Ma 117 éves mindannyiunk kedvenc szövetsége, a labdarúgó

Egészen hihetetlen, hogy ebben a hagyományosan tesze-tosza közegben valóban világszínvonalú lehetett a magyar foci.

1900. november 25-én egy felhívás jelent meg a kor sportlapjában, a Sport-Világban, annak is az utolsó oldalán, az utolsó bekezdésben:

Footballcsapataink figyelmébe. A legutóbbi hetekben lefolyt mérkőzések azt a gondolatot érlelték meg bennünk, hogy itt az ideje annak, hogy footballcsapataink mérkőzéseit rendezzük és ne bízzuk a pillanatnyi elhatáro­zásra, hogy a mérkőzések kik közt és mikor létesüljenek. Alábbiakban fejtjük ki az okokat, a miért erre már elérkezettnek látjuk az időt és a módot, melylyel lehetővé véljük tenni azon czél elérését, hogy a magyar football-sport az első helyre kerüljön a többi művelt nemzetek közt.

Magyarul a lap felszólítja a csapatokat, hogy alapítsanak szövetséget és csináljanak bajnokságot, mert

Ugy érezzük, hogy nincsen messze az idő, midőn ezen reményeink ténynyé válnak és nem utópia az sem, hogy a magyar sportifjúság lesz az első a kontinensen, mely felveheti majd idővel a küz­delmet Nagy-Britannia fejlett sportjával. —
Ezen idea elérése érdekében kívánatos volna, ha legjobb footballcsapataink megegyeznének arra nézve, hogy egymással szorgalmasan mérkőzzenek még a tél folyamán, a míg a nemzetközi mérkő­zések napirendre nem kerülnek. Ezen mérkőzé­sek rendezésére legalkalmasabb lenne valamely
vándordíj alapítása vagy a magyar bajnokság kiírása ugyanolyan feltételek mellett, mint az a külföldön szokásos. Ily módon előre meg lenne állapítható az egyes csapatok mérkőzésének ideje és a helye közös egyetértéssel és felkeltené a díj megnyerésének lehetősége az egyes csapatok játékosainak ambiczióját, sarkalná őket szorgal­mas trainingre.

A cél belőve: szövetséggel és bajnoksággal érni el az angol foci szintjét.

Az 1900. december 5-i számban a magyar futballsport fejlődése szempontjából két nyúlfarknyi, ám annál fontosabb anyag jelenik meg. Az egyik arról tudósít, hogy a cseh klubok az osztrák szövetségbe való belépés mellett döntöttek. Budapesten legjobb tudomásunk szerint hasonló ötlet nem merült fel, itt inkább az atlétikai szövetség szerette volna magánál tudni a futball irányítását, erre a célra külön osztályt is alakított, valamint elkezdett dolgozni egy egységes szabálykönyv kiadásán.

A másik apróság, hogy december 3-án megalakul az FTC labdarúgó-szakosztálya, élén Kárpáthy Bélával, Horváth Ferenccel és Malaky Mihállyal.

A lap karácsonyi számából kiderül, hogy a szövetség alapítására vonatkozó felhívásra leggyorsabban az alig pár napos Fradi reagált, és a december 11-én tartott ülésükön elhatározták, hogy összehívják az összes fővárosi és vidéki klubot egy előértekezletre, hogy ott együtt vitassák meg egy esetlegesen létrehozandó bajnokság kérdését. A dátum december 22., a helyszín pedig a Ferencvárosi Polgári Kör egyik helysége a Bakáts tér 14. szám alatt. Ma a kerület polgármesteri hivatalát találjuk az épületben. (Bár a Sport-Világ vonatkozó száma december 25-én jelent meg, azonban a 22-i napon már nyomdában volt, így nem tudott tudósítani az eseményről.)

A két dátum között azért még lezavarnak pár barátságos meccset. A Magyar Úszó Egylet például hatalmas meglepetésre 3:1-re veri a Budapesti Torna Clubot, és történik mindez december 16-án, amikor egy másik Horváth Ferenc szerint már nem lehet futballozni Magyarországon.

