Az utolsó meccs

Húsz éve ment el Tichy Lajos.

Mindben jót, Lajos!

A minap a Honvéd-pályán a kispadon üldögéltünk Mészáros Józseffel. Mögöttünk, a lelátón Honvéd-játékosok beszélgettek, félkaréjban ülve Tichy körül. A veterán csatárt terveiről fag­gatták.

— Itt maradok Kispesten. Ed­ző leszek, s ha megengeditek, néha-néha rólatok is elmondom a véleményem.
— Kérünk is rá — bólintott Bicskei. — Sok hasznos dolgot tanultunk tőled!

Közben Babolcsay érkezett hozzánk.
— Valóban: milyen tervek vannak Tichyvel? — kérdeztük a szakosztályvezetőt.
— Ősztől edzősködik, a szak­osztály egyik szakedzője lesz. És még játszik egy nemzetközi mér­kőzést: a Hamburg elleni talál­kozón búcsúztatjuk el. Uwe Seeler régi barátja Lajosnak, biztos, hogy létrejön a meccs Budapesten és Hamburgban is.

Tichy jövője tehát Kispesten folytatódik. Ott, ahol igazán nagy játékos lett. Most ő ne­vel másokat, segíti a fiatalo­kat, oktatja őket a góllövés tudományára.

Hosszú évek óta készül az ed­zői hivatásra. Jól emlékszem, mintha tegnap lett volna. Tamperében jártunk. A Tatabá­nya együttese vett részt a VIT labdarúgótornáján és ott volt a csapatban Tichy Lajos is. A Honvéd kölcsönadta, hogy erő­sítse a bányászcsapatot.

A mérkőzés előtt jártuk a vá­rost, Megnéztük a világ legérde­kesebb színházi nézőterét, amely körbe forog. Voltunk hajókirán­duláson is. Tichy mindenüvé magával hozta jegyzeteit. Aztán elérkezett a meccs. A CSZKA, Netto csapata ellen játszott a Tatabánya. Tichy egy felugrásnál olyan szerencsétlenül csapott össze ellenfelével, hogy súlyosan megsérült.

Helsinkiben találkoztunk újra, néhány nappal az eset után. Ágy mellett ott hevertek a TF szakedzőképző tanfolyamának jegyzetei.

Tetszett makacssága, ahogyan rávetette magát a tanulásra, mert elhatározta: megmarad a labdarúgásnál.

Két éve Rómában jártunk. A Honvéd KK-mérkőzésre készült a Lazio ellen. Az olasz lapok Tichyről írtak a legtöb­bet. Szinte minden riport így kezdődött: ismét láthatjuk a pá­lyán „vecchio” Tichyt.

— Hogy én öreg vagyok? — célzott a „vecchio”-ra a csatár.
— Majd megmutatom nekik!

Persze nem haragudott komo­lyan, de látszott, fáj neki az
„öreg” jelző.

Sokat barangoltunk Rómában azokban a napokban. Mindent, ami kultúrtörténeti érték, meg­néztünk. Jártunk abban a temp­lomban, ahol Michelangelo Mó­zes szobra áll. A félhomályban nem lehetett tökéletesen kivenni a vonásokat, a csodálatos rész­ leteket. Egy automata 100 líra bedobása után 20 másodpercre bekapcsolta a reflektorokat.

Tichy volt az első, aki bedob­ta a fém százlírást.

Este beszélgettünk. Megcsa­pott bennünket a halhatatlanság szele. Ennyi műemlék között tán nem is olyan csodálatos.

— A futball, mint játék, vajon meddig él az emberekben? Hány esztendeig beszélnek azokról, akik jól futballoztak? — fordult felém.

Feleletet nem tudtam adni, a beszélgetés félbemaradt. Pihe­nőre kellett térni a fiúknak. Másnap? Szinte mindenki em lékszik rá: Tichy rúgott egy hanyattvetődéses gólt a Lazio ka­pujába. Óriási sikere volt. A „vecchio” egyszerre eltűnt a tu­dósításokból Tichy neve elől.

És most eljött a búcsú, ami­től annyira félt mindig. Túl van a 36. éven, ilyenkor nálunk el­búcsúznak a futballisták. Ez az első „nyugdíjba vonulás”. Ép­pen akkor, amikor az ember egyébként a legjobb korban van? Hát igen, a pályán ilyen­kor már lejár az idő!

Nemzeti Sport, 1971.06.20.

forrás: Képes Sport, 1971. június 22.

Bp. Honvéd—Vasas 1:1 (1:0)

Kispest, 15 000 néző. Vezette: Petri (8), (Nagy, Szlávik).
Bp. Honvéd: Bicskei (7) — Kelemen (5), Ruzsinszki (6), Szűcs (7), Molnár (4) — Pál (7), Kocsis (4), Pintér (6) — Pusztai (4), Tichy (8), Kozma (3). Edző: Mészáros József.
Vasas: Tamás (8) — Török (5), Fábián (7), Vidáts (7), Ihász (6)
— Menczel (5), Lakinger (5), Antal (5) — Molnár (5), Puskás dr. (6), Szőke (4). Edző: Machos Ferenc.
Csere: Tichy helyett Tóth Gyula (60. perc), Szőke helyett Váradi (71. perc).
Góllövő: Tichy 45. percben, Antal 69. percben.
Szögletarány: 7:5 (4:3) a Hon­véd javára.

