Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin

Paks – Bp. Honvéd 0-0

Nehéz szavakba önteni a tegnap történteket, illetve nem történteket. A Paks-Honvédot ugyanúgy hivatalosan bajnoki labdarúgó mérkőzésnek csúfolják, ahogy bármi mást, amit az NB I. keretében rendeznek, azonban ezek többségét a gondos futballvezetésnek hála nem láthatjuk, hiszen mi magunk is mérkőzésen vagyunk, a többi pedig velünk azonos időben.

Szóval. Mi csak a saját meccseinket látjuk, amik ugyanúgy bajnoki labdarúgó mérkőzések, mint a többiek, ugyanúgy pontot ér az azokon mutatott teljesítmény, ugyanúgy belépőjegyet szednek rá, a liga neve is ugyanaz, tényleg minden.

Ezek a meccsek aztán vagy nézhetőek, vagy nem, de többnyire inkább nem. Azonban Pakson kiderült, hogy a nézhetőségnek, illetve a nem nézhetőségnek is vannak fokozatai, és ez a meccs egy időre beállította a tengely egyik végét.

Konkrétan nézhetetlen volt, élvezhetetlen, mindentelen, ami ahhoz szükséges, hogy egy meccsről érdemben beszélni lehessen.

Ezért én sem fogok.

Mert miről is lehetne? Hogy Gróf védett kettőt, és ezzel tartjuk a nulla kapott gól hetek óta? Hogy pontot hoztunk el a paksi katlanból? Ahonnan nem nagyon szoktak a vendégek pontot rabolni? Hogy egy építési terület kellős közepén, egy kapu mögött éppencsak átadott, de a puszta lelátón kívül minden kényelmet és funkciót nélkülöző felépítményen ácsorogtunk másfél órát – és kellemesen elbeszélgettünk?

Az M4 Sport összefoglalója elérhető itt, és tapsoljuk meg a tévés kollégákat, mert nem lehetett kis munka ebből a meccsből egy négyperces valamit legyártani.

Hazafelé, ahogy  beértünk Pestre, hívtam Sámánt, mégis merre? A kérdés nyilvánvalóan a szülinapi koccintás helyszínére vonatkozott, azonban legalább annyira érdekelt a nagy kérdés, amin addig ha nem is túlzottan, de azért egy kicsit járt az agyam, hogy egyáltalán lőttünk mi kapura? A mester képernyőn követte az eseményeket, és szerinte háromszor is. Ebben egyeztünk meg.

Aztán Szőts Gergely lefújta egy támadás közepén, a hosszabbítás utolsó másodperceiben, többek állítása szerint még pont belül. Tischler berúgta, a gól érvénytelen, és ennyi. Vége, lehet hazamenni.

Tegyünk egy pipát a Honvéd bárki ellen legalább jó a 0-0-ra, vagyis a döntetlenre, történjék szinte bármi. – mondat mellé, és emlékezzünk meg a kieső Nagy Geriről, Batikról és Danilóról. Tizennégy meccsből kilencen gólt sem kaptunk.

(Amúgy Paks legérdekesebb része talán az volt, hogy megint terjedni kezdett a pletyka, miszerint Hemibá eladta a klubot, és hamarosan jön a Duna Aszfalt éléről Szíjj László nagyon belső körös oligarcha. Ha tényleg így történne, akkor a Felcsút, a Fradi és a Videoton mellett gyakorlatilag a NER negyedik klubja lehetnénk a kapcsolati háló szorosságát vizsgálva, és egy újabb remek alkalom lenne, amikor az ember elgondolkodik, akarja ezt az egészet egyáltalán? Tudunk jó képet vágni a kvázi ötvenes évekhez, pusztán azért, mert ott van az eredményesség és a pénz ígérete?)


Osztályozókönyv //

címlapkép: 1909foto