni kezdtem a mindenen átütő éleslátását, szókimondását, hogy kerteletlenül kimondja a rögvalóság minden kegyetlen igazságát, és miután másodszor is elolvastam az egészet, erősen fontolóra vettem, hogy egy-egy gondolatát ribancrendszámként varratom a derekamra, hiszen annyira Örökérvényűek, mint egy Ossian-idézet.

Esküszöm, bizakodva kezdtem visszafelé számolni a napokat az idényrajtig, és a nyáron történtek függvényében a csapatot az 1-12. helyek valamelyikére várom. Remélem nem fogok csalódni!

“Ha Docherty nyilatkozata nem vett meg téged is kilóra, akkor rajtad a lónyugtatóba kevert gumimaci szörp se segít” bővebben

Közösségi véleménynek látszó magánvélemények

Korunk világhálójárul.

Mostanában sokat beszélgetünk ismerősökkel arról, hogy mennyire eltorzítja a világunkat a magánvélemények (monológok) közösségi, vagy egy csoport véleményeként való azonosítása.

Mondok egy példát: József leírja a kétezer tagot számláló Túródesszertimádók csoportban, hogy a Ceglédtej hamarosan a boltokba kerülő Túrós Rudija (kínosan figyelnek a védjegyekre) ehetetlen lesz. József kap rá négy lájkot, két szomorú fejet, és három kommentet, amiből kettő úgy is olvasható, hogy egyetért vele. Egy másik posztban Gábor ír arról, hogy elképzelhető, a Túrós Rudi nem lesz olyan finom, mint az eredeti Túró Rudi.

Józsefet és Gábort elolvassa a csoportban szintén tag Sándor, aki ebből leszűri a következtetést: a Túródesszertimádók, mint csoport egyértelműen Túrós Rudi ellenes, miközben még nem is kóstolták. Az egész csoport!

Sándor mit csinál esetünkben? Általánosít. Két magánvéleményt, illetve nem is véleményt, hanem közlést úgy állít be, mint az adott csoport, illetve közösség egységes álláspontját. Vagy legalább a többségét.

“Közösségi véleménynek látszó magánvélemények” bővebben

Vignye megy, új skót/walesi jön?

“(…)

Fenn a létrán áll két skót
ma már mind a kettő hót
testük a létra alatt van
számlálhatatlan darabban.
Nem szült oly mestert e szép föld
ki összerakja mi széttört.

(…)

Fenn a létrán áll két walesi
hogy ott majd pár szivart elszí
de a létra széjjelcsusszan
s a két walesi végsőt szusszan.
Kék füst írja levegőbe:
ami széttört nem forr össze
“.

(Eörsi-Szörényi: Szigetországi tragédia, Halász Judit Mákosrétes c. ultimatív klasszikus albumáról)

“Vignye megy, új skót/walesi jön?” bővebben

19 és 41

“Na az értelmiségi szekció: ülnek mint a verebek” – mondta Magyesz ‘csúton, és lefotózott minket

41 éves leszek két hét múlva. 19 éve, egy borzalmas klubvezetés alatt széteső öltözővel és szurkolótáborral sirathattam a zalaegerszegi kizuhanást. 19 éve. Az egy ötöd század. Ma viszont más a helyzet. Tavaly is és idén is megmutattuk, hogy ez nem a kora kétezres évek szegényháza: mi benn tudunk maradni. Értő kezekben a klub, jó a keret kémiája, összeállt a sokféle szurkolói réteg, hol van már a Hemy-korszak mocska? A klubom történetében a sokadik, “sajátomként” a tizenegyedik (1989-90, 1997-98, 1998-99, 1999-2000, 2001-02, 2004-05, 2009-10, 2010-11, 2014-15, 2020-21, és a mostani) majdnemkieső idény ez. Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan.

“19 és 41” bővebben

Szerencsére minden a legnagyobb rendben, haladunk tovább a megkezdett úton

tudta meg a Csakfoci. Vagyis szerintük péntekig, a Paks elleni meccsig már nem lesz edzőváltás.

