Igazából semmi érdekes nem történt, csak ismét NEM nyertünk meg egy rangadót

Videoton – Bp. Honvéd 2-0

Ahogy a beharangozó végén ígértem, lassan meg kell tenni egyes kijelentéseket. Ott még, ugye, arról volt szó, hogy ha meg tudnánk nyerni pár (de legalább egy) rangadót, akkor lenne esély kilépni a középcsapat státuszából, addig azonban marad a küzdés, hogy mi legyünk az egyenlők között a legegyenlőbbek, vagy színesfémre fordítva a bronzérem mondjuk.

Sajnálom, hogy sanszunk se volt.

Konkrétan annyira nem mutattunk semmit, hogy az sem zavart különösebben, hogy egy teljes félidő kiesett, mert a mindenféle elfogyasztott pálinkák hatására negyvennégy embert képtelenség lekövetni egy stadion sarokszektorából.

Esküszöm, ha sikerült volna szelektíven fogyasztani a mindenféle italokat, és úgy alakul az észlelési horizontom, hogy sárgából, vagyis belőlünk van huszonkettő, míg az ellenfél hozza a standard tizenegyet, akkor talán, mármint talán némi esély, de ahogy ismerem magunkat, akkor egymást zavartuk volna.

Amúgy egészen hihetetlen, hogy ugyanaz a súlytalanság mit jelent egy rangadón, és mit jelent mondjuk egy Kisvárda ellen. Az előrejátékunk szinte teljes egészében arra alapozódik, hogy majd történik valami, mert azért van pár minőséginek nevezhető játékosunk, aki a téma felelőse a kezdőben.

Mondok egy példát: ha Danilo fejesét az elején nem blokkolja a véletlenül ott álló Kamber, akkor könnyen lehet, hogy 1-0 ide, és akkor marad 75 percünk bekkelni, amit elég jó hatásfokkal tudunk, ráadásul ott a kontrák lehetősége, ha a Videoton nagyon erőltetné a támadásokat. (1-0 helyett 0-1 lett szinte azonnal, miután Juhász nagyon csúnyán megverte Baráthot Huszti szögleténél.)

A példához tartozó azonban azonban az, hogy nem ment be, ráadásul erősen lutriszaga van az ilyenforma megoldásokra alapozott meccsforgatókönyveknek. Vagyis az elején találni egy gólt, aztán lehozni rutinból a meccset legalább döntetlenre.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi van akkor, ha nem rúgunk gólt az elején, vagy nem mi lőjük az elsőt? Ez történt tegnap, pontosan láthattuk.

Arról, hogy egy meccset megfordítunk, vagy legalább ikszre mentünk, szerintem évekkel ezelőtt letettem. A bajnokcsapatnak se volt elsődleges skillje, bár néha azért sikerült megugrania a feladatot. Egyszerűen el kell fogadni, ebben a Kispestben nincs meg hozzá a kellő erő; hogy ebben a Kispestben évek óta annyi van, amennyi arra elegendő, de arra alapvetően és bőségesen, hogy ha a szánk íze szerint alakul a mérkőzés, akkor győztesen jövünk ki belőle. Kockázatos, de láthatjuk, általában működőképes, viszont ahogy a poszt elején is említettem, mindez nem elég többre, mint a középcsapati lét tetején lébecolásra.

Nagyjából ennyi. Van még két meccs az őszből, a Nagy Kijelentéseket egyelőre tartogassuk a téli szünetre.


  • öt sárga // Baráth és Kukoc kihagyja a debreceni meccset.

Osztályozókönyv //

címlapkép: 1909foto