“Vörös gummihólyag” – tényleg itt az idő egy szövetség megalapítására (fotó: Sport-Világ, 1900/47. sz.)

Az 1901 januári első számban sokáig az a legérdekesebb hír, hogy a török szultán új automobilt vett: “A török szultán a kormányzás dolgaiban ugyan nem valami erős haladópárti, de a mi a technikai vívmányokat illeti, nagy barátja az újdonságoknak. Minden nevezetesebb találmányról informáltatja magát és palotájában egész sor terem tele van mindenféle gépekkel, sőt még villamos pénzszekrénye is van, noha nem igen kell félnie a tolvajoktól.”

A következő lapokon néhány futballeredményt közölnek (FTC – Újpest 2:1, még december 23-án), így ismét az utolsó oldal utolsó anyagába szorul a lényeg:

A magyar football-bajnokság létesí­tésének eszméje egy lépéssel előbbre haladt a megvalósulás felé. A Ferenczvárosi Torna-Club meghívására mintegy 30-an jelentek meg deczem­ber 22-én az érdekelt egyletek és szövetségek kiküldöttei a Ferenczvárosi Polgári Kör helyiségében. Valamennyien helyeselték a magyar football-bajnokság létesítésének eszméjét és felmerült egyúttal a magyar football-szövetség megalapításának eszméje is. Ennek azonban volt ellenzője Pobuda Tivadar úr személyében, a ki a Magyar Athletikai Szövetség égisze alatt akarta a footballszövetkezést létrehozni. A jelenvoltak ezen indítvány ellenében a magyar football-szövetség önálló megalakulása mellett nyilatkoztak és 16-os bizottságot küldtek ki az alakítandó szövetség alapszabályainak és ezzel kapcsolatban a magyar football-bajnokság szabályainak kidolgozására. A
16-os bizottság deczember 29 én és január 4-én tartott összejövetelein a tervezeteket elkészítette és ezeket legközelebb szétküldi az érdekelt egy­leteknek, egyúttal meghívja azokat a szövetség alakuló gyűlésére, melyet még e hónapban meg fognak tartani.

Eldőlt tehát, hogy a klubok önálló és magyar futballszövetséget alapítanak.

Az elkövetkező napokban az egyesületek házon belül tárgyalták meg a részleteket. A BTC január 10-i választmányi ülésén úgy döntött, hogy Iszer Károlyt és Guttmann Alfrédot küldi a szövetség alakuló ülésére. A Ferencváros a Sport-Világot választotta hivatalos közlönyének. Az ekkoriban még nem futballozó MTK pedig társasvacsorát szervezett.

Január 15-én aztán megjelenik az előkészítő bizottság felhívása :

»Magyar Labdarugók Szövetsége« előkészítő bizottsága alábbi felhívást küldte szét az alapszabály, a játék és ügyrend terve­zetei kiséretében az érdekelt magyar sportegye­sületekhez. A mennyiben valamely, az ügy iránt érdeklődő és a szövetség alapításában résztvenni  szándékozó egyesület, ilyen felszólítást nem ka­pott volna, úgy felszólítja az illető egyesület vezetőségét az előkészítő bizottság ez úton is, hogy ezt ne tekintse mellőzésnek, hanem el­nézésnek és kiküldötteit kellő felhatalmazással küldje el az alakuló gyűlésre.

A felhivás egyébiránt teljes szövegében következő:

»A »Magyar Labdarugók Szövetsége« és a labdarúgó bajnoki mérkőzések létesítése czéljából 1900. évi deczember hó 22-én 17 sportegye­sület közös előértekezletet tartott. Ezen előértekezlet nagy lelkesedéssel mondotta ki, hogy a szövetséget és a bajnoki mérkőzése­ket létesíteni kivánja; egyszersmind kiküldött 16 tagú bizottságot hogy ez a szövetség alapszabá­lyait és a bajnoki mérkőzések rendszabályait
dolgozza ki és állítsa össze.

