Lehetőség egy új kezdetre – elmesélem

Már egy jó ideje mozgatta a kíváncsiságomat a KLTE, vagy teljes, polgári nevén a Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület. Tudjátok, az, aminek Gyimesi Laci az elnöke.

Az megvolt, hogy szerveztek korábban Tichyről elnevezett kupát a környék iskolái számára, és a CSAK Karácsonyt is hozzájuk lehet kötni, de nagyjából ennyi. A közelmúltban azonban egyre inkább bekerült a köztudatba, hogy lesz a Fő utcában egy Kispesti Futball Ház, ami nemhogy nekünk nem volt sohasem, de legjobb tudomásom szerint, más klubnak, szurkolói szervezetnek sem.

Ezek után elkezdett izgatni kicsit az egyesület, mert ha valami idáig jut, akkor annak a létezés valamiféle csíráját azért illene felvillantania.

A Kispest-Honvéd Facebook-oldalra néhány napja kikerült egy felhívás, éves közgyűlést tartanak március 12-én a majdani Kispesti Futball Házban, ahová szívesen várják az érdeklődőket is.

Elmentem, mert miért ne, ráadásul vitt előre a kíváncsiság.

A rendezvény helyszíne erősen félkész állapotban is impozáns látványt nyújtott. Nagyjából látszódik már, hogy merre szeretnének elindulni, milyen jóságok várhatók benne. Állandó és ideiglenes tárlatok, klubhelység, egy terem, ahol előadásokat, kisebb rendezvényeket lehet tartani, és hasonlók. Csupa olyan, ami eddig nem volt, ellenben ha lesz, akkor valami talán megindulhat Kispesten.

Amíg az éves rendes közgyűlés pontjait vették át, én csak bambultam ki a fejemből, és azon meditáltam, bakker, ez itt valaminek tényleg a kezdete lehet. Hallottam, szűkösek a forrásaik, amit különböző felajánlásokkal egészítenek ki. Meglepő, hogy mennyi segítséget kaptak már eddig is, és meglepő, hogy ezekről mi, talpas szurkolók alig tudunk valamit. Én például nem tudnám magamban tartani, már csak a horderejénél fogva sem.

Ennek függvényében viszont nem kicsit lepődtem meg azon, hogy egyedüli érdeklődőként voltam jelen, az alig tíz főnyi tagság(?) mellett. Azt sikerült kihámoznom a hallottakból, hogy azért ennél többen vannak, csak épp az aktivitás olyan, amilyen. Kár.

Régi mániám, hogy vagyunk mi kispestiek, de valahogy kicsit szétesve, egymástól távol tesszük a dolgunkat, ha tesszük, vagy csak szimpatizálunk, esetleg alkalmi meccslátogatók vagyunk, netán a tévés közvetítésekhez köttettünk. Nehéz elhinni, de ha beledöglök, akkor sem jut eszembe semmi, ami együtt mozgatná meg a szurkolókat, kivéve a perceken belül bekövetkező vészhelyzeteket. Akkor valahogy mindenki összekapja magát, megjelenik, tenni akar, vagy legalább úgy tenni, mint aki valóban.

Ez valahol egy áldatlan állapot. Nem mondom, hogy a KLTE az a fórum, ami mögé érdemes besorolni, csak egy lehetőség. Úgy pedig különösen, hogy hamarosan átadnak egy példátlan intézményt, a Kispesti Futball Házat. Egy kézzel is megfogható valamit.

A plenáris rész számomra nem volt túl érdekes, a szokás kötelező pontokon futottak végig. Egyedül a tagság bővítése témánál kaptam kicsit fel a fejemet. Ha másért nem is, a havi jelképes tagdíjak hasznosítása és annak fajlagos kihasználása elég jó határhaszon-mutatókkal rendelkezik náluk. Részemről el sem tudom képzelni, miből fussa arra, amit eddig elértek. (Nem is nagyon foglalkoztat, csakhát van ez a magyaros móka, ahogy szeretünk egymás zsebében turkálni, vagy ha pont nem is, azért rákérdezni erre-arra.)