Negyedórával a hivatalos kez­dés előtt már felsorakozott a két csapat a főlelátó előtt, hogy ünnepélyesen elbúcsúztassák Tichy Lajost, a piros-fehérek sokszoros válogatott csatárát. Sárdy Tibor vezérőrnagy, a Bp.
Honvéd elnöke köszöntötte az aktív labdarúgó pályafutástól búcsúzó labdarúgót. Meleg sza­vakkal emlékezett meg Tichy sportolói múltjáról, a piros-fe­hér színekben megvívott nagy csatákról, és az egyesület ne­vében ajándéjkkal kedveskedett.

Machos Ferenc a Vasas, Né­meth József a Honvéd baráti köre nevében búcsúzott a közép­csatártól.

A Honvéd kezdett veszélyeseb­ben, Vidáts ismételten csak szögletre tudott hárítani, aztán Kocsis nagyszerű átadását Koz­ma hosszan, az alapvonalon túl kezelte le. Szűcs kísérletezett távoli lövésekkel, eredmény nélkül.

A 10. percben Kozma, a 16. percben Puskás hagyott ki ke­csegtető helyzetet. És az egyik szöglet után Vidáts a 11-es pontról sem találta el a ka­put! . . . Idegesen, kapkodva játszottak a labdarúgók. Nem volt különösebb iram, a szín­vonal is elmaradt a várttól. A 23. percben Kozma közeli bal lábas lövését a vetődő Tamás lábbal hárította. Aztán az ed­dig is feltűnően sokat szabálytalankodó Molnár magasra emelt lábbal beletalpalt Lakingerbe, és — Kozma kapott helyette a Vasas-védőktől.

Végre, a 45. percben, az ün­nepelt rúgta a gólt! Tichy—Pintér—Tichy volt a labda út­ja, s a búcsúzó csatár 13 m-ről, ballal, kapásból óriási bombát
zúdított a jobbsarokba. Tamás most is lábbal akart védeni, de az erős labda felpattant a lá­báról és a léc alá vágódott.

1:0

SZÜNET UTÁN

ismét egy Tichy-kapáslövés ka­pott tapsot. Szorongatott a Hon­véd. Az 57. percben Kozma 7 m -ről gurított Tamás kezébe. A 65. percben Pintér nagy erővel a bal kapufát találta el, aztán a kapujából 8 m-re kifutó, és ve­tődő Tamás kiejtette a labdát. Pontosan Kozma elé, de a vá­logatott csatár fordulásból az üres kapu mellé emelt!!

A 69. percben kiegyenlített a Vasas. Puskás a bal oldalon ve­zette fel a labdát, élesen, lapo­san középre játszott, Antal az 5-ösön lekezelte a labdát és a vetődő Bicskei mellett a kapu bal oldalába helyezett.

1:1

A 75. percben a 11-es pontján álló Puskás senkitől sem za­vartatva lőhetett kapásból ka­pura. A felhőket célozta meg, oda lett a győzelem kivívásának nagy lehetősége.

★ ★ ★

A rangadót Tichy Lajos búcsúzása tette ünnepélyessé. Az első félidőben végig ő forgott az érdeklődés középpontjában, neki szurkolt valamennyi, a Bp. Honvédot kedvelő néző, őt ke­resték labdáikkal a társai. Jel­lemző a búcsúzó csatár tudásá­ra, hogy amíg a pályán volt, stílust adott csapata játékának. Szellemesen osztogatott, önzet­lenül készített elő — és lőtt egy nagy gólt. A szünet után — ve­zéralakját elvesztve — vissza­esett a Honvéd, és megtorpa­nását a szívvel-lélekkel harcoló piros-kékek azonnal kihasznál­ták. A döntetlen Igazságosnak mondható annak ellenére, hogy a házigazdának több helyzete volt.

A Bp. Honvédból

Bicskei kétszer bizonytalanul jött ki kapujából, de néhány beadást szépen lehúzott. Szűcs nagy területen játszott, biztos lábbal rombolt, de átadásai nem voltak elég pontosak. Az első félidőben Pintér volt a Honvéd legmozgékonyabb já­tékosa. Bejátszatta a középpá­lyát, sok labdát szerzett és tá­madásokat készített elő. Szünet után visszaesett, ezzel szemben Pál végig megbízhatóan véde­kezett, jól fogott embert. Koz­ma, Kocsis, Pusztai mélyen for­mája alatti teljesítményt nyúj­tott. Különösen áll ez a bal­szélsőre, aki bizonyos szaka­szokban valósággal akadályozó­ja volt csapata támadó játéká­nak.

A Vasasban

Tamás több, gólnak látszó lö­vést hárított, viszont a gólnálhibázott: nem lábbal kellett volna közbelépnie. Fábián és Vidáts körültekintően helyezke­dett, jól megértették egymást. Vidáts a támadásokat is segí­tette. A többiek hullámzó telje­sítményt nyújtottak, inkább a lelkesedésük dicsérhető.

Nemzeti Sport, 1971.06.21.

forrás: Nemzeti Sport, 1971. június 21.

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár , a Hungaricana Közgyűjteményi Portál és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum digitalizált dokumentumait használtuk fel. Címlapkép: Nemzeti Sport, 1971. június 22. Az első cikket Varga Béla, a másodikat Borbély Pál jegyezte.

Tichy Lajos adatlapja az oldalunkon. A Honvéd és a Hamburg meccse végül nem jött össze.