tizenegyes // Csak a Kispest!

Az ilyen meccsek miatt mondják azt, hogy a foci sokszor igazságtalan

ETO–Kispest 3–2

Ahogy az várható volt, egy ritka gyenge ETO ellen játszottunk. Konkrétan az első 60 percben veszélytelenek voltak a kapunkra, összefoglalóba kívánkozó próbálkozása addig csak nekünk volt, majd

majd félpályánál Somogyi Tamás labdát szerzett, azonban érdekes körülmények között elválasztották tőle (még a tévé ettől a pillanattól ismétli az ETO gólját), indítás, lesvonal, gól. Hosszasan vizsgálták, és végül megadták. Nem volt les. Elhiszem, a lesvonal elméletileg egy objektív dolog, ha nem volt, hát nem volt. Viszont a körülmények így is érdekesek.

bővebben

Ennél azért sokkal, de sokkal több kell a továbbiakban

Budafok–Kispest 1–1

1,63 ponttal továbbra is iszonyatosan gyenge az idegenbeli teljesítményünk. Ráadásul most egy olyan csapat otthonában nem tudtunk nyerni, amelyik a kiesés egyik esélyese, és hazai pontátlaga pontosan 1. A teljes átlaga 0,88, ami alig jobb annál, mint amennyivel Laczkót kirúgták Kispestről. Megalázó, na.

A legrosszabb, hogy bár a gólunkat valamiféle helyzetből szereztük, igaz, Hangya beadása nem az első szándékból érkezett Ujváry fejére, de az most mindegy. Utána jött a menetrendszerű Tujvel-bravúr, viszont innentől a meccs végéig gyakorlatilag csak bedobásokból és egyéb rögzített szituációkból tudtunk kapura is veszélyes dolgokat kialakítani. (Az nekem nem volt meg, hogy Kántor egy Csábihoz hasonló hajítógép!) A hab a tortán a tizenegyes kihagyása volt, miközben hol a gólvonalról tisztáztak, hol a kapufa segítette ki a kapust.

bővebben

Easy

Vasas–Honvéd 1–2

Félidőben azt magyarázta nekem G., aki egyáltalán nem akart sörözni a meccsen, viszont mégiscsak úgy alakult, hogy ezek simán fordítanak. Támadóbbak, nem lehet lelkesedésből végigcsinálni. „Hülye vagy.” – gondoltam magamban, azonban hangosan nem mertek kimondani, mert bár a lelkem mélyén ugyan bíztam benne, az agyam mégis azt diktálta, lehet, igaza van. „Meglesz, nyugi” – böktem ki végül valamiféle magamra erőltetett magabiztossággal, „a Kecsó ikszelt a Mezőkövesddel, jó nekünk az egy pont is.”

Alig húsz perc múlva már a „dehogy jó” álláspontját képviseltem, miután Pekár befejelte a másodikat. Helyzeteink vannak, ezt meg lehet csinálni. Elképesztő az a támogatás, amit a lelátóról kapnak, szakad az eső, mindenkinek szar, itt most nem lehet elfáradni. Ha csak egy nagyon kicsi kell, akkor azt a nagyon kicsit nekünk kell kifacsarni belőlük.

bővebben

A világ egy nagyon, de nagyon kicsit egyensúlyba került

ETO – Honvéd 0-1

Pedig azt pletykálták, tripla prémiumért játszott ellenünk az ETO. Tavasszal hat (a Honvéddal együtt hét) meccsen szereztek összesen három gólt – és nyertek kétszer. Közben edzőt váltottak, és pár hete Kuznyecovval folytatják a feljutni akaró, és azért mindent megtevő csapatokhoz méltó menetelést. Szerencséjükre a Vasas azzal, hogy Gerát ültette a padjára, szinte kijelentette: lemondunk a feljutásról. Viszont közben egy pontra feljött a Szeged, ahol ha megcsípnék, simán cél az NB I.

Szóval tripla prémium, mert valahogy motiválni kell a sok légióst, különben könnyen elúszhat az év elején biztosra vett feljutás.

A mérkőzés roncsderbi jellegét tovább erősítette, hogy a Honvéd az öt tavaszi meccsén négy gólt lőtt, és mindössze egyszer tudott nyerni. Még az a Tiszakécske is döntetlenezett ellenünk, amelyik az elmúlt hat meccsén egyetlen pontot szerzett. Jah, azt. Cserébe plusz prémiumot sem dobtak fel a meccsre, és ha hinni lehet zuhanyhíradónak, akkor nem is volna miből, mert még a havi fizetések is csúszkálnak.

Minden jel arra mutatott, hogy Győrött csak nyerhetünk.

bővebben

Az utolsó ítélet

A bajnokság összes 2970 percéből eltelt 2963, és még mindig nem dőlt el, hogy a Vasas mellett ki lesz a másik kieső. Szolnoki ebben a pillanatban ért kézzel a labdához. A VAR-kocsiból megállították a meccset, Iványi nagyon nézte, Vad II. csak hallgatta, majd anélkül, hogy a saját szemével utánajárt volna volna, továbbot intett.

Értem, hogy nem ezen a meccsen estünk ki, viszont ezen a meccsen bentmaradhattunk volna.

Ha úgy áll a helyzet akár a Honvédnál, akár a Videotonnál, hogy egy bajnokság utolsó hét percében komolyan számít egy bírói ítélet, akkor ennél a két klubnál valamit nagyon elb*sztak. Nem kicsit, hanem nagyon. Két olyan klubnál, amit az elmúlt években Állambácsi rendesen kitömött pénzzel, és még attól sem riadt vissza, hogy a biztonság kedvérét erős hátszéllel is megtolja őket.

bővebben