Győztes meccs után vagyunk, vastagon fog az osztályozó toll, nyilván most sem nehéz dicsérni a srácokat. Jó volt megint Lovrics, a Vécseit bátran és hasznosan pótló Gazdag, az idén eddig jó heteket futó Filip és kisebb hibái ellenére a néhányszor hatalmasakat mentő Endi is. Nagy Geribe hetek óta nem lehet belekötni, Gyulabá meg az egy-egy gólját csak elpötyögteti, használt a Hemy papa féle emelés! A tényleges díjazott nálam azonban még így is kiemelkedik, ráadásul egy trióról beszélünk!
Először is: Proszika. A csöppnyi egyszálbél szélső mindegyik gólunknál ott sertepertélt, hol gólpasszt, hol gólpassz előtti passzt osztva ki, fényesen igazolva, hogy ifjonti szertelensége miatti hibáit bőven ellensúlyozza félelmetesen jó passzhatékonysága és egyéni képességei, ő a mi Griezmannunk, aki mindig tud váratlant húzni.
Egyszerűen játszatni kell, kár, hogy erre Rossi csak most, Báló távoztával jött rá (vagy Bálót azért kellett játszatni, mert eladás előtt állt, ehh, az se jobb), de jobb később, mint soha!
Másodszor: Botond. A kispesti kivarrt spártai harcos anno hatalmas tehetségként robbant be, így az átlagosabb meccsteljesítményeit szinte már sértésnek vettük, amikor pedig belső védőként itt-ott hibázott, féltettük. Nos, idén úgy kiegyenesedett a Boti pályaív, ahogy az kell egy tehetséges játékosnál, maga mögött hagyta a bizonytalanabb időszakot, és úgy fest, végleg beállt a magyar szinten stabil, jó értelemben vett pokrócvédő poszt képviselőjévé. Ha innen még finoman fejlődik tovább, neki is összejöhet egy külföldi karrier, de én boldog lennék, ha a balvédő posztunk még 8 éven át Baráth-tal kezdődne és Botond-dal folytatódna. Sőt, ha így stabilizálódik tovább és tovább (fel, fel and away ahogy a Papa mondaná), évek múlva belső védőnek is jó lehet, amit állítólag ő jobban is szeret játszani. Egyébként pedig az az első félidős akrobatikus berepülőpilóta-mentése mekkora volt már! Még a debüt-idény Üllői úti, gólvonalról fekve kifejelő alázását is ütötte!
Harmadszor: ismét a Régimódi Úr! Kamber Gyuri (igen, új becenevét ezennel kiérdemelte a szerb vendégművész) előbb egy messzirőli lövéssel veszélyeztetett egy egészségeset, majd jött a Proszi beadás tanári megcsúsztatása, végül a meccs végén, mikor már mindenki alig áll a lábán, Kamber bajtárs megindul, egy olyan sprint-szólóval, hogy félrenyeljük az italunkat a lelátón, hát a frissen beállt csatáraink szédelegnek, ő pedig 90 perc után ilyen derék agyfasszal megy előre, csodálatos, kiteszi Ihrignek (Proszinak?), Sebi (Dani?) vissza, Gyuri úr pedig beveri a bepasszt, katarzis, jár is érte a VIP díj. Ja és a kettő között mellesleg szűrt, hátrazárt harmadik belső védőnek, szűrt, hátrazárt harmadik belső védőnek, és megint szűrt, és megint hátrazárt harmadik belső védőnek, kezdem imádni ezt az arcot.
Jó meccs, jó teljesítmények, 3 meccsVIP, így tovább gyerekek, egész Kispest veletek :).