Sportdiplomáciából továbbra is tartjuk az elégtelent

Van, ami sosem változik.

A román klub kérésére, kizárólag Budapesten és elővételben lehet majd jegyet venni, a jegyvásárláshoz személyes azonosításra alkalmas igazolvány szükséges.

jelent meg a honvedfc.hu-n.

Ez valami kib*szott vicc akar csak lenni, ugye? A román klub kérése, és mi belementünk? Miért? A vidéki szurkolóink hogyan vegyenek jegyet hétfőn, kedden és szerdán, pláne személyes azonosítással? (Jó, az utóbbit nyilván senki sem veszi majd komolyan, és megy minden bemondásra.)

És mi lesz az erdélyi magyarokkal, akik közül páran biztos elnéznének a meccsünkre? Egy olyan országban, ahol a nyolcvanas években minden veszélyessége ellenére tömegjelenség volt a hegyi meccsnézés, a magyar futball követése. Ráadásul most az a Honvéd látogat el Romániába, amely nem csak egy Puskás, hanem az arrafelé is jól ismert Détári, Esterházy, Bodonyi, Gyimesi és a többi válogatott játékos csapata.

Nem is tudom mit vártam. A szurkolói ankéton sikerült eltolni a hangsúlyt a valódi problémákról a pár szurkoló nem kapott sört Vilniusban témára, el is hangzottak szép ígéretek, majd három napra rá, Győrött összesen két büfé üzemelt 2500 nézőre, nem csoda, ha félórákat kellett sorban állniuk az embereknek.

A kisgyerekesekről már ne is beszéljünk (mert még le-de-ma-gó-goz-nak!), ha hozzájutottak valahonnan egy üres pohárhoz, akkor ment a vívódás: megtölteni vízzel a mosdóban, vagy nem? Ne haragudjunk, kedves nagyszámú klubvezetés, de ez vicc.

Honvéd-család, ti vagytok a legfontosabbak, Honvéd-család, mantrázták orrba-szájba a hétfői ankéton, azonban ha lehetséges, inkább ne keveredjenek gyerekek a családba – tették nem hozzá. Mintha elfelejtettük volna, milyen családmodellben gondolkodik a 98 és fél százaléka az észak-koreai magyar lakosságnak. Merthogy megkonzultáltuk. Társadalmilag! (ez volt a demagóg-bekezdés)


Érzem, hogy Craiova sem lesz egyszerű. Kevés vágyunk van, és ezek sem túl bonyolultak, mindössze pár európai, uniós, vagy akár mondhatnám, emberi alapérték:

  • ki tudjak menni egy mérkőzésre, ha ki szeretnék menni egy mérkőzésre;
  • jegyet tudjak venni egy mérkőzésre legalább a mérkőzés kezdési időpontjáig;
  • ne essek a szükségesnél nagyobb mértékben más elbírálás alá, mint a hazai szurkolók, és ugyanez legyen érvényes a hozzánk látogató szurkolókra is;
  • a nem kalkulálható normaszegéseken kívül alapvetően érezzem biztonságában magam, tehát a romániai hatóságok (egyeztetve a magyar hatóságokkal) biztosítsák a két szurkolótábor elválasztását mind a mérkőzésen, mind a mérkőzést megelőzően a városban;
  • ebből következik, hogy legyen legalább egy “zóna”, ahol a mérkőzésre várakozó magyar szurkolók tisztességes biztosítás mellett ételhez és italhoz juthatnak.

Valamiféle kölcsönösséget tessenek már kialakítani a mindenkori ellenfelekkel. Vilnius, rendben, letudtuk, új vezetés, első tapasztalat, az mindegy, hogy nekünk sorozatban a nagyon sokadik, de legyen nekik az első. Majd tanulnak belőle.

Azonban most Romániába megyünk, Craiovára, Olténia fővárosába, ami még Románián belül is egy sokadik másik világ. Tényleg azt kell kommunikálnunk, hogy milyen megkötésekkel, hogyan és merre, hogy minden újabb mondat leírását követően egyre kevesebben leszünk, egyre többen gondolják úgy, a francnak szopassák magukat, és nem azt, hogy miben segít(het)jük szurkolóinkat, mit sikerült elérnünk a meccsre kijutásuk és a biztonságuk érdekében?

Kurva nagy vicc az egész egyelőre. Majd aszalódunk gondolom egy városszéli pusztában, mint az újpestiek Bukarestben, vagy mint velünk történt Vojvodinában, a stadion előtt. Szerencsére utólag leveleket írni és nagyon felháborodni már egész jól tudunk.

Csak ugye a meccseket általában a levelezgetés előtt játsszák le.


kínzó kérdés // valaki összeszámolta már, hogy nagyságrendileg mennyi diplomata van jelenleg a Honvéd környezetében, állományában, vagy csak lébecol körülötte?