Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen

A debreceni beharangozóhoz a következőket voltunk lusták kitalálni: cím és tartalom.

Péntek este egészen véletlenül elkeveredtem egy kiállítás megnyitójára. Vagyis nem egészen, és inkább már az első mondatot felejtsük el, és kezdjük elölről a történetet, hiszen nem volt túl precíz a megfogalmazás. A megnyitó helyszínére még véletlenül sem csak úgy odamentem, ahogy az ember odamenni szokott valahova, hátha lesz egy jó kis darkos buli, hozzá a falakon néznivaló fotók, mert az egyrészt nem érdekel túlzottan, másrészt amúgy a törzshelyemről beszélünk, ahol minap szóltak, hogy fogyóban a csapra szerelt Inside IPA, utána Hangover lesz Armandótól, tehát spuri van, a korábban felrakott hordók még éretlenek voltak, talán majd most.

Nem kellett csalódnom.

A történetben, ami természetesen nincs, hiszen nem történt semmi érdemleges, azon túl, hogy álldogáltam a csap mellett, bambultam ki a fejemből, néha idegesített egy citera mögött ordibáló lány, akkor kortyoltam, esetleg kimentem dohányozni, aztán jött egy kobzos, aki kobzolt (kobzon játszott, franc tudja hogy mondják), rajta kicsit szunyókáltam, de tényleg mindegy, ilyen fekete bakancsos, nagyon fura emberek voltak mindenfelé, én pedig valahogy úgy nézhettem ki közöttük, ekkor már a pultnál ülve, mint techno viking egy temetési menetben. Mindegy.

A lényeg, amiért az egészet leírtam, az egyetlen mondat, mégpedig a kiállítást kellemetlenül hosszan beszélve megnyitó sráctól, és így hangzik:

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen.

Lehet, hogy ti már ismertétek, én tegnap hallottam először, és ahogy meghallottam, azonnal elgondolkodtam rajta. Mennyire jó mondat, nem?

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen.

Benne van a meccsnap, ugye? A meccsnap ünnepnap. A meccsnapon találkozunk azokkal az emberekkel, akikkel meccsnapon szoktunk találkozni, folytatjuk azt a mondatot, amit az előző meccsnapon abbahagytunk, a sok meccsnap egymás után amolyan közös élménytárat alkot, ismerettségek, barátságok, miegymások alakulnak.

Aztán ott van a jelenség, hogy – akinek nincsen ünnepe –  nem jár a meccsre, annak milyen hétköznapja lehet? Igen, újra nekimennék a kedves legnagyobb közösségi médiában (valamiért így hívják magyarul és modorosan, netán újságíróul a Facebookot) írogató embereknek, akiknek vagy

  • soha semmi sem jó, vagy
  • magas amplitudóval mozognak a két végletet között (minden szar – idén a BL-ért megyünk),

miközben van pofája megkérdezni órákkal a meccs után, hogy mit játszottunk, majd beböfögni: Supka takarodj, játszanak inkább a fiatalok, Kukoc, Heffler, satöbbi kuka, az mindegy, hogy játszott az adott meccsen vagy sem, de ugye Puskásék, de még Détáriék cipőfűzőjét sem.

Ezután következik kötelezően egy kép, kisgyerekről sálban, budapesti közterületen sapkában, ezt azokra akik.

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen.

Felröhögtem. Nem helyes, de tényleg felröhögtem. Tudom, nem illik bántani az embereket, erre most mégis azt teszem, és a felröhögést választom, az ilyenkor illendő sajnálkozás helyett – ugye, akinek nincsen ünnepe.

Baromira tetszik ez a mondat. Benne van a mihez képest viszonyrendszer ugyanúgy, mint a dolgok egyértelmű szétválasztása sok profán és kevés szakrális részre. A napokra,

  • amikor a rítusainkat gyakorolhatjuk,
  • amiket együtt élünk meg egy magasabb jó érdekében, és
  • amitől feltöltődünk a következő találkozásig.