Ezen tizenhatos előkészítő bizottság nevében van szerencsénk a tek. választmánynyal tudatni, hogy megbízatásuknak már eleget tettünk és az elkészített alapszabály-tervezet egy példányát ide mellékelve azzal a kérelemmel küldjük meg a tek. választmánynak, hogy azt alapos birálat alá venni és netáni megjegyzéseit a két kiküldendő képviselője által az alakuló közgyűlésen megtétetni szíveskedjék.

Van szerencsénk megjegyezni, hogy a bajnoki mérkőzésre vonatkozó rendszabály-tervezetet csak a megalakulandó szövetség igazgató tanácsa fogja végleg megállapítani, az alapszabályokkal össz­hangba hozni és kiadni. Ez a közgyűlés elé nem fog vitetni.

Ha a t. egyesület e szövetségbe belépni óhajt, szíveskedjék az alakuló közgyűlésre két képviselőt küldeni teljes felhatalmazással s e czélból e két képviselő részére a t. egyesület elnöke és titkára által aláirt olyan megbízó levelet kiállítani, mely­ben egyszersmind a t. egyesület a szövetségbe
való belépését is kijelenti, a mennyiben az alapszabályok végleges megállapításába — magától értetőleg — csak azon egyesületek folyhatnak be, melyek a szövetségnek tagjai is lesznek.

Bizton hisszük, hogy a t. egyesület is örömmel látja a megvalósuláshoz közeledni a Szövetség eszméjét és ez okból e meghívást kedvezően is fogja elintézni.«

Sporttársi üdvözlettel
Budapesten, 1901. január 8-án.
Az előkészítő bizottság nevében :
Horváth Ferencz titkár, lszer Károly elnök

És maga a meghívó:

= Meghívó a » Magyar Labdarugók Szövetségé«-nek Budapesten 1901. évi január hó 19-én (szombaton) este 8 órakor az »István főherczeg«-szálloda külön termében (V. kér., Akadémia-utcza1. szám alatt) tartandó alakuló közgyűlésére.
Tárgysorozat:
1. Az alapszabályok végleges megállapítása.
2. A tisztikar és 3 számvizsgáló megválasztása. (A tisztikar áll: 1 elnökből, 2 alelnökből, 1 tit­kárból és 1 pénztárosból.)
3. Az évi tagsági járulék összegének meg­állapítása.
Figyelmeztetés. Minden belépni óhajtó egye­sület ezen alakuló közgyűlésre elnöke és titkára által aláirt megbízó levéllel ellátott két képviselőt küld, kik teljes felhatalmazással vesznek részt egyesületük nevében a tárgyalásban és szavazásban.
A megbizó levélben határozottan kifejezendő az egyesületnek a szövetségbe való belépése is.

Az egyesületek, szövetségek és alapvetően a kerékpárosság hivatalos lapjaként is működő Sport-Világ a következő, január 25-én megjelent számában már arról számol be, hogy megalakult az MLSZ.

Az alapítók és képviselt egyesületeik:

  • BTC // Iszer Károly, Guttmann Alfréd
  • Posta- és Távirda-Tisztviselők E. // Klebersberg Géza, Némethy Andor
  • MAC // Orbán Pál, Lauber Dezső
  • BEAC // Újhelyi Sándor, Speidl Zoltán
  • Magyar FC // Farkas József, Birkner Rezső
  • Budai Ganz-gyár // Gyáros Vilmos, Pöschl Ferenc
  • Műegyetemi FC // Szikla Gusztáv, Lindner Ernő
  • 33-as FC // Hochstein Rezső, Koch Sándor
  • FTC // Kárpáthy Béla, Horváth Ferenc
  • BAK // Stielly Gyula, Bartos Árpád
  • Bp. SC // Boros Ignác, Lescheditzky Kálmán
  • Bp. T. és  Sp. E. V. Sz. // Steiner Hugó
  • MUE // Füzesséry Zoltán dr., Füzesséry Árpád dr.
  • Ganz waggongyár // Békés Róbert,  Romet János

A Nemzeti TE végül nem lép be, és az azóta több dolgozatban is hibásan szereplő Pozsonyi TE sem. Utóbbi mindössze arról kért felvilágosítást, hogy a vidéki klubok érdekei miért nincsenek eléggé képviselve.