Semmi gond, tényleg nincs itt semmi látnivaló. Egyszerűen nem volt szerencsénk (nem volt szerencsénk, Attila nem volt szerencséééééénk). Ismét.

Tanult kollégám szerint, ha egy gép rendre ugyanúgy működik, amikor ugyanazt teszed bele, ugyanazt adja ki, akkor az a gép normális működése. Tehát az alkotó szándéka szerinti. Esetleg pont az alkotó szándékával ellentétes, azonban az ilyen esetekben szimpla hozzá nem értésről lehet szó.

“Szerencsére minden a legnagyobb rendben, haladunk tovább a megkezdett úton” bővebben

Szurkolók, attitűdök

Tornyai János: Bús magyar sors

Ősszel azon siránkoztam, hogy hova süllyed a kommentszekció színvonala, egymás és a posztszerzők cseszegetésével, néhol gyalázásával, mindenbe politikát belelátó újonnan kihangosított élharcosokkal, stb. Akkor a Stécés posztra érkező reakciók még visszaadták a hitemet, hogy az utóbbi hetekben ismét lelombozódjak, pedig most nem Fanta kapta az ívet, nem is én (mire kapnám mondjuk, alig jön már tőlem poszt). Kapja Pisont, Gazdag, Lovrics, Kamber, Urbányi, de még a portás és a Temesvár utcai kóbor kutya is. Ki jogosan, ki kevésbé, de egyre többet gondolkozom azon, olvasva ezeket a csodálatos fröcsögéseket némelyektől – és sajnos egyre többektől, hogy hova süllyedt – nem, most nem a klub, hanem a tábora, 2017 dicső és vállt vállnak vető együttállásából egy frusztrált genggé. Nem túl szívderítő.

“Szurkolók, attitűdök” bővebben

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Az utóbbi napokban, hetekben számtalan ügy kapcsán horgadtak fel az indulatok a nagy kollektív kispesti közösségi térben, melynek integráns része a mi csöppnyi blogunk is. Bátorkodom a T/1-et használni még, mert bár good old Fanta úr majd’ egy éve szólóban nyomja szélmalomharcát posztjaival, amibe már egyre ritkábban tudok besegíteni, mint talján zsoldos a kispesti öltözői egységbe, mégiscsak közös gyerek volt ez valamikor, és kicsit még most is az, így néha én is szólhatok a közhöz. Például most. Posztom kettős célt szolgál: 1) igyekszik összefoglalni az elmúlt hetek nem egyszer egymásnak ellentmondó információhalmazából a lényegi tudnivalókat, 2) a végén, szakítva a Hanta a rossz rendőr, én a jó felállással, előveszem magam is a körmösök kiosztására szolgáló, vörös-fekete Terence Hill freskókkal díszített pálczámat!

“Öntsünk tiszta vizet a pohárba!” bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Két jó igazolás, ilyen is volt idén

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

“Ízlések és pofonok” bővebben

Én csak annyit kérdeznék, öreg: ezért érdemes volt lelépni?

Bentornato, Bambino Techozzlo! Isten hozott, Tékozló Fiú! (konyhaolasz, wekerlei dialektus)

Emlékszem, a Mister “első eljövetelekor”, még 2012 nyarán az első hazai bajnokin, a DVTK ellen a mindig lelkes fő Korzópápa (aki saját bevallása szerint SOSEM szid saját játékost és edzőt) a kispadoknál nagy erőkkel capoeirázó Marco Rossit nézte, majd az akkor még számunkra meglehetősen új mozgáskultúrától kicsit meglepetten csóválva fejét, úgy döntött, azért beküld valami verbális biztatást. Néhány olasz lelátói alapszóból álló bonmot-ját 1 percig ismételgette, ám a díszbokrok túloldalán épp magát rommá Cazzo-zó Marco rá sem hederített, így a csalódott hangadó így zárt: “E tutti Avanti, Andiamo…. (szomorú legyintés) a kurva anyád“. Hát, pont ez a klasszikus jár az eszemben a Kispestereket napok óta lázban tartó hír kapcsán, annyira benne van minden.

“Én csak annyit kérdeznék, öreg: ezért érdemes volt lelépni?” bővebben