Szóval bennem megfogalmazódott a belépés gondolata, ha másért nem is, a tagdíjnak nevezett jelképes összeggel szívesen támogatnám a kezdeményezéseiket, mert azt gondolom, jó helyre kerül.

Az ülést – ami formailag és székek hiányában állás volt – egy kötetlen beszélgetés zárta, majd apróbb csoportokban mindenki elpárolgott. Mi az Üllői felé vettük az irányt hárman, dumálni még egy kicsit egy-két sör mellett, mert az jó.

A szokásos témák mellett (nagy kajálások Montenegróban tavaly, hangulatos meccsek a Vasas ellen a másodosztályban és hasonlók) azért érintettünk jelenbeli témákat is. Alapvetően egy magánbeszélgetésről van szó, de azért megérdemel utólag egy apróbb jegyzőkönyvi rögzítést néhány részlete.

Az egyik mindenképpen a valamiféle közös fórum a jelenleg egymástól elszeparáltan létező formalizált vagy nem formalizált csoportosulások felett, hogy létezhessen valamiféle közösnek mondható minimumálláspont. Mint egy erős szakszervezet, ami nem a klubbal szemben, hanem a közös érdekekért szerveződik, és képviseli azokat, akiket képviselnie kell. Mindenkinek van érdeke, mindenkinek vannak céljai, faszányos és talán kívánatos is lenne ezeket összehangolni legalább egy alapszinten.

Aztán ott van a kommunikációs rész. Ha végignézünk az online térben, azt tapasztaljuk, rendkívül szétszórtan helyezkednek el az egyes információmorzsák mind a klubról, mind a szurkolói életről. Tök jó, hogy van egy nagyobb oldal a Facebookon, talán az sem baj, hogy létezünk mi is; van klubhonlap; a fotósoknak külön fotós oldal, és van az 1909.hu fóruma (azt most hagyjuk, hogy milyen technikai és szellemi színvonalon). Ezek mellett apróbb szétszórt források, ismerősökön keresztül terjedő morzsák szolgálják a tudás áramlását, vagyis összességében azt kell mondjuk, a kérdés nem megoldott.

Nem érezni egy olyan origót, ami volt sok-sok éve mondjuk az 1909.hu, hogy oda érdemes volt akár naponta is feljárni, mert lehetett értesülni, vagy csak szimplán másokkal eszmét cserélni. Mindenképp megoldandó kérdésről beszélünk.

Ahogy a passzívak aktiválása is hasonló prioritást élvez. A Kispest-Honvéd oldalán ezekben a percekben már 3600-nál is többen vagyunk, ami azért nem kevés, miközben a meccseken ugyanennek a tömegnek legfeljebb a harmada képviselteti magát, ami viszont kevéske.

Nem megsértve senkit, baromira fontos lenne, a legalább online pártolók (közkeletű nevükön: lájkolók) azon túl, hogy egy-egy bejegyzés alá gépiesen odakörmölik: “CS.A.K a Kispest!!!” és hasonló alapszíntű jeleket a létezésükről, ugyanazzal a mozdulattal apró kis nagyköveteink legyenek a nagyvilág felé. Meg kell teremteni az autonóm módon gondolkodó Kispest-szurkolót, aki képes egyszerre gondolkodni a klub és a saját nevében, nem csupán visszhangzani a másoktól hallottakat.

Mert jelenleg az apátia a legnagyobb problémánk. Valaki elég találóan fogalmazta meg tegnap, hogy ha nincs földrengés, akkor nincs semmi, és amióta Hemingway betette a lábát Kispestre, valahogy mindenki lenyugodott kicsit. Azt látni, a működés, a létezés biztosított, mostanság már az eredmények is jönnek, az akadémia szerethető, nyugi van, békesség (ami önmagában jó és érték), és mindezek következtében apátia, érdektelenség.