Az első napirendi pont az alapszabály, amit némi módosítás után elfogadnak. Ezt követték a választások:

  • Elnök // Jász Géza (Magyar FC, 23 szavazattal)
  • Alelnökök // Gillemot Ferenc (Műegyetem, 13), Füzesséry Árpád dr., (11), Orbán Pál (10), Stielly Gyula (8)
  • Titkár // Horváth Ferenc (23)
  • Pénztáros // Gabona Károly (BTC, 22)
  • Ellenőr // Boros Ignác (16)
  • Számvizsgálók // Békés Róbert, Telkes Aladár, Eisner Ferenc

Jász Géza megköszöni úgy a maga, mint a tisztikar nevében a megválasztásban nyilatkozó bizalmat, egyúttal indítványozza, hogy az alakuló közgyűlés Iszer Károlyt a Football-Szövetség meg­alakítása és a football-játék körében eddig szer­zett érdemei elismeréséül tiszteletbeli tagul megválaszsza. Az indítványt a közgyűlés elfogadta.

Ezután megállapíttatott még az ez évi tagdíj: egyletenként 10 korona.

Ezzel a közgyűlés véget ért.

A szövetség első levelezési címe a titkár, Horáth Ferenc lakása: Budapest, VIII. kerület, Sándor utca 38.

Apróság, de mégis furcsa, hogy a Belügyi Közlöny 1901-es évfolyamában nem találtunk egyetlen bejegyzést sem a Magyar Labdarúgók Szövetségére, ami azért érdekes, mert akkoriban az új egyesületek, társaskörök, tehát mindenféle szervezkedések írott alapszabályait be kellett mutatni a belügyminisztériumnak.

Az újonnan alakult szövetség első ülésén (február 4.) a Sport-Világot a szövetség hivatalos közlönyévé választották, ami annyira nem meglepő, ha tudjuk, hogy Iszer Károly volt a lap képviselője ekkoriban, a BEAC-ot képviselő Speidl Zoltán pedig az egyik újságírója.

Ennél azért valamivel fajsúlyosabb döntés, hogy kiírják az első bajnokságot, és annak is az első mérkőzését: BTC-FTC február 10-én a Csömöri úti pályán. Az első osztály további csapatai: BpSC, MUE és Műegyetem. Az első  futballtavasz részben elkészült sorsolása pedig:

  • február 17. // BTC-BpSC
  • február 24. // BTC-MUE
  • március 3. // BTC – Műegyetem
  • március 10. // Műegyetem – MUE
  • április 21. // MUE – FTC
  • a maradék négy meccsre, valamint a másodosztályú bajnokságra egyelőre nem született megállapodás.

Az első ülés hozta az első kizárást is. A tagok hamar rájöttek, hogy az egyik alapító, a Bp. T. és  Sp. E. V. Sz., vagyis a Versenypálya Szövetség az alapszabállyal ellentétben nem rendelkezik futballcsapattal, így a tagsága indokolatlanná vált. Természetesen tanácskozási jogát fenntartják az igazgatóságban, de mint tagszervezetet eltávolítják. A kizárás mellett egy belépő is akadt: a III. ker T. és VE csatlakozik a szövetséghez.

1901. február 10-én aztán megrendezik a BTC-FTC mérkőzést, amit a BTC 5:1 arányban nyer meg. Apró zavar a rendszerben, hogy a február 4-i ülés döntésével ellentétben, a mérkőzés végül barátságos lett:

Megjegyezzük, hogy ez a mérkőzés csak egyszerű mérkőzés jellegével birt, nem tartozott a bajnoki versenyek keretébe, mivel nem volt a szövetségnek bejelentve, sem a játékosok bejelen­tése a machek napjáig egyik egylet részéről sem történt meg.