Értem, hogy sima formállogika, már maga az hétköznap kategória is feltételez egy másik, tehát nem hétköznap kategóriát, különben nem volna értelme szót (és fogalmat) alkotni rá. Ezt a másik, tehát a nem hétköznap kategóriát nevezzük hétvégének, és nevezzük ünnepnapnak is. A rendszer teljes, hétköznapok és nem hétköznapok váltják egymást, a monotónia megszűnt, létünk szakaszoltságot kapott, megjelent a szabadidő, a nyaralás, és a végén Nagy Feró dalt írt az egészről.

Azonban az érzet, hogy a szabadidős hétvége önmagában kevés, hogy a hétköznapokat meghatározza, tényleg szükségessé tesz egy komolyabb szűkítést, az ünnep, az ünnepiség bevezetését. Esetünkben a mérkőzést.

Nem állítom, mert saját lényegemmel fordulnék szembe, ha azt kérném, hogy aki nem képes kidugni az orrát – alkalmilag – a meccsekre, az legalább ne kritizálja már meccs közben a játékosokat, szurkolótársakat, vagy úgy bármelyik aktív résztvevőt a széles nyilvánosság előtt, mert nem. (vö.: minden vélemény fontos, azonban a stílust nem kötelező elviselni) Inkább csak sajnálom őket, az ún. véleményvezéreket, akik képtelenek egyetlen értelmes gondolatra, a vesszőt a szavak elé teszik, ha kiteszik egyáltalán, a CSAK-ban még a C és az S közé is pontot tesznek, akik, már bocs, de nem csak funkcionális analfabéták, de konkrétan objektíve nézve fogyatékosok, szóval ne, ne hallgassunk rájuk  (nem innen indult a mondat), ne olvassuk őket, ne foglalkozzunk velük, ne akarjuk, hogy kitáruljon a kis világuk, mert abból mi jól nem jöhetünk ki.

A franc, egyszer úgyis ki kell mondani: ennek és ennek semmi, de semmi értelme. Sajnálom szegény KLTE-t, szegény szurkolókat, és néha a klubot is, mert ha valamit szeretnének eljuttatni viszonylagos tömegekhez, akkor a Facebook algoritmusa miatt, azt csoportokon keresztül inkább érdemes, mint oldalakra kitéve, viszont ezekben a csoportokban egyrészt ott a magyar oktatási rendszer csődjének fényes bizonyítéka, másrészt a társadalmi lecsúszásra általános gyűlölködéssel és elképzelt cinizmussal reagálók serege.

Engedjétek meg, hogy a debreceni meccs kapcsán elmondjam, sajnálom őket, tényleg sajnálom őket. Számukra a Facebook a valóság, Heffler az ősellenség, bár jó lenne tudni, ő pontosan kicsoda amúgy egyébként (feltéve ha érdekelné). Ennek tényleg mi értelme?

Kritikát olvasunk? Nem, a fröcsögés, a mindenki takaroggyon (sic!), és hasonlók nem kritikák, mert nincs benne egyetlen esetleírás, és annak értelmezése sem, majd érvelés egy másik értelmezési, netán megvalósítási rendszer mellett. Az, hogy valami szar, önmagában még nem kritika egy olyan összetett dolognál, mint a labdarúgás.

Véleményt olvasunk? Nem, a bezzeg Tichyék, és hasonlók nem vélemények, mert nincs benne semmi, ami vélemény lenne. Hogy Tichy bezzeg jó volt szerintem, Tischler pedig nem jó szerintem, arra távolról mondhatjuk, hogy vélemény, követi is a mondatot három pont (így: …), ebből majd mi találjuk ki, hogy Tichy miért volt jó szerinte, és Tischler miért nem jó szerinte. Köszi, ezzel beljebb kerültünk, már szinte beszélgetünk.

Bocsi, ha én nem kérek ebből, sőt, odáig megyek, hogy felszólítok másokat, ők se kérjenek belőle! Tessenek a dolgokat arra használni, amire valók. Ennek a hangnemnek és szellemi nívónak a leglecsúszottabb kocsmák zárás előtti óráiban van a helye, mérhetetlenül ittas emberek összefüggéstelen motyogásában.

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen.

