Mastodon

Minden körbeér

A világ egyéb jellegű összefüggéseiből.

Teljesen mást kerestem, valójában az egykori Erdős Café történetét, amikor a következő szövegrészletbe sikerült belefutni a Józsefvárosi Újság archívumában:

„A rendszerváltás környékén a Tilos az Á Belső-Józsefváros megkerülhetetlen intézménye volt. A zenés szórakozóhely a hajdani Bakony étterem helyén működött a Mikszáth tér és a Szentkirályi utca sarkán – ma a Zappa Bistrót találjuk itt. 1989 novemberében az alapítók – egy végzős bölcsész egyetemista, egy könyvkötő, egy másik egyetemista, aki később diplomata lett és egy műszaki mérnök – elindultak moziba, megnézni a Brian életét. Előtte betértek a Bakony étterembe egy sörre, ahol rajtuk kívül csak a két felszolgáló ücsörgött, akik elpanaszolták, hogy hamarosan el fogják őket bocsátani, mert a Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat nem kívánja tovább üzemeltetni a Bakonyt. Az akkor 27 éves Németh Vladimír másnap ellátogatott a magyar származású amerikai milliárdos üzletember, George F. Hemingway – aki később a Honvéd FC tulajdonosa is volt – által frissen alapított Orient Rt.-be, ami a rendszerváltás környékén száznál több egykori vendéglátócéget privatizált, és két nap alatt üzletet is kötöttek. A négy alapító letett százezer forintot, amit felújításra fordítottak. Kalákában nekiálltak székeket festeni a haverokkal, ácsoltak egy galériát, és külföldi példák – leginkább az amszterdami de Kroeg kocsma – alapján kialakítottak egy helyet, ahol hideg a sör, meleg a kávé, jók az italok, és izgalmas kulturális kezdeményezéseknek ad teret. Ez lett a legendás Tilos az Á, ami szilveszterkor nyílt meg.”

„Minden körbeér” bővebben

Beszámoló helyett időutazás

César Bedeco helyett félidőben Zuigeber.

Tegnap úgy indultam ki a meccsre, a félig tré idő ellenére is, hogy az egyik kedvenc pesti élmény-pályámon lássunk egy felszabadult győzelmet, ünnepeljük meg a sajnos valószínűleg ezüstszínűvé váló érmet (minősített tavaszi önsorsrontásunk eredményeként, még mindig NAGYON keserű vagyok emiatt), aztán vidáman ballagjunk haza.

Nos, lett, ami lett. Ennél „illőbb”, „tipikuskispestibb” visszajutást és búcsút az ótvar másodosztályú évektől rendezni se lehetett volna klasszikusabbat.

Így inkább az Ábelbébi úrral való lelátói eszmecserénktől megihletve, beültem az időgépbe, és elutaztam 2026 októberébe, megnézni, mi lesz akkor a helyzet nálunk, hisz jelenleg sok a kérdőjel.

Az utazástól nem lettem boldogabb.

„Beszámoló helyett időutazás” bővebben

Görcsösség, napok, galambok

Nyolcvanegy. A debreceni lesz sorozatban a nyolcvanegyedik tétmeccsem megszakítás nélkül a Kispest nagycsapatával. Legutóbb még 2021. február 27-én, a Covid idején hagytam ki egy Felcsút-Honvédot. Mivel egyáltalán nem meglepő módon visszautasították az akkreditációs kérelmem, le sem utaztam, mert nem értem volna haza a járvány második hulláma miatt újra bevezetett kijárási tilalom kezdete előtt. (Főszabályom ekkoriban a szabályok betartása volt, és kijárási papírt csak akkor írtam magamnak, ha volt akkreditációm egy mérkőzésre. Ha kintről be lehetett látni egy stadionba, és hazaértem megfelelő időben, akkor akkreditációt sem kértem feltétlen.)

„Görcsösség, napok, galambok” bővebben

Ilyen búcsúlevelet még nem b*szott a magyar foci sem

Kukoc ❤️

Nem is kommentálom. Nincsenek szavak.

Egyszerűen a futballvilág nincs felkészülve az olyan játékosokra, mint Tonci. Van benne valami a múltból, a nyolcvanas évekből, amikor a futball még egy romantikus dolog volt. Úgy tűnik, mint aki kifelé játszik, miközben nem, egyszerűen egy ekkora állatról van szó.

Szóljatok a Toncinak! – köszi, hogy egy hatalmas mondattal lett gazdagabb a Kispest. (A miértet lásd Tonci búcsúlevelében.)

„Ilyen búcsúlevelet még nem b*szott a magyar foci sem” bővebben

Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

„Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!” bővebben