Az első valódi bajnoki tehát további egy hetet csúszik. Az új időpont és párosítás: február 17. 14:30, BTC-BpSC a Csömöri úti pályán. További döntés, hogy az MLSZ felkéri a Sport-Világot, hogy a szövetség által lefordított szabálykönyvet és útmutatót kiadja. A Sport-Világnak a feladat nem lesz új, hiszen 1897-ben és 1899-ben is kiadott már egy-egy szabálykönyvet a saját szerkesztésében.

Láthatóan a szövetség kommunikációja már létezése első napjaiban hozta a későbbi évtizedek színvonalát. A február 16-án tartott, tehát következő ülésükön ugyanis Gillemot javaslatára mégis a Magyar Atlétikai Szövetség által lefordított szabálykönyvet fogadják el. Új belépő az MTK, és határozat született arról, hogy a mérkőzéseken a bírók a játékosok öltözetétől elütő ruhában, a karjukon nemzeti színű karszalaggal kötelesek megjelenni.

Eljön február 17., és örömmel jelenthetjük, hogy alig egy hónappal a szövetség megalapítása, három héttel az első kizárás és egy héttel az első, balul sikerült – végül nem – bajnoki után lejátsszák az első elsőosztályú meccset Magyarországon:

BTC – BpSC 4-0 (1:0) gólszerzők: Ray, Róka (3)

A két csapat összeállítása: BTC // Bádonyi – Harsády, Lucius – Klebersberg, Ordódy, Skrabák – Cservenka, Buda, Ray, Róka,  Minder. BpSC // Juhász – Giszinger, Szedlyiák – Steiner, Frei, Klein G. – Kertész, Terke, Dinits, Rames, Klein. A mérkőzés játékvezetője Speidl Zoltán.

Mintegy félórai játék után Minder Rayhoz adja a labdát, a ki azt élesen lövi a kapuba. (1-0) Húsz perez után Róka a 2-ik goalt adta be fejjel a B. S. C. kapujába. (2-0) Tíz percz után Minder bal csatár Budához, a jobb szélre
passzolja a labdát. Buda Rókához passzol, a mi a harmadik goalt eredményezte. (3-0) A játék vége előtt még Minder, Buda, Róka szép összjátéka után negyedszer is berepült a labda a B. S. C. kapujába. (4-0)

1901. március 3-án jelenik meg az első vezércikk az MLSZ-ről, a poszt zárásaként ezt közöljük változatlan formájában:

Labdarugó-bajnokság.

A »Magyar Labdarugók Szövetsége« alap­szabályba foglalt czéljának megfelelőleg labdarugó­ bajnoki mérkőzéseket rendez. A jól induló Szövetségnek ez az első nagyobb, a football-életbe kiható, megnyilatkozása s egyszersmind első nagyobb, s tegyük hozzá, áldásos működése.

Ha korábban lép életbe ez az intézmény, fejletlen football sportunk megsínylette volna a koraszülöttség összes átkait, de mostanság football-sportunk már megérett annyira, hogy a maga előnyére, hasznára, fordíthassa a labdarugó-bajnok­ságban rejlő összes előnyöket, hasznokat.

Lapunk múlt számában futólagosán már ismer­tettük a labdarugó-bajnokság lefolyásának hogyan­ját és mikéntjét; ezúttal az akkor mellőzött fon­tosabb dolgokra akarunk érintőleg kiterjeszkedni, főleg az azokban nyilvánuló előnyökre kivánván felhivni t. olvasóink figyelmét.

Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a labdarugó­-bajnokság a maga egészében nagyot fog lendíteni football-sportunk ügyén.