Pedig pont most kellene újra erőre kapni. Lehet szeretni, vagy nem szeretni Hemibát, akár lehet úgyis, hogy ha jót csinál szeretjük, ha meg nem, akkor nem, ez egy ilyen dolog. El kell fogadni, ő van, és ez a helyzetet még egy ideig adottságként elfogadni.

Előjöttek olyan sztorik két sör között, hogy valakik a Vincze-igazolás okán és óta nem járnak meccsekre. Tényleg? Hihetetlen. (Szerintem ők már elvesztek, mert nem érzem, mivel lehetne lezárni az akkor megnyitott aktát. Ki tudja Vincze hol van már?)

Valamit tehát tenni kell, mert mostanság kezd kicsit minden valamivel jobb lenni. Lesz egy hely, egy kuckó a KLTE gondozásában, alakulnak az eredmények, az akadémia, talán a régi sérelmeket is újra lehetne gondolni.

Kell, hogy legyen információáramlás, kommunikáció, hogy vagyunk, létezünk. Kell, hogy legyen egységes információáramlás, kommunikáció, hogy lehetünk akár többen is. Hogyan fogadjuk el bárkinek a Vinczés érvet, ha közben Gyimesi Laci pörög egy támogatói egyesületben azért, hogy legyen valami? Nem hiszem, hogy mondjuk Kovács Kálmi, Pisont, vagy Garaba visszatérése a lelátóra visszahozná a tömegeket, és abban is szkeptikus vagyok, hogy az aktivizálásuk, nevük pörgetése, mint pártoló, támogató valakié valami mellett elég lenne. Persze, mindannyian hatalmas szerelmek, de a kispestességnek belülről kell jönnie, felesleges bárkire is ráerőltetni nevek bedobásával. (Ez utóbbi a saját érzetem, nem a tegnapi alkalmi asztaltársaság közös álláspontja.)

Nagyjából ennyi.

Játsszunk el a gondolattal, hogy itt egy új kezdet lehetősége, és éljünk vele.

Én most erősen optimista vagyok.

“Lehetőség egy új kezdetre – elmesélem” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Ezzel a 3600 -as netes szimpatizánssal kapcsolatban (akiknek csak harmada jelenik meg a meccseken).
    Szóval ha a saját példámból indulok ki akkor azt kell mondanom ez a jelenlegi gazdasági helyzet amiben élünk sok esetben nem engedi meg azt a ” luxust” hogy hetente meccsre menjünk. Tudom hogy egy állóhelyes jegy csak 1300 de sajnos nagyon sok esetben ez egy ember 2-3 napi kaja pénze és bármennyire legyintenek erre sokan de millióan élnek jelenleg ennyiből országszerte. Én 1980-ben 6 évesen jártam először egy hazai bajnokin a Bozsik stadionban és szinte ott nőttem fel , az általános iskola alatt végig kijártam a nagy 80-as évekbeli legendás csapatainknak majd minden hazai és rengeteg idegenbeli meccsét is megnéztem ….sokszor bérletesként…aztán ez tartott 2008-09-ig…..majd említett okokból már örülők ha egy évben 2-3 meccsre ki tudok menni. Kedvenc klubom iránti szeretettem most csak elsősorban a tv előtt tudom kiélni, vagy esetleg a klubkártyámat nézegetem…..
    Ebben a helyzetben nem tudom hogyan lehetnék aktívabb….azon kívül hogy nyomon követek napi szinten minden Honvéddal kapcsolatos infot, és az összes ingyenes felkészülésin kinn vagyok.

    1. Igen, sajnos a jelenség, amiről írsz egy létező probléma.
      Valóban, a jelenlegi költségek a magyar átlagkeresetkhez mérten magasak, rendszeresen szórakozásra fordítható összegnek (pláne családosan) sok.
      Nehéz mit mondani :(
      Talán a klub tudna lépni ezügyben. ha fontosnak tartja a környékbeliek jelenlétét, valamiféle lokálpatrióta hozzállást, akkor számolnia kell az ott élők általános anyagi helyzetével is. Hogy mi a megoldás, nem tudom, csak sajnálkozok a dolog felett.