Persze, tudom, visszás az egész, hogy egy blogon fakadok ki a közlési kényszeres idiótákra és félidiótákra, mintegy azt állítva magamról, magunkról, hogy bezzeg mi. A francokat. Figyelj érv nélküli érv következik, amolyan hárompontos tudd, hogy értsd szinten: ha valaki belenézett ezekbe a csoportokba, akkor tudja és érti azt, amiről beszélek. Mellékesen, nem beszéltem semmiről, csak agitáltam, hogy valamit ne csináljatok.

(párbeszédben mindez valahogy így hangzana: igen, lenézlek, és igen, elit, leszarom, pont leszarom, maradj a saját közegedben, maradok én is, ne zavarjuk egymást, tényleg, bocsi, ne gyere légyszíves ide, ne mondjad, kérlek, tényleg ne mondjad, nem vagyok rád kíváncsi, és igen, lenézlek, hiába ismételgeted, akkor is lenézlek – és így a végtelenségig, míg meg nem ment valaki minket, akinek már nem akarja mondani.)

Például ha nem csináljátok, ha nem jártok oda, ha elengeditek, akkor a felszabaduló időt fordíthatjátok bármi másra, főzhettek valami finomat, olvashattok, sétálhattok, beszélgethettek személyesen a családotokkal, a barátaitokkal; ráadásul, és ez vissza nem térő ajánlat, most fogadja el, ilyen alkalma többé nem lesz: a szellemi leépülésetek is lassabb ütembe kapcsol, mert az elkerülhetetlent nem lehet elkerülni, azonban tudjuk, hó végén sokkal tovább tart az utolsó tízezres, mint negyedikén, amiből következik, hogy ha már meg kell történnie, akkor legalább ne mi idézzük elő. Vagy ha igen, akkor ajánlom a szöget és a kalapácsot. (A szöget bal kezünk nagy- és mutatóujjával összecsippentjük, a homlokunk közepére helyezzük a hegyesebb végével, úgy, hogy még pont ne szúrja át a bőrfelületet, majd a jobb kezünkben tartott kalapáccsal lendítve megpróbáljuk eltalálni a tompább felét. Ha eltaláltuk, akkor a szög egyetlen puha suhintással belehatol a koponyánkba, és hosszától függően roncsolja az agyunk útjába kerülő részeit. Ha viszont melléütöttünk, akkor a koponyánk több helyen is betört, és az agyunk a lendítésbe belefektetett, valamint a kalapács fejével arányos mértékben károsodott. Mindkét esetben nyugodjunk békében.)

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen.

Tényleg? Megéri? Eljössz ünnepelni, jól érzed magad, majd a hétköznapokat arra szánod, hogy az egészet lerombold? Eső előtt szoktál ablakot mosni? A tejbegrízt is megsózod?

Bocsi, ez a poszt ma egészen másról szólt, mint Debrecenről, de engedtessék már meg, ha az elmúlt hetek, hónapok felbaszták az agyamat. Mi a franc történt itt? Ki fogunk esni! Dobogó! Bajnokság! Nem itt van a helyünk! Csak azért nem esünk ki, mert…!  Ennek mi értelme? Egyik nap az egyikkel értesz egyet, másik nap a másikkal. (Nyilván, mert buta vagy felfogni, hogy a kettő nem ugyanaz, de itt sok a lájk, menjen tőlem is egy, sőt!, írjam már alá, hogy csak a kispest, ahogy sikerül, lássák, én is mekkora szurkoló vagyok!).

Köszi, én ebből nem igazán kérek.

Erről jut eszembe, hogy a tegnapi rendezvényen megjelent Paizs Miklós (Sickratman) is, és neki van egy remek és a témába erősen vágó nótája:

(A posztot megosztom a Facebookon, amolyan állatkísérletként, hogy megnézzem, mennyien lájkolják, csakakispestezik, vagyis: nem olvasták.)


