Címke: születésnap

Bercinek szeretettel szülinapjára

DVSC – Honvéd @ Debrecen, 17h

A helyzet továbbra is változatlan: ahhoz, hogy értelme legyen számolgatnunk, nyernünk kell. Illetve, létezik egy speciális eset, ha hármat nyerünk, mert akkor nem kell számolgatnunk, ellenben a három győzelemhez ugyanúgy nyernünk kell Debrecenben, mint a számolgatáshoz.

Tényleg ennyire egyszerű.

Mindegy, hogy kik játszanak, mindegy, hogy mi a taktika, mindössze egyetlen cél létezhet: a győzelem. Ha kell, akkor Enninnel, bár nehezen tudom elképzelni hogyan, és ha kell, akkor Plakushchenkóval, hiába esik a játszatása kívül az ép ésszel befogható értelmezési tartományok mindegyikén.

És az sem zavarna, sőt!, ha Kerezsi harmadszor. Verjük be, és csá.

“Bercinek szeretettel szülinapjára” bővebben

Détári 60!

Pont minap futottam bele teljesen véletlenül egy képbe, amin szerepel a ma hatvan éves Détári. A kompozíció szinte minden elemében tökéletes: Döme pulcsija, nadrágja, a sérója, mellette Verebes hanyagul vállra vetett dzsekiben, mellény, ing, nyakkendő, pecsétgyűrű, cigaretta. Kiprich, Híres és Sallai a semmibe bambul, a háttérben talán Róth Antal, de inkább Zsiborás, valamint egy texasi olajvállalkozós nyakkendőt hordó, szintén dohányzó figura.

A magyar csapat 1987. április 27-én Verebes József szövetségi kapitány vezetésével megérkezik a hollandiai Schipholba, az Európa-bajnoki-selejtező mérkőzésre. Balról: Détári Lajos, Kiprich József, Verebes József, Híres Gábor, Sallai Sándor (fotó: Bart Molendijk / Anefo)
“Détári 60!” bővebben

Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc

Három rövid fejezet a mai Paks elé, ahol ebben a mondatban írjuk le utoljára, hogy mennyire, de mennyire fontos lenne a győzelem a bentmaradásunk szempontjából.

A továbbiakban ugyanis Bognárgyuriról értekeznénk kicsit, és elmagyarázzuk, hogy miért lehet szeretni azért, amiért normális esetben gyűlölni kellene, valamint szembesítjük a számaival.

Aztán jöhet Farkas Ádám, akit megkaptunk mára, mintha a küldéssel próbálnák finoman jelezni: srácok, nektek annyi.

“Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc” bővebben

Tucat

Tizenkét évesek lettünk. Ma.

Egészen durva belegondolni, hogy ha egy gyerek az első bejegyzésünk idején iratkozott be az iskolába, akkor mostanság érettségizik. Tizenkét éve még olvasni sem tudott, most pedig egyetemre mehet, alkoholt vásárolhat, közügyekről dönthet – vagyis felnőtt lett.

És talán mi is felnőttünk közben kicsit.

“Tucat” bővebben

Boldog szülinapot, Kispest!

Néhány hete ment nyugdíjba a középiskolai osztályfőnököm (innen is hatalmas pusszantás!), és ez alkalomból egy rögtönzött osztálytalálkozót, sőt, az összes korábbi osztályának találkozóját tartottuk a volt iskolákban. Baromira jó volt újra látni a többieket, feleleveníteni egy csomó emléket, fotókat nézegetni, beszélgetni, az idő pedig csak repült és repült.

Aztán előkerült a ballagásunk napja. Szakadó eső, a szülők egy része az iskola zártláncú tévé-hálózatán követte az eseményeket, mert se az udvart, se az ilyenkor a főbejárat előtt hagyományosan lezárt útszakaszt nem lehetett használni.

Úgy jött ki a lépés, hogy én voltam az utolsó a ballagók sorában. E. ment előttem, kezem a vállán, másikban virágcsokor, énekeltük a megszokott dalokat, és vonulunk. E. mesélte a fenti találkozón, sokáig nem értette, hogy miért kopogtatom a vállát állandóan, talán valami baj van? Nem, csak az időt néztem, bár nem emlékszem, hogy akkoriban hordtam volna karórát, sürgettem volna az embereket, ballagjunk már el, délután ugyanis Kispest-Tiszakécske a Bozsikban, és Óbudáról még át kell utazni érte a városon. E. vigyorgott. Tudta, hogy meccs lesz.

“Boldog szülinapot, Kispest!” bővebben

Hármat a Metalcom-Honvéd harmadik szülinapjára, mert az úgy stíl

ZTE – Honvéd 3-1

Ráadásul a stadionunkat építő Pharostól, egy olyan meccsen, ahol szinte semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk a kalkulálható vereséggel szemben. Talán csak Szappanosnak felejtettek el szólni, ezért védett pár nagyobbfélét.

Ettől függetlenül varozunk és vignjevicezünk egy kicsit.

“Hármat a Metalcom-Honvéd harmadik szülinapjára, mert az úgy stíl” bővebben

Ha úgy alakulnának az eredmények, akkor elkezdhetnénk végre érdemben számolgatni

Honvéd – Paks @ Bozsik, 19:30

Nab*sszameg, hogy nyert tegnap a Mezőkövesd, pedig a Gyirmót ellen jó lett volna az iksz. Így sem annyira rossz, viszont számolgatósabb.

A Gyirmótnak 25 pontja és 26 meccse van, ebből 6-ot nyert meg, nekünk 31 pontunk, 25 meccsünk és 9 győzelmünk. Vagyis: van 6 pont előnyünk, amit ha be is hozna a Gyirmót, akkor is a több győzelemmel jobbak lennénk, tehát az a 6 pont igazából nem kettő, hanem három meccs fór. Nekünk nyolc, nekik hét fordulóval a vége előtt. Valószínűleg őket sikerül mögöttünk tartani, pláne, ha nyerünk Gyirmóton a 29. fordulóban.

“Ha úgy alakulnának az eredmények, akkor elkezdhetnénk végre érdemben számolgatni” bővebben

Tizenegy évesek lettünk

tehát holnaptól a cserepadot koptatjuk. Vagy más néven a B oldalt, ami egyáltalán nem a slágerekről szól, hiszen azokat, ha korábban valamikor meg is írtuk véletlenül, már megjelentek, esetleg épp most jelennek meg egy aktuális A oldalon. A B oldalaknak (és a cserepadoknak) éppen ezért, a másikság, többiség miatt egy egészen sajátos belső világa alakult ki.

A B oldal ugyanis

nem feltétlenül rossz (l. Beatles: Yellow Submarine/Eleanor Rigby, vagy Penny Lane/Strawberry Fields Forever), ahogy a cserepadon sem feltétlenül a rosszabb játékosok ülnek. Olykor simán lehet, hogy egy nagyobb terv részei, és ott lapul a taktikai tartalék. Mint az idősödő Váczi Zoli a Vasasban. Félidőben bejött, és eldöntötte a meccset — a legenda szerint, mert hajlamosak vagyunk nem utánanézni.

Tizenegy évesnek lenni az interneten sem a világ vége, mégis, van benne valami béoldalság érzéséből.

“Tizenegy évesek lettünk” bővebben