Nem szoktuk ilyen későn bedobni a valahogy “mentsük meg az idényünket” című fejezetet

Debrecen – Honvéd @ 17:30, tv: M4 Sport

Ha a vesztett pontokat nézzük, és az idény közben szokásos tabellaszerkesztési elveket, akkor  gólkülönbséggel szorulunk csak le a dobogóról (pedig az egymás elleni eredményünk jobb a Paksánál), mégis valamiért a kupát neveztük meg, mint fő célt. Mondjuk nem baj, mert az emberek szeretnek címeket nyerni, én is ember vagyok, vagyis a logika azt diktálja, hogy én is szeretek címeket nyerni, ami természetesen igaz, szóval jó lenne a kupa, tényleg.

Zárójelbe azért hozzáteszem, hogy én a bajnokságot sem engedtem el, mert ahogy tanult kollégáimmal átbeszéltük, az ilyen években a bronz az új arany, mert a Fradi és a Vidi más ligában játszik. Nagyon más ligában.

Ma azonban kupa, és a kiutat keresgélő csapatunk egy rettenetes formában lévő Debrecennel találkozik, ami nem tipikusan a mindent legyőző erő és a minden erőhatásnak ellenálló fal esete, hanem jóval inkább a két részég orosz próbál meg egyszerre bemenni a forgóajtón című vicces videóé (videójé), és utóbbit simán el tudom képzelni, hogy valóban létezik egy távoli videómegosztón. (l. végtelenmajom-tétel)

Tessék csak megnézni a Debrecen idei meccseit:

  • 02.20. Debrecen – Dorog 1-2 (MK)
  • 02.24. Debrecen – Balmazújváros 0-2
  • 02.28. Dorog – Debrecen 2-3 (MK)
  • 03.03. Felcsút – Debrecen 0-0
  • 03.10. Debrecen – Újpest 1-2
  • 03.17. Debrecen – Mezőkövesd 2-3
  • 03.31. Haladás – Debrecen 1-1

Utoljára bajnokit például december másodikán, pont ellenünk nyertek, azóta mindössze egyetlen kupasiker, az NB II-es Dorog ellen, amikor már nagyon rezgett a léc.

Tavaly, augusztus végén nagyon hasonló volt a helyzet. A Loki botrányosan rajtolt: vereség otthon a Kövesdtől, Sopronban a Halitól, iksz Pakson és otthon a Fradi ellen, vereség Felcsúton a Viditől, egy győzelem otthon a harmatgyenge Vasas ellen, majd jöttek a Bozsikba, és ott egyszerre szakították meg a hosszú általános, valamint a hazai veretlenségi sorozatunkat is, hogy utána felálljanak a padlóról, és télen már a harmadik helyen forduljanak. Fél évvel azt követően, hogy a bajnokság utolsó meccsén maradtak csak bent.

Mert mi ilyen tipikus felhozó csapat vagyunk. Szívesen, Vasas, szívesen, Kövesd, szívesen, Debrecen, szívesen, mindenki.

Szóval van egy harmatos Debrecen, egy kiutat kereső Kispest (azért szombaton szép volt a Kukoc -> Holender, az InStatnál Filip végül az egyik leghasznosabb játékosunknak jött ki, és mi is kellemeset csalódtunk Attilában, hogy ilyen szinten képes belenyúlni egy meccsbe*), mindkettő megmentené az idényét, a lőtt gól – ha nem kapunk ki – nekünk kedvez, vagyis bármi lehet, tipikus kupameccs. Már csak azért is, mert ma kedd van, hétköznap, a meccs kezdése 17:30, vagyis alig valamivel a nemzetgazdaságban viszonylag általános munkaidő vége után, tehát szurkolóbarát időpontban.

*_ Fontosnak tartom kicsit hosszabban kielemezni a csere mozzanatát. Egyrészt ugye Supi (és Mark?) remekül nyúlt bele már az első félidőben a meccsbe, Filippel megoldódott a balszél, szegény Kukoc csak kóválygott előtte; másrészt vegyük észre, hogy két, egymástól nagyon eltérő karakterű játékosról beszélünk, miközben nagyjából ugyanazt a feladatot kellett megoldaniuk, tehát jellegében is változott a játékunk. A mindössze kétszer, igaz mindkétszer tizit érően faultoló Lovric, a nagyot hajtó Baráth, és a tél messze legjobb igazolása Heffler alakuló védőhármasnak nevezhető, akik már most elbírják egy Diósgyőr ellen, hogy a szélekre két, támadóbb felfogású játékost teszünk be. És akkor ott van még Kukoc, akit egyelőre ne engedjünk el teljesen, hátha.

De vissza a kupameccsre, mert már fél kilenc, címe sincs még a posztnak, kép sincs benne, tartalom se sok, és még be kéne vásárolnom, a bérletem (BKK) is lejárt, plusz ma nyit az Operában is a bérletvásárlás, intézni kell a családnak, bla, bla, bla, milliónyi dolgom, egykor lő ki a kocsi Debrecenbe, vagyis sietni kéne.