Debrecen – Bp. Honvéd
Nagyerdei stadion, 17:00

Gyertek, hogy legyen hétköznapotok. Ha pedig klasszikus beharangozót olvasnátok, akkor azt most a Lokiblogon keressétek. Például ilyen remek mondatok várnak ott rátok: “Így most igazán időszerű revansot venni ellenük, hiszen a 24 pontos cívisvárosiak egy esetleges győzelemmel igencsak közel kerülhetnének a fővárosiakhoz.” Bazz, magukat hol cívisvárosiaknak, hol meg piros-fehéreknek nevezi, mintha téperháromban beszélne végig. Nagyon fura.

címlapkép: Lars_Nissen_Photoart / Pixabay

“Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen” bejegyzéshez 129 hozzászólás

  1. Nyugodt, hozzászólásban szegény estében bíztam. Esély sem volt rá.

  2. Ez a vereség egyértelműen Supkáé! Teljesen érthetetlen miért kell felforgatni egy bevált, begyakorolt és biztonságérzetet adó hadrendet. Nem elég, hogy sok stabil kezdőre nem lehetett számítani, még valami felismerhetetlen hadrendet játszatott. Teljesen nyilvánvaló, hogy most is a bevált és begyakorlott 3-5-2-t kellett volna játszatni. Ha nincs Uzoma és nincs Kukoc, akkor Holenderrel kellett volna bal futót játszatni, aki abból a pozícióból is képes kapura veszélyesen focizni. (Stabil, összeszokott védelemmel, és a mai napon nagyon is közepes Nagy-Hidi-Gazdag középpályával a meglévő keretből bármilyen csatárpáros mellett esélyes legalább egy döntetlen. A cserék után ez be is bizonyosodott.)

    Tischlert el kellene felejteni, semmilyen szinten sem képes -a sokak által szidott- Danilót helyettesíteni. (Ez a meccs nagyon is megmutatta, hogy mennyit ér Daniló labdamegtartási, labdaszerzési képessége, sebessége(!)és hihetetlen mennyiségű munkája elől.) Supkát nem menti, hogy a cseréi bejöttek. N’Gog-Májer páros elől focit(!) csinált, még akkor is, ha nem szereztek gólt. Gróf az első gólról nem tehet, 20-22 méterről, jó helyről egy szabadrúgás büntetővel egyenértékű. A második gólnál kérdőjeles a produktuma (Banóval közösen összehozták).
    Az utolsó őszi meccsen tetszik vagy sem, de ki kell mondani, hogy a FIDESZOTON-t simán leverő Újpest az esélyes a mutatott játéka alapján. A dobogós hely megtartásához -amihez egyértelműen győzelem kell- mindennek össze kell jönnie, és még Fortuna is szükséges hozzá! Az utolsó fordulóban szinte tuti az FTC győzelme a hektikusan produkáló fehérváriak ellen, és várhatóan 12 pont előnnyel kezdik a tavaszt. A morgás ellenére CS.A.K.

    1. Az elmúlt meccseken nem változtatottt, akkor az volt a gond, most változtatott, most meg ez.
      Szegény Supka, az egész eddigi pályafutása a Honvédnál nagyjából kifejezhető a “ha nincs púpja, akkor az a baj, ha púpja van, akkor meg az” szólással. Mindenért szídják.

      1. “Az elmúlt meccseken nem változtatott”
        Az edző azt a stratégiát és taktikát játszassa a csapattal amit a meglévő(!) játékosai a legjobban/legeredményesebben tudnak játszani és minden játékost azon a poszton, ahol a legjobbat tudja kihozni magából! (Új felállást nem a félidei hajrában kell kipróbálni,hanem felkészülési időszakban. Ezek a játékosok /Rossi óta/ kiválóan tudják játszani a 3-5-2-t, ebből meccs közben a 3-4-3-at. Ma semmilyen felállási formációt nem lehetett felismerni a játék során, időnként teljesnek tűnt a káosz!)

    2. Ahogy én láttam 3-5-2 ben játszottunk az elejétől. Mind a 2 gólban vastagon benne volt Gróf, az elsőnél csak 3 tagú sorfalat kért, ehhez képest túlzottan a hosszúra helyezkedett. Simán elrúgták a sorfal mellett a rövidbe. A másodikat meg ráüti Banóra.. ezen kívül is volt több bizonytalansága, ma sajnos rossz napot fogott ki. Danilo nekem nem hiányzott, a végén általad is látni vélt foci hiányzott de az ELEJÉTŐL!! NGog Majer elöl, középen mögöttük Banó..! Ezt 3-4 meccsel ezelőtt megírtam, mint kívánságomat, ma egy rövid időre láthattam,hogy működik. Sajnos ma Holender is maga alatt volt, sokat tutujgatta a labdát a vègèn több nagy lehetőség is elment rajta, mert nem játszotta meg egyből a láthatóan jó helyzetben lévő társát.

