mert célunk csak egy van
Tizenkét évesek lettünk. Ma.
Egészen durva belegondolni, hogy ha egy gyerek az első bejegyzésünk idején iratkozott be az iskolába, akkor mostanság érettségizik. Tizenkét éve még olvasni sem tudott, most pedig egyetemre mehet, alkoholt vásárolhat, közügyekről dönthet – vagyis felnőtt lett.
És talán mi is felnőttünk közben kicsit.
“Tucat” bővebbenNéhány hete ment nyugdíjba a középiskolai osztályfőnököm (innen is hatalmas pusszantás!), és ez alkalomból egy rögtönzött osztálytalálkozót, sőt, az összes korábbi osztályának találkozóját tartottuk a volt iskolákban. Baromira jó volt újra látni a többieket, feleleveníteni egy csomó emléket, fotókat nézegetni, beszélgetni, az idő pedig csak repült és repült.
Aztán előkerült a ballagásunk napja. Szakadó eső, a szülők egy része az iskola zártláncú tévé-hálózatán követte az eseményeket, mert se az udvart, se az ilyenkor a főbejárat előtt hagyományosan lezárt útszakaszt nem lehetett használni.
Úgy jött ki a lépés, hogy én voltam az utolsó a ballagók sorában. E. ment előttem, kezem a vállán, másikban virágcsokor, énekeltük a megszokott dalokat, és vonulunk. E. mesélte a fenti találkozón, sokáig nem értette, hogy miért kopogtatom a vállát állandóan, talán valami baj van? Nem, csak az időt néztem, bár nem emlékszem, hogy akkoriban hordtam volna karórát, sürgettem volna az embereket, ballagjunk már el, délután ugyanis Kispest-Tiszakécske a Bozsikban, és Óbudáról még át kell utazni érte a városon. E. vigyorgott. Tudta, hogy meccs lesz.
“Boldog szülinapot, Kispest!” bővebbenZTE – Honvéd 3-1
Ráadásul a stadionunkat építő Pharostól, egy olyan meccsen, ahol szinte semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk a kalkulálható vereséggel szemben. Talán csak Szappanosnak felejtettek el szólni, ezért védett pár nagyobbfélét.
Ettől függetlenül varozunk és vignjevicezünk egy kicsit.
“Hármat a Metalcom-Honvéd harmadik szülinapjára, mert az úgy stíl” bővebben
Honvéd – Paks @ Bozsik, 19:30
Nab*sszameg, hogy nyert tegnap a Mezőkövesd, pedig a Gyirmót ellen jó lett volna az iksz. Így sem annyira rossz, viszont számolgatósabb.
A Gyirmótnak 25 pontja és 26 meccse van, ebből 6-ot nyert meg, nekünk 31 pontunk, 25 meccsünk és 9 győzelmünk. Vagyis: van 6 pont előnyünk, amit ha be is hozna a Gyirmót, akkor is a több győzelemmel jobbak lennénk, tehát az a 6 pont igazából nem kettő, hanem három meccs fór. Nekünk nyolc, nekik hét fordulóval a vége előtt. Valószínűleg őket sikerül mögöttünk tartani, pláne, ha nyerünk Gyirmóton a 29. fordulóban.
“Ha úgy alakulnának az eredmények, akkor elkezdhetnénk végre érdemben számolgatni” bővebben
tehát holnaptól a cserepadot koptatjuk. Vagy más néven a B oldalt, ami egyáltalán nem a slágerekről szól, hiszen azokat, ha korábban valamikor meg is írtuk véletlenül, már megjelentek, esetleg épp most jelennek meg egy aktuális A oldalon. A B oldalaknak (és a cserepadoknak) éppen ezért, a másikság, többiség miatt egy egészen sajátos belső világa alakult ki.
A B oldal ugyanis
nem feltétlenül rossz (l. Beatles: Yellow Submarine/Eleanor Rigby, vagy Penny Lane/Strawberry Fields Forever), ahogy a cserepadon sem feltétlenül a rosszabb játékosok ülnek. Olykor simán lehet, hogy egy nagyobb terv részei, és ott lapul a taktikai tartalék. Mint az idősödő Váczi Zoli a Vasasban. Félidőben bejött, és eldöntötte a meccset — a legenda szerint, mert hajlamosak vagyunk nem utánanézni.
Tizenegy évesnek lenni az interneten sem a világ vége, mégis, van benne valami béoldalság érzéséből.
“Tizenegy évesek lettünk” bővebben
Szülinapi levelek landoltak postaládánkban. Örültünk.
Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…
Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!
“Happy birthday, Győztesek!” bővebbennem szeretek kényszerből posztot írni, most mégis az van, hogy napok óta szenvedek. mutatom miért:
Igen, tíz évesek lettünk, illetve leszünk holnap, november negyedikén.
“Egészen frappáns címadás következik: boldog tizedik szülinapot, Csakblog!” bővebben