Például bemondani, hogy bár tudjuk, a kupa Horváthé, de ha Gróf egy év alatt három tizenegyest véd Debrecenben, akkor egy 0-0-nál lehet, ma őt szeretném a pályán látni inkább: 05.20. Debrecen 5-2 Tőzsért, 10.21. Diósgyőr 1-2 Ugrait és 03.31. újra Diósgyőr 1-1 és újra Ugrait. Ugyanennyire fontos, hogy lehetőleg a vendég felőli kapuba rúgják a tiziket, ha úgy adódik, mert a háromból kettőt ott fogott meg. (Igen, tudom, a Budaörs ellen Horváth is védett tizit, ráadásul pont kupameccsen. És igen, azt is tudom, hogy mostanában mi sem rúgjuk jól a büntetőket, például ugye Eppel vs. Debrecen az odavágón.)

Ez milyen statisztika már? Azt látom, hogy a Csakfoci is kibökte, hogy a Diósgyőr három meccsen összesen öt tizit kapott ellenünk, ebből hármat belőttek, ami az összes, tehát öt lőtt góljuknak a háromötöde, hovatovább: a többsége. Miközben egyébként az elkövetett faultok száma így alakult: 21, 27, 22 a diósgyőri oldalon, és 17, 21, 9 nálunk, ami összetettben 70-47, tehát erős fölény a túloldalon.

Na, de még mindig nem beszéltem a kupameccsről. (Közben el kellett hárítani valami netproblémát, mert hiába láttam a routert, hiába kapott ip-t a szolgáltatótól, egy szobával arrébb alig van jel, most is kérdőjeles a wifi, csordogál csak, de ugyanitt, az asztalon heverő mobilon semmi gond, szóval lehet, mégis a géppel/rendszerrel van valami baj. Mindegy, átváltottam mobilnetre.)

A Debrecent tavaly igazából kétszer is lefociztuk – a számok alapján, mégis kétszer kaptunk ki tőlük. Mutatom az összesített (bajnoki) statisztikákat:

Honvéd mutató Debrecen
1 gól 4
1:03:23 labdabirtoklás, idő 0:45:11
58% labdabirtoklás, % 42%
38 lövés 19
16 lövés kapura 8
10 szöglet 11
26 szabálytalanság 30
10 les 5
4 sárga 4
0 piros 0
416 pontos passz, db 218
83% pontos passz, % 73
66 nyert párharc, db 59
53 nyert párharc, % 47

Konkrétan szinte mindenben jobbak voltunk, kivéve a lényeget tekintve, vagyis hárommal rúgtunk kevesebb gólt, és ez pont elég volt a nulla ponthoz.

Hazai pályán hoztuk vissza az ötvédős rendszert a félig-meddig tarcsinak tűnő Debrecen elleni odavágón, azóta ragaszkodunk hozzá, menni is egyre jobban megy, jönnek vissza a régi reflexek, vagyis jó lenne, ha egyszer végre nem csak lefociznánk a Debrecent, mert azt rutinból toljuk idén, hanem nyernénk is. Bár ma jó egy gólos döntetlen is, és akkor a győzelmet áttehetjük a bajnokságra, ott mégiscsak három pontot ér. A lényeg, hogy jussunk tovább.

Bakker, most nézem, hogy a gólos döntetlen sem lesz egyszerű. A 2017/18-as idényben eddig játszottunk 23 bajnokit, 6 kupa és 2 BL-meccset, ami összesen 31, és ebből mindössze kétszer nem rúgtunk gólt, mégpedig mindkétszer a Debrecen ellen. Tavaly decemberben az idegenbenli bajnokinkon, valamint két hete, otthon, a kupában.

Már nem is tudom hol tartok. Előjelek nincsenek, mindkét csapat keresi a saját hangját, a statisztikák fogalmam sincs ki mellett szólnak, az időjárás legalább szép, a távolság viszont nagy, nem szeretek Debrecenbe járni, sok volt idén belőle, pláne Balmazzal együtt, ami egyszeri alkalomra persze vicces, de rendszert azért nem csinálnék belőle.

Mindegy, valami majd lesz, csak jussunk tovább. Kivételesen kezdőt sem merek tippelni, nagyon közel van a szombat, ki tudja mennyit vett ki utazással együtt. Plusz a sonkazabálás, Marci füle, Kukoc vs. Holender, Kamberral mi van? Fiatalt sem kell játszatni. Horváth vagy Gróf? Vajon kitalálunk valami meglepetést, vagy megy a gyömöszölés középen, hiszen a Loki egy jó ideje átállt a 4-5-1-re, ami azt jelenti, hogy egy adott területen nagyon sűrűn leszünk, cserébe Varga Kevin és King, a másik oldalon pedig Holender/Kukoc és Bódi/Sós. Sok múlhat a széleken, ha ott párharcot tudunk nyerni, akkor elől Eppel és Lanza megoldja valahogy.

Bizakodó vagyok.

A lokiblog beharangozóját a lokiblogon találjátok. A meccset Vad II. vezeti majd.

címlapkép: szombaton lőttem az Aranybikáról, amiről nem is tudtam, hogy Hajós (Guttmann) Alfréd (Arnold) tervezte. az apropója meg csak annyi, hogy kicsit olyan, mint a magyar futball: van egy hagyományos és egy ráépített rész, természetesen sosem lett kész, a régire mondjuk, hogy szebb, mert régen minden jobb volt, próbáljuk egységként kezelni, de nem megy. gondolom értitek. annyira allegórikus vagyok ma, hogy megveregetem a vállam.