Egri Viktor Szöllősi Györgynek írt nyílt levele megcsinálta a napom

Kösz, Viktor (mármint Egri).

Egri Viktor, páros lábbal, Szöllősibe. Mibe, hogy sokunk lelkivilágával találkozott most félúton?

Csak hogy meglegyen, benyalom ide is, mert – bevallom – ennyire szívemnek tetsző monológot rég nem hallottam.

Tisztelt Nagykövet úr, tisztelt MSÚSZ-elnök úr, kedves NS- és FourFourTwo-főszerkesztő úr, korábbi Gyuri!

Most, hogy elérkezett a mindannyiunk által várt nap, amikor is a kormány megalkotta a Puskás Ferenc-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti posztját, ezzel pedig a magyar nemzettesten régóta tátongó sebet varrt be: gratulálok!
Szerintem is teljesen igazad volt, amikor a múlt héten megírtad Blatterről, hogy amerikai összeesküvés áldozata lett, és csak Putyinban bízhat, illetve nagyra becsüli Orbán Viktort.
Korábban igen jól tetted, hogy Blatter úrnál elintézted, hogy a Puskás-díjat minden évben a Puskás Akadémia alapítója adhassa át, aki a jelenlegi magyar miniszterelnök, és az is marad (nem mindkettő). Annál is előbb pedig kétséget kizáróan nagyszerű cselekedet volt a Puskás név használatát kapcsolataid révén felcsúti privilégiummá tenni; mindig is sejtettük a lelkünk mélyén, hogy valójában az ottani tarka mezők nevelték a magyar labdarúgás legnagyobbját.
Nagyon helyesen képviseled az MSÚSZ és az NSO élén a kormányzati akarat és kommunikáció aktuális igazságait kételyek nélkül, a mi szakmánk soha nem is szólt a független gondolkodásról, szerintem is zavaró lenne.
Nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg, mennyire jól tetted, hogy múlt héten a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség tagjait a Pancho Arénába vitted stadiontúrára.

Két kérdésem mégiscsak van:

-Ha a Puskás-ügyekben elért eredményeid láttán sorra jönnek majd létre a magyar labdarúgás nagyjainak ügyeit képviselő nagyköveti posztok, és eljutunk egészen a Torghelle-ügyek képviseletéig, gondolsz-e majd rám? Ígérem remek utakat szervezek majd az AirSanyi Aréna látogatóinak.
-Sportkifejezéssel élve: ösztönös vagy tudatos zseninek tartod magad?

Egy érdeklődés pedig elsősorban a kollégáimhoz:

-Vagytok azért páran, akik másmilyen sportsajtót és sportújságíró-szövetséget tartanátok megfelelőnek?

Annyit tennék hozzá, hogy jómagam – talán még mindig – tagja vagyok a Magyar Sportújságírók Szövetségének, a legutóbb választáson például fehér kesztyűben szavaztam csak Pajor-Gyulai Lászlóra, mert azért álljon meg a lakodalmas, ha le kell harapni az egyik kezem, legalább ne azt, amiben a kanalat tartom. Úgy látszik tévedtem.

Fogadjuk végre el, hogy felnőtt egy új generáció, akinek már nem a szervilizmus adja a szakmai alapot, ahhoz, hogy sportújságírónak (bloggernek, klubsajtósnak, etc.) tartsa magát, vagy tartsák mások, hanem a teljesítmény, az olvasottság, a koherens világlátás, és ilyen apró finomságok, amit tényleg képtelenek megérteni azok, akik nyelvvel előre vadásszák azokat a seggeket, ahonnan egy újabb kis pozíciócskát remélhetnek.

(Egri Viktor amúgy már a második körét futja Szöllősivel. Az elsőt még januárban, egy FIFA-gáláról.)