      1. Erősen vitatom az általad mondott 3-5-2-t (érdemes lesz felvételről megnézni). A többivel nagyjából egyetértek. (Az első gólról: egy jó rúgótechnikájú játékosnak akármekkora sorfal mellett is ziccer olyan helyről állítottat rúgni. A sorfal felett ment a labda nem mellette, jó erővel volt megrúgva a felső sarokba, és még így is beleért Gróf. Nem hibáztatom ezért.)

        1. Ho-Ti
          Ba-Ga-Hi-Na-He
          Di-Ka-Bat
          Gr
          A szélén Banó és Heffi volt a le fel futkosó. Ez nem 3-5-2?
          Igaz a felvezetőben 4-3-3 at mutattak, de az tuti nem volt.

          1. Most olvasom lejjebb, hogy igazából az a bajod, hogy ezt nem lehetett felismerni és időnként teljes volt a káosz.. Na így ezt adom..😉

          2. Igen Banó lehetett kijelölve, lelkesen, de se elöre, se hátrafelé nem nem volt elég jó. Gyakorlatilag üres volt a poszt, nemvolt tartalommal megtöltve. Ezért írtam, hogy Holenderrel kellett volna a bal futót játszatni, viszont Supi előre vitte Tischler mellé. A Tischler-Holender páros pedig egyáltalán nem működött, így 3 emberrel voltunk kevesebben a pályán. Ráadásul Geri végig halvány volt, Gazdag a második félidőre javult fel átlagosra, Hidi pedig védekezőként átlagos, de az előre játéka szinte csak hibás volt. Heffler átlagos teljesítményt nyújtott (sokan szidják, de szerintem jól betölti azt a posztot. A második gól előtt valaki nagyon lemaradt az emberéről, olyan egyedül volt a debreceni, hogy tragikus, plusz ott Gróf meg Banó is hibázott.
            Ha Boti elmegy, akkor ki kellene próbálni Kálnoki-Kist és akkor hosszabb távon biztosítva lenne a belső védelem (Batik, Kamber, Dínó, Kálnoki). Hidi helyett meg lehetne próbálni Bambát, mert lényegesen gyorsabbnak tűnik, a védekezésben jó, viszont előre játékban idáig nem láttam tőle sokat, és hajlamos az ütemkésésre, és amiatt a besárgulásra. Teljesen egyértelmű, hogy Májernek rendszeresen pályán a helye (legalább 25-30 perceket, később akár kezdőként), és hogy N’Gog jól helyezkedik, kombinatív játékban nagyon jó, és ha átvehető labdát kap, akkor a 16-oson belül kifejezetten gólveszélyesen mozog. Nem pótolja Danilónak az igazi center játékát (aki fizikailag megharcol még a pontatlanabb labdákért, és meg is tudja tartani), ezért őt nagyon pontos (átvehető) labdákkal kell kiszolgálni.

        2. Igazad van felette ment, de ezt akkor is védenie kellett volna szerintem. Persze mindenkinek más méretet jelent a felső sarok.😉

  3. Ekéztem Supkát, amikor nem ment az elején. Akkor azt mondtam, hogy vele a középszerűség betonozódik be, se több, se kevesebb….

    Nem dicsértem agyon Supkát, amikor úgy tűnt félév közepén, hogy összeálltunk, jöttek a pontos és reálisnak tűnt az érem, de azért elismertem, hogy a lehetőségeihez mérten kifejezetten jól megy a csapatnak vele és általa!

    Emiatt nem nem bántom most sem Supkát, amikor épp rossz szériában vagyunk, még ha ki is mondom, hogy most épp nem megy jól vele és általa!

