Mastodon

Olvasói levél

Nem szoktunk gátja lenni semminek, főleg nem olyan dolgoknak, amik vannak.

A Honvéd jelenleg nem egyszerű dolog, ha az ember véletlenül Kispest-drukker. Nagyjából mindenki érzi, hogy miről van szó, mindenki képvisel valamilyen álláspontot. Ki az ultrákét, ki egy másik ultratípust, ki a korzót, tribünt, családot, megszokást, bármit, a lényeg, hogy van vagy ezerféle nézőpont (a Pécs elleni meccsen 800).

Olyan nyilván nincs és nem is lehet, ami mindenkinek jó. Ami mindenkinek ugyanúgy rossz, az van. Orwell parádésan megírta az 1984-ben, vagy Madách az Ember tragédiája falanszter színében, néhány ország pedig kipróbálta, vagy épp műveli jelenleg. Ebből az irányból nem kérünk.

Aztán van a középút, ami általában úgy szokott kialakulni, hogy létezik egy hagyomány, ami remek alap, és azt építgetjük, nyesegetjuk az oldalhajtásait, de mindig és mindenkor együtt.

Lehet szeretni, nem szeretni Hemibát, de néhány dolog illik figyelembe venni.

Egy, az Öreg kívülről jött, nem velünk szocializálódott a Bozsik lelátóin, tulajdonos lett, saját elveket követ, és azt konzekvensen. Azt senki sem tagadhatja tőle, hogy egyszer így dönt, másszor úgy, abszolúte kiszámítható. A szektorbezárás nem döntés, hanem büntetés, ne keverjük.

Másfél, Hemibá megszerette a Honvédot, szurkoló lett. Beszipkáztuk, pedig amikor megérkezett, én örültem, ujjé, befektető, aki pénzt akar csinálni, akadémiát, vagyis jó lesz nekünk. Aztán belénk szeretett, a racionalitás mellé odakúszott az érzelem is.

Kettő, hajlandó a párbeszédre, legyen az bármi. Megpróbálni mindenképp érdemes, hátha valami jó is kisül belőle. A céljaink nagyjából ugyanazok: eredményes Honvéd, és minél több Kispest-szurkoló a stadionban.

Három, elhaladt bizonyos dolgok mellett a világ. A futball ma már újfa futball szeretne lenni, keresi helyét az elüzletiesedés és a néhol rátelepülő politikum meghatározta mezőben.

Szóval vagyunk, voltunk, leszünk, csak épp egyre kevesebben, ami baromira nem jó folyamat. Miközben annyira azért nem szar kispestinek lenni, sőt.

A poszt amúgy nem erről szól, ezek az én gondolataim. A poszt egy szurkolói levél lesz, ami minap landolt a postaládánkban és az összefogásról, megbékélésről akar szólni. Anélkül, hogy véleményeznénk (vagy kijavítanánk a magyartalan, modoros nyelvtani hibáit), vagy kimondanánk, hogy a szerkesztőség egyetért, vagy sem vele, inkább változtatás nélkül közöljük, mert, mint azt már említettük, alapvetően nyitottak vagyunk mindere, ráadásul megúszunk vele egy napi kontentot.

(Aki ismer minket, vagy rendszeresen olvassa a blogot, úgyis tudja a véleményünket, amit egy szóval szeretnék összefoglalni: párbeszéd. Uff.)


Nyílt Levél a Budapest Honvéd Ultráihoz, Szurkolóihoz, Szimpatizánsaihoz

~o~

Kedves Szurkolótársaim!

A Budapest Honvéd Magyarország egyik legsikeresebb, legnagyobb hagyományokra visszatekintő futballegyesülete.

Puskás, Bozsik, Tichy és megannyi nagy sportember öröksége kötelez minket arra, hogy méltók lehessünk örökségükre.

A Budapest Honvéd utolsó évtizedei nem voltak méltók ehhez az örökséghez. Sem eredményeiben, sem szervezettségében, sem klubéletében, sem a játékosok klubszeretetében.

A Klub jelenkora azonban – álláspontunk szerint – az örökségnek való megfelelés irányába mozdította el a kispesti futballt.

A közelmúltban sikerült kétszer Magyar Kupát nyerni, sikerült többízben a nemzetközi kupákban megmérettetni és sikerült ismét a dobogóra állni.