Nagy mértékben fogja fokozni sportegyesüle­teinkben az ambicziót; mindegyikök törni fogja magát, hogy magáénak vallhassa a »Magyar Labdarugók Szövetségének bajnoka« büszke czímét. De egyoldalú és kétes értékű volna a haszon, hacsak a legjobb csapatok ambiczióját szítaná a bajnokság s a gyengébb csapatoknak a hiú reménykedés kedvöket szegné. A gyengébb, illetve a másodosztályú csapatok is erős rivalitást fejthetnek ki, azok is pályázhatnak bajnokságra, a másodosztályú bajnokságra. Ha azután a másodosztályú bajnokság megnyerésével ebbeli ambicziójuk kielégítésre talált, nyitva áll az út, hogy megnövekedett igényüket is kielégíthessék: az első osztályba juthatnak és idővel az első osztályú bajnokságra is aspirálhatnak. Van ugyanis a bajnoki mérkőzések rendszabályainak egy sza­kasza, mely így hangzik : »A már egy izben osztályozott csapat a következő évben nem fog újra osztályoztatni, hanem marad ugyanazon osz­tályban. E szabály alól azonban kivételt képez minden osztály azon két csapata, mely a befeje­zett bajnoki mérkőzésekben az utolsó két helyre került. Ezek közül ugyanis az utolsó helyre került csapat a következő osztály bajnoki csapatá­val, az utolsóelőtti helyre került csapat pedig a következő osztályban második helyre került csapattal köteles semleges területen megmérkőzni és a mennyiben a következő osztályba tartozó ellenfele őt legyőzte, vele a jövő évben osztályt cserél.«

Ilyen körülmények között tüzes, de nemes versengés fejlődik nemcsak az egyes osztályok kebelében, hanem az egyes osztályok között is. Ez a versengés kihat majd a vidékre is, mivel­ hogy a vidéki egyesületek is résztvehetnek a bajnokságban. Ha a vidéki kerületekbe osztott egyesületek egy más között, s az azok küzdelmé­ből kikerült győztes csapatok a főváros győztes csapataival fognak megmérkőzni: élénk lesz az érintkezés, nagy lesz a kontaktus a vidéki egyesületek között és a fővárosiak között.

Ennek nyomán egészséges, áldásos versengés áll be az egész vonalon, széles e hazában min­denütt: küzdelem a bajnoki czímért. És meg­szűnik az az egészségtelen, átkos versengés, a mi eddig nyíltan és titokban ki-kitört vezető klubjainkból, az elsőségért. Tiszta dolog lesz ezután: az első osztályú bajnokságot megnyerő egylet a legjobb egylet, a másodosztályú bajnok­ságot megnyerő egylet pedig a legjobb másodosztályú egylet lészen. A száraz tényekkel szem­ben nem lehet helye a disputának, a rideg eredménynyel szemben pedig nem lehet appelláta. Legalább is valószínűtlen, hogy a győztes egyle­tet, a mely tavaszszal és őszszel, minden egylet­tel reálisan megküzdött, csupa »véletlen szerencsé­ből« legyen — a legjobb.

Ismétlem : sűrűbben fognak érintkezni a vidéki egyesületek egymás között, azok a fővárosiakkal, s a fővárosi egyletek egymás között. Bármily hihetetlennek látszszék is, a bajnoki mérkőzések vannak hivatva a fővárosi egyesületek között a kontaktust létrehozni. Számos példa volt arra,
hogy fővárosi egyesületek csupa ellenségeskedés­ből, féltékenységből vagy egyenesen gyávaságból kerülték egymást. Ezt a félszeg helyzetet a bajnokság megszünteti. A mely csapat ugyanis a bajnokságban résztvesz — s melyik csapat ne ambiczionálná ezt? — az köteles a vele egy osztályba sorozott csapatok mindegyikével két izben — őszszel és tavaszszal — megmérkőzni.

Miután a bajnokságban csak szövetségi egyesü­letek vehetnek részt, minden magasabbra, így tehát valamely osztályú bajnokságra törő egyesület sietni fog a Szövetség kebelébe lépni. Tehát a bajnokság fogja összehozni a Szövetségbe a legkülönbözőbb egyesületeket. Így lesz megvaló­sítható football-életünkben is az »egy akol egy pásztor« allegóriája. Így fognak footballistáink egy alkotmányosan egységes szabályokkal helyes irányban kormányzott testületet alkotni.