    Kimondom továbbá, hogy az eredeti véleményemhez tartom magam, ergo vele max a szürkület között felsejlő naplemente/napfelkelte változhat, de a nagy egész az a tökéletes szürkeséget mutatja. Azt is kimondom ugyanakkor, hogy ebben a keretben pont ennyi van. Egy extra edző (lsd Rossi) kihozza ebből a ++ teljesítményt, egy gyengébb edző erre sem képes ilyen kerettel (lsd: EvdM, vagy Vierchowod), Supi pont az előbb leírt középszert hozza (paksi) atom bizonyossággal…

    Azt, hogy ezek után akarjuk-e Supkát, vagy bevállalunk-e egy zsákbamacska szezont egy random edzővel (mondjuk egy Serie C-ből hozott Alessandro Casarettivel (random olasz név generátor lvl végtelen) / vagy egy magyar talonban tartott nemzeti kinccsel (pl egy Mészöly Gézuval), miközben esetleg reménykedünk, hogy a hazai/nemzetközi zavarosból kihúzzuk az új Rossit, azt mindenkinek a véleményére bízom, de én továbbra is úgy vagyok vele, hogy a Supka-féle középszerűségért nem kell harmadjára is szembeköpnünk magunkat és bebetonozni a seggét egy régi renegátnak.

    Ettől még simán mehetünk vee a 3.-7. helyek bármelyikéért, a valóságtól nincs is messze ez az elképzelés. Csak nekem van egy a realitásnál nagyobb álmom. Ezt az álmomat többször földbe tiporta az edző személye és csak egyszer váltotta be Rossival Hemi-papa. Ettől még huszadszor is inkább adom meg az esélyt annak, aki jó eséllyel bukni fog, mint harmadszor/negyedszer annak az embernek, aki maximális biztonsággal kormányozza a csapatot a középszerűség posványába

    1. Mindenesetre elég taktikusan időzített a véleményedet, hogy “ugye, én megmondtam”…:-)
      Rossi semmivel nem állna előrébb idén ezzel a csapattal. Jó edző, szeretjük, de ha Supka behozza ezt a csapatot a 3. helyre az ősz végére, az már sokkal több, mint “középszer” és “posvány”.
      Meglátjuk jövő héten..

      1. Taktikusan idozitett? Vége a felevnek, próbálok mérleget vonni…

        Rossi kivételes volt, átlag feletti. Azért, mert az elmúlt években sajnos túl sok volt átlag alatti edző, azért nem fogom a közepes Supkat magasztalni… Bárki, aki jönne Supka után lutri, hogy szarabb lesz, mint Attila, vagy jobb, de ettől meg legalább az esély meglesz rá, hogy nagyobbat villantson (meg, ha a statisztika alapján erre jóval kisebb az esély), de legalább szemernyi esély lehet, h kikukazzuk az új Rossit! Én inkább ezt választanám mint a biztosan “okes” ( ha már ennyire nem tetszett a középszer megfogalmazás) Supkat. Az egyikben van esély az extrára, ha nem is sok, a másikban, bár minimális az esély a durva betlire, de bmilyen jelentős sikerre is. Én inkább kísérleteznek hátha egyszer bele nyúlunk a tutiba, te inkább aláírnád, hogy sose fuccsoljunk be teljesen… ízlés dolga, abba kar belekötni…

        1. Rossi kivételességében nagy szerepet játszott Lanzafame és mások is.
          Rossi szintén nem akarta játszatni a fiatalokat, Hemingway erőltette pl. Kosztáékat is, Közben Koszta nyerte meg a bajnoki cím idényében az egyik kulcsmeccset a Debrecen ellen.
          Rossinak hatalmas mázlija volt, mert egy gyengébb és szétcsúszottabb Videotonnal és Fradival versenyzett.
          Ettől függetlenül a “kivételes” és az “átlag feletti” nagyon más kategóriák. Lehet mondani Rossira, hogy kivételes, Supkára pedig mindenképpen legalább, hogy “átlag feletti”.
          Igen, van esély arra, hogy kidobsz egy jó edzőt, hogy esetleg találsz a kukában helyette egy edzőzsenit.
          Meg arra is van esély, hogyha elküldjük az “önzőző” és megfáradt Danilot, helyette kifogunk egy Neymart…

          1. Vidi kikapott idén kövesden,otthon a mtk-tól,kisvárdán döntetlent játszott,tegnap s i ma vereség az ujpest ellen,és kár éve volt szétcsúszva???Ne már……..’

