Kákóczkin is csomót keresünk

1997-98 egy fura bajnokság volt. Visszatért ismét Kovács Kálmi, hogy valami nézeteltérés miatt négy forduló után újra, és ezúttal végleg elhagyjon bennünket a pályán; új manager érkezett, Krémer Károly nevét azóta is félve merjük csak kiejteni a Bozsik sokat megélt lelátóin; és új csapat épült. Vettünk egy komolyabb csomagot Békéscsabáról, és bár – tudjuk be zsenge fiatalságomnak – én Majorba simán beleláttam az új Warzychát egy röpke pillanatra, a többiek még talán annyit sem mutattak mint ő, és ezzel igen alacsonyra tettem most a lécet.

Az első fordulóban Diósgyőrbe látogattunk. Csaknem teltház, remek kis hazai kezdő, és a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz nálunk?

Diósgyőr Kispest
Rácz
Földvári, Téger, Farkas
Kovács T., Ternován, Kiser, Buliga, Kákóczki
Jakab, Kulcsár
Horváth D.
Dubecz, Plókai, Farkas A.
Balogz Zs., Kovács B., Major L., Cipf
Bárányos
Jovanovics, Kovács K.

Ne szépítsük, megalázó 5-1. A mérkőzés számunkra egyetlen értékelhető pillanata (azon túl, hogy Csőke Gergely másodszor és egyben utoljára viselhette a mezünket) egy elzárás volt Kovács Kálmitól, amiből előtte és utána sem láttunk egyet sem magyar pályákon. Részsikernek is kevés.

És aztán jött a tavaszi nyitóforduló, özönlött a tömeg a Bozsik felé, a Diót vártuk visszavágóra. A tovább után videón a Honvéd elmúlt 15 évének talán legjobb pályán mutatott játékának összefoglalója.

A néhány perces videóból is kiderül, nagyon összejött nekünk minden ezen a kora tavaszi délutánon. Egyrészt egy teljesen új csapattal próbálkoztunk, másrészt játszottunk, így félkövérrel kiemelve.

Vezér
Csábi
Plókai, Hahn, Mátyus
Dubecz, Bárányos, Kovács B., Calin
Csertői, Borgulya

A padra visszatért sokadszor is megmenteni Imre bá, és neki még bőven volt akkoriban annyi respektje, ha hívott, jöttek. Érdemes végigfutni a gárdán. Mátyus felépült hosszú sérüléséből, újra Vezér Ádi a kapuban (talán most Kemenes lesz az, aki újra egy évtizedre megoldja a kezdőkapus dolgát mifelénk), Csábi Jocó söpröget, előtte Hahn Árpi biztosít, támadóban pedig két rutinos spíler, Csertői és a Burgi. Jó lesz ez, lehet reménykedni.

És kiderült, nem csak lehet, érdemes is. Bárányos gólja mestermű, Calin emelése dettó, Mátyus becsúszói halálpontosak, Csábi tanári, és újra, és újra, és újra a Barika, aki nem átall félpályánál sarokkal dekázni, mert ÉPPEN OLYAN NAPJA VAN! Tombolt a lelátó, játszott a Kispest.

Valami ilyesmit szeretnénk látni holnap is.

(fotó: foci24.net)