      1. És ha még megtoldom egy sörrel meg egy tökmaggal akkor már az állóhely is 2000-2500-ban áll meg…….nagyon sok. Bár most annyi pozitív dolgot látok a csapat körül hogy a Paks ellen mindenképpen kimegyek.

    2. Sajnos nem csak a pénz a gond, nekem például lenne keretem kimenni, de mégsem teszem. Vegyünk például egy átlagos szombat 16 órai kezdést (a vasárnapot hagyjuk, aznap kosarazom). Ha ki akarnék menni, elsőre el kell gondolkoznom, hogy békávézzak, vagy gépjárművel menjek. Az első esetben még a légvonalban nem is oly távoli 16. kerületből is kb. másfél órával kezdés előtt el kell indulnom, a hazaút meg kb. pont ugyanannyi. Ha ehhez hozzá vesszük a meccs időtartamát, akkor az egyik hétvégi napomból kb. 4,5-5 órát elvesz az egész. Persze mehetek kocsival is, azzal spórolnék mondjuk egy órát, de akkor meg le kell mondanom a meccsre járás egyik fontos összetevőjéről, a csapolt sörről. Ezért aztán, bár szégyellem magam, inkább megnézem a meccseinket a tévében, mert nyerek nem kevés időt, ihatok sört, ráadásul ha épp nem bírom már idegileg az egészet, akkor megállítom az adást, és fél perces lépésekkel gyorsított verzióban nézem tovább a közvetítést (ráadásul most már HD-ban, nem csak úgy elmosódottan)… Tudom, hogy ez nem szép dolog, de aki hét közben napi minimum 10 órát lóg a munkahelyén, annak bizony a hétévégén már minden szabad percnek nagy jelentősége van…

  2. Hát nem tudom. 18 év alatt és 65 felett ingyenes a bejutás. Tényleg nem értem, hogy a környékről miért nem mennek le a nyugdíjasok az unokákkal INGYEN egy meccset megnézni. Max kap a gyerek egy zsírosdeszkát 150ft-ért. A környező lakótelepeken minimum 5-10 ezer ember lakik. ha csak a 10-15%uk kimenne már lenne hangulat. Tényleg nem értem, hogy ha ingyen mehetnek , miért nem mennek???

  3. Én a KISZ lakotelepen éltem 74-89 között és majd minden hazai meccsen ott voltam. Ma, Németországbol már csak a jelképes tagsági dijat küldhetem szerény személyem helyett, de azt nagyon szivesen. Ezen felül vállalom, hogy 1 diák jegyét 1 honapig (2 v. 3 hazai meccs) átutalom. Csatlakozna valaki?

      1. Várom a javaslatot a formára ill. a folyoszámla-számot az összeg megjelölésével. Megy az utalás.

        1. Sajnos ennyire nem egyszerű a helyzet :(
          A jegyek névre szólóak, személyes azonosítást igényelnek.
          Az ötletet én mindenképp elraktároztam, hangoztatni fogom, ahol csak tehetem, hátha lehet valahogy formalizálni, szervezetté tenni.

  4. Én azt nem értem hogy a kerületi iskolák miért nem szerveznek az osztályoknak hétvégi meccsnézést…..semmibe nem kerülne csak egy kis szervezés. Hosszútávon óriásit profitálhatna a klub belőle hiszen azok a 6-8-10-12 éves gyerekek akik még nem voltak foci meccsen, esetlegesen még nem volt kapcsolatuk a sportággal könnyen meg fertözödhetnének focival, és a Honvéd szeretetével. De a meccsel és a gyerek-nyugdíjas kedvezménnyel lehetne plakátolni a kerületet nem lenne komoly költsége.

