Mastodon

A tartós felívelés továbbra is csak ábránd

A Mister már az elején sejtett valamit? Elkínzott orcája nem sok jót ígér. (fotó: Babar-1909foto.hu)
A Mister már az elején sejtett valamit? Elkínzott orcája nem sok jót ígér. (fotó: Babar-1909foto.hu)

A VaSAS nem zöldSAS, erre rájöhettünk tegnap is, lévén bekövetkezett a rosszabbik forgatókönyv, mitől tartottunk. Úgyhogy a szombat mindössze két halovány pozitívumot hozott csak nekünk:

  1. kilenc emberrel is kihúztuk 0:0-ával;
  2. a Vasassal idén többet nem kell játszani.

Ami ugye nem hátrány, hisz a szezonban minden összejött a piros-kékek ellen a piros lapoktól kezdve a félév beszívott bombagólján át a bírói tévedésekig, a veterán csatár általi megszívatástól kezdve a volt saját nevelés gólbüntetésén keresztül a meccs előtti sérüléshullámig. Csak a győzelem nem, az nagyon nem. Egy halvány Kambi gól, ennyi a mérleg pozitív serpenyőjében három meccs alatt, ezekből ráadásul kettő itthon: elég sovány, srácok.

Nem tudom, a tegnapra mennyi szót érdemes vesztegetni… nem sokat. Iszonyat játék-enerváltan kezdtük a meccset, a csapat mondjuk ment előre, ahogy szokott, elszántan, csakhogy a Fradi ellen nyomokban megjelenő ügyeskedéseknek nyoma sem volt, inkább a görcs váltotta a zöldek elleni örömtelibb jeleneteket, támadásfuttatás-kezdeményeket. Már a 20. perc tájékán érezhető volt, hogy ez a nap a kínszenvedősebb Honvéd-produkciók egyikét hozza el, amikor vagy begyötrünk egy győztes gólt, vagy még valószínűbben nem, ellenben az ellenfél talál egyet a semmiből. Elöl általában véleményes hatékonyságunk most még gyengébb lábakon állt, szegény Eppel ittléte alatti leggyengébb produkcióját hozta, Gyula úr egész tavasszal halovány, Jelena padon sem volt, Gazdagtól most nem jöttek a hosszú idő óta első kezdőcsapattagsága örömére a megszokott jó előretörések. Ezzel a fékezett habzású teljesítménnyel pedig hiába volt a hajtás, a kettő dolog eredője csupán küszködés lett.

Aztán a második félidőben a szerintem ötösön belül joggal magát védő Vasas-kapus leütközte a szegény Gyuri bánt, aki lenn maradt, a mieink posszantak, majd mivel a bíró nem fújt, Eppel lerántott egy visszafutó Vasasost (vagy ütött? Nem láttam messziről), szerintem sárgás, narancssárgás volt a szitu, piros lett, jó, nyilván menjen a pékbe a túlbuzgó újoncbíró, de aztán Marcinál is elgurult a gyógyszer, attól félek, Rossi is nagyon grimaszolt rá széttárt karokkal, mikor jött lefele (mondjuk pont jó embertől kapja Eppel a kritikát, igaz-e, Marco Posszi).

...innnen pedig el is dőlt gyakorlatilag: ekkora hendikEPPEL nem értük utol a Vasast (fotó: Babar-1909foto.hu)
…innen pedig el is dőlt gyakorlatilag: ekkora hendikEPPEL nem értük utol a Vasast (fotó: Babar-1909foto.hu)

Innentől tudtuk, a 3 pontnak annyi, s hogy nagy eséllyel az egynek is annyi legyen, arról Gazdag Dani gondoskodott negyed órával később, mikor lemásolva Esnaider 1997 tavaszi, Ajax elleni ámokrepülését, páros lábbal szállt bele egy fiatal angyalföldibe, akit le is kellett cserélni. Danit nem – őt a bíró szórta ki. Ez esetben úgy érzem, jogosan, hiába durrantotta be a korzó a mocskos csaló-t.

A fura az, hogy a csapat valahogy itt nyugodott meg, és végre beállva a kedvenc Rossi alaphelyzetbe, elindult a jó öreg catenaccio az utolsó 20 perc kihúzására. Miután sikerrel átfordítottuk így a meccset és a mi szerepünket a hazai esélyes behúzza a három pontot szcenárióból a húzzuk ki valahogy, valami csoda folytán forgatókönyvre, beszállt Hidi és a védő Palmes is (plusz előre Lukács, aki nyomott egy ugyanolyan biztató debüt-elfutást, mint a Hali ellen Jelena, ami persze a végén elzsibbadt, de startként ez nem volt rossz), és láss “csodát”, ki is húztuk, ez tényleg jól megy, csak hát lekonyul a szám, ha arra gondolok, hogy hazai győzelem-vadászat helyett mit alkottunk ebből a meccsből. Ez lett a “siker”, hogy kihúztuk a Vasas ellen az iksszel.

És az a gáz, hogy ez a tegnapi körülmények tudatában tényleg siker, egyúttal egy végső válasz a nagy bizakodásomra is a szezon előttről: RW, álmodozhatsz te nagy tavaszi menetelésekről, de nem véletlen hiányzik mindig egy hajszál a meccsek többségén a Rubicon átlépéséhez. Úgy látszik, tényleg ennyi van most a keretben, mert a 2-3 kulcsposzton még tényleg nincs ott a többi Kamber, és amint van pár komoly kimaradónk, a bárki ellen esélyes alaptizenegyünk megbontása azonnal kátyúba vezényli a beharangozónk hasonlatához visszatérve a kispesti versenyjárművet.

Fura, de igazából nagyon meg sem voltam keseredve tegnap, de ahogy láttam ezzel nem voltam egyedül… A Kanyar is kihívta megtapsolni a küzdő csapatot, s persze kérdés, meddig tart ki a nagy szurkolói generózusság, egyelőre még igen, hát, meglátjuk.

Újváros sajnos részemről stornó, innen is nyalom az MLSz és az MTK hangját a remek döntésért, a Fáyban épp kiértem volna munkából, Acélvárosba ugyanez nem fog menni, nyilván nagy derbi lesz 10+5 néző előtt a hűvös pentelei estében. Marad Debrecen a jövő héten, remélem szép tavaszban, és akkor könnyebb lesz elviselni az esetleges újabb bukást – vagy…? No, meglátjuk.


A játékosok szokásos osztályozókönyvét itt lehet kitölteni.