A közelmúltban sikerült Magyarország egyik elismerten legjobb utánpótlásbázisát kiépíteni, ahonnan megannyi tehetség már az első osztályban is gólokkal örvendeztetett meg mindannyiunkat, és hihetjük közel van – oly’ régóta – az újabb kispesti felnőtt válogatott labdarúgó kinevelése.

A közelmúlt tehetségei végre abban a Kispest iránti szeretetben és kötődésben nőttek fel a Puskás Ferenc utcában, a Bozsik József Stadionban, amely klubszeretet méltó az említett örökséghez.

A jelenkor utánpótlás és első csapata garancia lehet a folyamatos fejlődésre, és arra, hamarosan az örökségnek megfelelő eredmények és sikerek költöznek vissza Kispestre.

Egy dolog azonban ma nem méltó az örökséghez.

A széthúzás, a gyűlölködés, a szurkolói feszültségkeltés, a távolmaradás.

Ez a helyzet megoldást igényel és elmozdulást abba az irányba, amely méltó ehhez a patinás klubhoz, méltó a Klub szurkolói hagyományaihoz.

A közeg sokat változott az utóbbi években. De sokat változott Puskásékhoz képest a ’90-es évekre is.

Ma a törvények, a Magyar Labdarúgó Szövetség szabályozásai, a Klub házirendje és belső szabályzatai megkövetelnek bizonyos normák betartását.

Azokat a normákat, amely normákat szabályok nélkül is betartott a Szurkolósereg évtizedeken át.

Ma azonban ezek nem divatosak. Sokkal divatosabb szidni a kisebbségeket, szidni az ellenfelet, szidni a tulajdonost.

De a divat vagy az erkölcs a fontosabb? A divat vagy a szabályok a fontosabbak? Az ellenségeskedés, az uszítás, a gyűlölködés, a távolmaradás vagy megbékélés a fontosabb?

Szerintünk az utóbbi a fontosabb. Az utóbbi a méltóbb ehhez a csodálatos örökséghez. Szerintünk az utóbbit érdemlik meg azok a fiatalok, akik mindent elkövetnek azért, hogy sikerüljön ismét olyan eredményesnek lennünk, ami méltó a kispesti hagyományokhoz!

~o~

Kedves Szurkolótársaim!

Kérlek Titeket, fontoljátok meg! Büszkeséggel tölthetné el mindannyiunk szívét, ha ez a Klub, ez a Csapat, ez a 12. játékos Magyarországon elsőként vissza tudni térni gyökereihez, és a megbékélést választaná.

Azt az utat, hogy a Csapat iránti szeretetből mindenki betartja a szabályokat, az alapvető erkölcsi és vallási normákat, és a jóizlés határai mentén szurkol, nem uszít, nem rasszista, nem gyűlöletkeltő.

A gyűlölet nem pálya! Tartsuk be a szabályokat, és segítsük a Csapatunkat ahhoz, hogy még sikeresebb legyen! Szükségük van ránk, és nekünk szükségünk van rájuk!

És nekik nem a tulajdonos, az ellenfél szidására, a huhogásra, a rasszista bekiabálásokra van szükségük, hanem a mi buzdításunkra, a mi őszinte, szabálykövetés szurkolásunkra! A jelenlétünkre!

Csak a Kispest – Megbékéléssel, Térjünk hát vissza a Bozsikba, a Kanyarba, Idegenbe, országhatáron innen és túl, biztassuk a mieinket, és szabályokat betartva lépjünk az örökséghez méltó útra!

A jelenkori tehetségek megérdemlik, a múlt nagyjai, Puskás, Bozsik, Tichy és a többiek pedig büszkén fognak lenézni ránk!

Kérlek Titeket, tegyük félre a vélt vagy valós sérelmeket, és az itt leírtaknak megfelelően viselkedjünk a jövőben! Kérem az Ultravezetők kiemelt együttműködését!

Mutassuk meg, hogy képesek vagyunk minderre már az MTK ellen!

A gyűlölet nem pálya!

Csak a Kispest – Megbékéléssel!

~o~

Nyílt levelemet mind a Klub hivatalos honlapjának, mind a nagyobb szurkolói oldalaknak (1909.hu és csak.blog.nepsport.hu) elküldöm.

Bízom benne, hogy a klub vezetői, játékosai és a szurkolók egyetértésükről tesznek majd bizonyságot, és együtt felnövünk e probléma békés megoldásához.

Barátsággal:

J. Péter*

szurkolótárs


* név és elérhetőség a szerkesztőségben, mivel nem kaptunk egyértelmű felhatalmazást a közlésére

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||