A labdarugó-bajnokság részleteiben is sok előny, haszon rejlik.

Így példának okáért igen hasznos a bajnoki szabályoknak ama szakasza, mely kimondja, hogy minden egyesület csak egy csapattal vehet részt, ennek következtében természetesen csakis egy bajnokságért küzdhet. Világosabban, a mely egyesület első csapata az első osztályba van sorozva, annak második csapata a második osz­tályú bajnokságban részt nem vehet. A jobb klubok második csapata nagyon gyakran erősebb mint a gyengébb klubok első csapata és így esetleg elvennék a második osztályú egyesületek győzelmi esélyét és ezzel kapcsolatban kedvét. És megtörténhetnék az az eset, hogy az első osztályú bajnokságban győztes egyletnek máso­dik csapata a másodosztályú bajnokságban győzne. Ez pedig nonsens. Egy egyesület hogyan lehet első- és másodosztályú bajnok? A bajnokság tudniillik nem a csapatot, hanem az egyletet illeti.

A jövőre nézve elvben igen helyes az a sza­bály is, mely úgy szól, hogy minden játékos a folyó bajnoki mérkőzésekben csak egy csapat­ban és csak egy bajnokságért játszhat. Hang­súlyozom, hogy a »jövőre nézve, elvben« tartom helyesnek ezt a szabályt, mert ezzel szemben rendkívül, tapintatosnak és a körülményekkel józanul számolni tudó tanácshatározatnak tartom azt, a mely kimondja, hogy ez évben még megengedi a Szövetség, hogy bajnoki mérkőzésekben egy személy két csapatban is játszhassék, azon esetben, ha mindkét csapat más-más osztályba van sorozva. Vannak ugyanis fiatalabb egyesüle­tek, melyeket idősebb, első osztályba tartozó egyesületek tagjai alapítottak vagy legalább azok tartják benne a lelket, ha már most ridegen alkalmaznák rájuk a fenti paragrafust, a fiatal egy­let meg volna fosztva annak lehetőségétől, hogy küzdőtérre állhasson s időközben szétszéledne a csapat vagy legalább annyira megsínylené a krízist, hogy sokáig nem állhatna lábra. Igen opportunus tehát ez a toleráns tanácshatározat, mely számol azzal a körülménynyel, hogy ezen egyesületek létfeltételüket egyelőre (!) ezekben az erősebb játékosokban bírja s vár addig, a míg azok megerősödnek.

Meglesz a hasznos hatása annak is, hogy a győztes csapatnak azon játékosai, a kik a leg­több bajnoki mérkőzésben résztvettek, bajnoki éremmel jutalmaztatnak. Igyekezni fog minden játékos, hogy egy ilyen ritka éremhez jusson.

Végül annak is megvan a maga hasznos oldala, hogy a játék terminusát és némely eset­ben a biró választását sorshúzásra bízzák. A sors mégis csak igazságosabb, mint némely — ravasz kapitány.

A labdarugó-bajnokság, úgy a maga egészében, mint részleteiben, football-sportunkra áldá­sos lesz.

Speidl Zoltán.

Címlapkép: az István főherceg szálloda. Egyes beszámolók szerint a szálló gyakori törzsvendégei voltak Lotz Károly, Tisza Kálmán, Tisza István, Liszt Ferenc, Kemény János,  Klapka György, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán, ám ez a névsor is kevésnek bizonyult, és 1904-ben bezárt. 1928-ban a Gyáriparosok Szövetségének tulajdonába került, hogy két emelet ráhúzásával a szövetség székhelye legyen. A háborúban megsérült, majd helyreállított épület jelenleg is látható az Akadámia utca 1-ben. Manapság – többek között – a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága, valamint a Baromfitermelők Egyesülése Kft. működik benne.

A cikk forrásául a Sport-Világ 1900 és 1901-es számait használtuk. A lapszámok elérhetőek az Arcanum Digitális Tudománytárában.