Hármat a Metalcom-Honvéd harmadik szülinapjára, mert az úgy stíl

ZTE – Honvéd 3-1

Ráadásul a stadionunkat építő Pharostól, egy olyan meccsen, ahol szinte semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk a kalkulálható vereséggel szemben. Talán csak Szappanosnak felejtettek el szólni, ezért védett pár nagyobbfélét.

Ettől függetlenül varozunk és vignjevicezünk egy kicsit.

“Hármat a Metalcom-Honvéd harmadik szülinapjára, mert az úgy stíl” bővebben

Ha úgy alakulnának az eredmények, akkor elkezdhetnénk végre érdemben számolgatni

Honvéd – Paks @ Bozsik, 19:30

Nab*sszameg, hogy nyert tegnap a Mezőkövesd, pedig a Gyirmót ellen jó lett volna az iksz. Így sem annyira rossz, viszont számolgatósabb.

A Gyirmótnak 25 pontja és 26 meccse van, ebből 6-ot nyert meg, nekünk 31 pontunk, 25 meccsünk és 9 győzelmünk. Vagyis: van 6 pont előnyünk, amit ha be is hozna a Gyirmót, akkor is a több győzelemmel jobbak lennénk, tehát az a 6 pont igazából nem kettő, hanem három meccs fór. Nekünk nyolc, nekik hét fordulóval a vége előtt. Valószínűleg őket sikerül mögöttünk tartani, pláne, ha nyerünk Gyirmóton a 29. fordulóban.

“Ha úgy alakulnának az eredmények, akkor elkezdhetnénk végre érdemben számolgatni” bővebben

Tizenegy évesek lettünk

tehát holnaptól a cserepadot koptatjuk. Vagy más néven a B oldalt, ami egyáltalán nem a slágerekről szól, hiszen azokat, ha korábban valamikor meg is írtuk véletlenül, már megjelentek, esetleg épp most jelennek meg egy aktuális A oldalon. A B oldalaknak (és a cserepadoknak) éppen ezért, a másikság, többiség miatt egy egészen sajátos belső világa alakult ki.

A B oldal ugyanis

nem feltétlenül rossz (l. Beatles: Yellow Submarine/Eleanor Rigby, vagy Penny Lane/Strawberry Fields Forever), ahogy a cserepadon sem feltétlenül a rosszabb játékosok ülnek. Olykor simán lehet, hogy egy nagyobb terv részei, és ott lapul a taktikai tartalék. Mint az idősödő Váczi Zoli a Vasasban. Félidőben bejött, és eldöntötte a meccset — a legenda szerint, mert hajlamosak vagyunk nem utánanézni.

Tizenegy évesnek lenni az interneten sem a világ vége, mégis, van benne valami béoldalság érzéséből.

“Tizenegy évesek lettünk” bővebben

Napikispest 2021.01.19.

  • [8:15] játékoskeringő // az NSO több nevet is említ, mint a Kispest lehetséges igazolását:
    • Nagy Dominik // már ma aláírhat.
    • Nir Bardeát // már bejelentette a korábbi klubja.
    • Jesse González // azonban új név. Egy amerikai-mexikói kapusról van szó, aki korábban az amerikai bajnokságban (MLS) szereplő FC Dallasban szerepelt. Egyszeres amerikai válogatott. [transfermarkt]
    • természetesen // Nagy Dominik június óta nem lépett pályára, Gonzáleznek augusztus óta nincs klubja, Bardea legalább hat meccset játszott az izraeli élvonalban az ősszel, és csapata, az Ashdod a harmadik helyen áll a bajnokságban. Mondjuk utóbbi állítólag pénzbe is kerül.
    • és ami váratlan // úgy tűnik Gonzálezzel a klubja (és az MLS) családon belüli erőszak gyanúja (vádja) miatt függesztette fel júniusban a 2020 elején kötött négy évre szóló szerződést, majd mondta fel augusztusban. (thx geo) || mondjuk, aki fehérzokni-papucsban utcára megy, az tényleg bármire képes lehet!
  • [8:45] újabb név // a csakfoci bedobta a Wisla Kraków 25 éves, 191 centi magas belsővédője, Lukas Klemenz nevét.
    • Klemenz // egyébként korosztályos lengyel válogatott, és meg sem lepődsz: az ősszel mindössze négy bajnokin játszott. [transfermarkt]
    • @A11Aron közben észrevette, hogy Klemezt már a lengyelek is írják.
  • [12:00] Nagy Dominik // a csakfoci szerint már alá is írt.
“Napikispest 2021.01.19.” bővebben

Happy birthday, Győztesek!

Szülinapi levelek landoltak postaládánkban. Örültünk.

Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…

Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!

“Happy birthday, Győztesek!” bővebben

Egészen frappáns címadás következik: boldog tizedik szülinapot, Csakblog!

nem szeretek kényszerből posztot írni, most mégis az van, hogy napok óta szenvedek. mutatom miért:

Igen, tíz évesek lettünk, illetve leszünk holnap, november negyedikén.

“Egészen frappáns címadás következik: boldog tizedik szülinapot, Csakblog!” bővebben

Visszatérés a pályákra

Valamivel több, mint két hónapot követően, egy zártkapus edzőmeccs formájában végre Kispestre is visszatér a foci. Apró, totyogós lépés ugyan, de legalább valami. Kisvárda óta ennyit se kaptunk, ráadásul azt a kilencven percet is inkább csak azért nevezzük focinak, mert vitt minket a lendület, pedig se néző, se játék, se semmi, csak a puszta megaláztatás, hogy otthon, egy Kisvárdától. És az pont mindegy, hogy a víruspara első napjaiban járunk, egy Kispest-Kisvárdán az ilyenek legyenek mindegyek. Ötöt kaptunk, az isten szerelmére.

Két hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára lépjünk, ellenfél ellen, test a test ellen, egy olyen sportágban, ahol a kontakt fontos része a játéknak. Néző továbbra sem lehet, ami egyrészt remek lehetőség, hogy titkoljuk mivel készülünk a bajnokság újranyitására és a kupaelődöntőre, másrészt szokjuk, hiszen a bajnokikon sem lesznek. Ne feledjük, pár napja még a “csoportos megbetegedések szakaszában” jártunk*, és csak május negyedikétől* léptünk át a “védekezés második szakaszába”.

“Visszatérés a pályákra” bővebben

Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz

Letargia, fizetéscsökkentések, Öcsi első szülinapja, unalmas döntetlen az Újpesttel.

A sok itthonlét után hétvégére utolért az általános letargia, és eljutottam odáig, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos, most lesz igazán szükség az önakaratra, hogy sikerüljön átbillenni, mert ha beleragad az ember, akkor nagyon nehéz lesz visszapörögni a munkába, a megszokott napi rutinba. Például visszatalálni a posztoláshoz.

Kicsit mint másnaposan menni meccsre. Egyetlen gondolatod, porcikád se kívánja a sört, ha csak rágondolsz hányhatnékod támad, aztán valaki a kezedbe nyomja az elsőt, nehéz kortyok, leszenveded a felét nagy nehezen, majd a másik felét valamivel könnyebben, és hopp, meg is volna az átbillenés, jöhet a következő.

Vagy a fáradtság. Túlhúzod a napokat, este fusizol kicsit, egyre nehezebben maradsz ébren, mégis kellenél délelőtt, koncentrálni kéne, nem megy, nem megy, aztán valahonnan jön az átbillenés, az álmosság eltűnik, pár órára minden normális újra. (A túlhajszoltság hosszabb távú negatív hatásairól majd máskor.)

“Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz” bővebben