  4. Szüttyögünk itt, de igazából a dobogón vagyunk a bajnokság féltávjánál, ami a “kiemeltek” mögött aranyérmet jelent. Sajnos az utóbbi meccseken visszajött a “Honvéd meccsekkel kínozni lehet” érzés is.

    Ma a lilák tényleg jól mentek, éppen ezért van benne simán, hogy a jövő héten gyengébbek lesznek.

    Elől Májernek és Ngognak kezdenie kell a jövő héten, télen meg kell valaki játékszervező Hidi és Pilik helyére és Heffler valamint Kukoc is mehet bátran más csapatba.

    1. Van játékszervezőnk, csak játszatni kell az ennek megfelelő pozícióban. Úgy hívják Banó Szabó Bence!

  5. Supka Attila (Honvéd): “A legnagyobb problémánk az, hogy hetek óta nem tudjuk értékesíteni a helyzeteinket. Időszakonként az első félidőben nyomás alatt tudtuk tartani ellenfelünket, a másodikban is ott voltunk a kapujuk előtt, egyenlíthettünk volna, de az elmúlt időszakban hiába alakítunk ki helyzeteket, nem tudjuk belőni őket.” (M4 Sport)

    Vajon miről beszél a mester,mit nézett tegnap be ennyire?Helyzetek nekünk,?????kinos kezd ugyan úgy magyarázkodni,mint pár éve,amikor nnem volt szerencsénk…..

    1. Ezen én is csak kínosan röhögtem.. Hihetetlen, hogy nincs semmi önkritikája.

    2. Hejj! Hejj! Helyzetet…… de nagy marhaságokat beszélünk és ennyire hülyének nézzük az embereket. Ha az elmúlt hetek ámokfutásának az origoja az, hogy nem rugjuk be a nem létező helyzeteket, akkor itt tényleg gond van. Miért nem lehet őszintén nyilatkozni? Muszáj ez a szurkoló vakítás Mester?

    3. Talán elnézte a térfeleket? A Debrecennek tényleg voltak helyzetei a meccs elejétől fogva.

  6. Egy kicsit trollkodok csak,hogy érezzétek a törődést:) BAJNOK A FRADI!!!SZAR A KISPEST!!!

    1. Jól van Pistike, csak nehogy az albán bajnokot kapjátok a BL első körében. 😁

        1. Jól van, mára kitomboltad magad, gratulálok.
          Tudod, pl én sosem néztem be semmilyen zöld blogra, oldalra, mert nem érdekel egyáltalán.
          A suszter maradjon a kaptafájánál, szóval kérlek, csak a zöld oldalakon kóborolj, hátha még időben értesülsz, mikor késelgetitek egymást legközelebb. 😀

      1. Befogunk jutni a csoportkörbe Rebroval!Ti esetleg csak pókfociba vernétek az albánokat.:))

    2. Először menjetek szurkolni a fideszotonnak a Cselezzé ellen, mert ha kiesnek az EL-ből akkor nem lesztek bajnokok. Sajnos :/ :) Szóval zúgjon hajrá Mol minden fagyistától!

      1. Ráadásul a testvércsapatuk is, hiszen ők ketten a fő kiemelt állami klub, ugyanonnan megy a lóvé mindkettőhöz: a zemberek pénztárcájából. Amúgy szerintem ég is a pofájuk miatta és valahol irigykednek is pl. ránk, amiért nem mi vagyunk a tolvaj gecik, hanem ők. Különben mi a faszért járkálnának folyton ide (jó, azon kívül, hogy Grande Honvéd)? :)

        1. Azért járkálunk ide,mert lehet rajtatok röhögni.Szánalmasak vagytok.

        2. Jaja a két csapat gyakorlatilag csak egy, ha jövőre a fideszoton lesz a bajnok a fagyisták ugyanúgy tapsolhatnak mintha ők nyertek volna.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.