  5. Amikor a KLTE megalakult, akkor volt kezdeményezés iskolák felé. Nem úgy emlékszem, hogy a környék iskolái kaptak jegyeket és a kísérők ingyen mehettek be velük. De sajnos a mai foci annyira kevés embert mozgat meg, hogy nem a gyerekek nem jönnének…hanem nincs aki kivigye őket! A régi játékosok elővétele a “fiókból”, a Futball Ház, és más kezdeményezés esetleg megmozgathat pár embert. És ha már a Futball Házba elhozza a gyereket, akkor talán kimegy legközelebb a meccsre is. De CS.A.K. akkor fog ott is ragadni ha a csapat ezt meghálálja! És itt jutunk vissza a nagy magyar valósághoz. Remélem tényleg elindul valami! :-)

  6. OFF: Nem vitatva , hogy az Újpest helye az első osztályban
    van, eléggé fura (pontosabban aggasztó) ez a nagy össznépi szolidaritás. Hemi-blog:
    „Lépjünk, mert ha nem tesszük ezt, most, amikor az Újpestért jönnek, akkor már
    nem lesz, aki majd segít, amikor a Kispestért jönnek.” Ezek szerint nálunk is
    úgy mennek a dolgok, mint Újpesten? :/

    (Szerintem amúgy itt helyes az MLSZ álláspontja: valakinek
    fizetni kell, különben milyen üzenetet küldünk a klubok felé?!)

  7. Annak idején relatíve (Kispest szurkolók között) elég nagy hírverése volt a KLTE megalakulásának, sokan be is léptek, elkezdték fizetni a tagdíjat, persze a kezdeti lelkesedés az idő folyamán nyilván alábbhagyott kissé sajnos. De itt vagy pl. Te, veghhanta, akinek szemlátomást az életed igen jelentős része a Kispest és pl. ezzel a blog-gal is rengeteget teszel a klub nimbuszáért és a közösségért, csak most értesülsz a KLTE tagság lehetőségéről. Akkor mi lehet azokkal a Kispest szurkolókkal, akik ennél kevesebbet foglalkoznak a témával? Pontosan ebből látszik, hogy milyen bonyolult dolog összefogni és aktivizálni a közösséget.
    De nem lehetetlen, csinálni kell, hirdetni mindenfelé, meg lesz az eredménye, hajrá!

    1. Azért ez így kicsit túlzás. Nyilván tudtam a KLTE létéről, de – mint azt írom is – egy tetszhalott valaminek tűnt, az információáralmlás szintje miatt.

  8. Én a meccsre nem járás (és itt globálisan az NB1-es meccseket értem) egyik legfőbb okának a nagyon alacsony színvonalat tartom. Amíg a foci egyeduralkodó szórakozási lehetőség volt, eleve sokkal több embert érdekelt – többek között a nagyon magas, világszínvonalú játék és játékosok miatt is. Ahogy egyre nőtt az otthoni és egyéb szórakozási lehetőségek száma, és ahogy egyre zuhant a magyar labdarúgás színvonala, úgy esett vissza a nézőszám is. Ezen nem segített a televíziós közvetítések száma sem, valamint azt sem, hogy ma már a topligákból kedvére szemezgethet otthon a néző szombat-vasárnap, és az összehasonlításból semmiképpen nem az NB1 jön ki győztesen. Alacsony színvonalú mérkőzések, gyér hangulat, rossz infrastruktúra – nem sok vonzerőt lát ebben az ember. A Kispestre ez éppúgy érvényes, mint bármelyik klubra, plusz-mínusz pár ezer néző nem igazán oszt vagy szoroz (maximum a netes szájkaratézóknál, hogy az egyik meccsen 1500-an voltak, bezzeg a miénken 2500-an. Mintha számítana). A szép új stadionok közönségcsalogatóak lehetnek ideig-óráig, de hiába szép a színház, ha csapnivaló benne a darab. Kispesten akkor lesz sok néző, ha lesz egy eredményes és jól játszó csapat, amelynek magját és zömét tehetséges akadémisták teszik majd ki, kiegészítve minőségi légiósokkal. Természetesen minden lehetőségnek örülök, ami a Kispestet népszerűsíti és hirdeti, mert szuper lenne, ha a hazai meccseken tudnánk produkálni egy 3-4000 ezres átlagnézőszámot, de sajnos még ettől is messze vagyunk.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.