Mastodon

Ankétról így, ankétról úgy

Tegnap a klubvezetés megtartotta, saját definícójuk szerint “hosszú idő után előszöri alkalommal” évadnyitó szurkolói ankétját, ami igazából nagy meglepetéseket nem hozott – számomra. Visszatekintve az elmúlt hónapok csak-os blogposztjai alatti kommentcsatákra (már-már háborúra), sokáig kacérkodtam a gondolattal, hogy két beszámolót írok, hadd örüljön mindkét szekértábor; egy optimista, idényvárós, finoman Hemy-fricskázóst az egyik csoportnak, és egy RW-s sajátot, amit pont a káros szekértáborlogika miatt majd el lesz könyvelve a másik csoporthoz tartozónak, noha továbbra sem tartom magam retrográd Hemystának, csak realistának, de ez az utóbbi hetekben már elég volt a fentebbi címkéhez. Szóval ezen gondolkoztam, aztán igazából úgy voltam vele: most mit bohóckodjak külön, leírom a véleményem, aztán lesz ami lesz. Ez következik most.

Mint a bevezetőben jeleztem, nem vagyok ortodox fanja a Papának. Áfonya bácsi megjegyzését idézve, aki rávilágított: “kellett egy sajátos humorérzék az Öreg értékeléséhez“, az a helyzet, hogy valószínűleg erre a sajátos humorérzékre nyitottak voltak a reléim, sok-sok Hrabalon, Rejtőn, Vonneguton és Vojnovicson, meg egy kis Haseken edződve, de bevallom őszintén, néha a tarkómig le tudtam zsibbadni Old Hemy czukk bornírtságaitól, amikor saját amatőrségünket vagy sóherságunkat épp elbagatellizálta, vagy egyszerűen elkamulta. A mindeféle zuhanyhírek, amik a klubházból szálltak, sokszor olyan amatőrségről tettek tanúbizonyságot, hogy bajnoki címünk 2017-ben körülbelül a világ 9. csodája. Tényleg. Ezek után elvileg csak győzni érkezhetett ide bármilyen új tulaj.

Elvileg – mert az Öregnél egyvalami azért működött, minden szánalmaskodás és kommunikációs ámokfutás ellenére. A Papának volt valami elképzelése, amit sokszor kárhoztattunk, én is, leszámítva 2006-2008-at és 2015-2017-et. De volt elképzelés, ahhoz ragaszkodott, és arról olyan brutálisan nem is kamuzott. Feltettük az olcsójános sapkát és vártunk a csodára, a körülmények szerencsés összjátékára, ami 2017-re meg is valósult.

És itt válnak el a percepciók a két tábor között: van, aki szerint a mai körülmények között ez reális és sajnos a maximum, mások szerint viszont egy orbitális mázli volt csak, és az igazi (a legtöbb kijáró aktív drukkernek a korából fakadóan), az 1980-1995 közötti BHSE/KHFC viszatérése az egyetlen vállalható opció, azt pedig Hemyvel sose érjük el. Mondjuk ez utóbbi kitétel igaz. Kérdés, az új vezetéssel elérjük-e? Kurva nagy kérdés ez.

Az eddigi vezetői kommunikáció kellően optimista, kellően pozitív, kellően szurkolóbarát, és számonkérhetőségét tekintve kellően homályos volt április óta. Azt hittem, a tegnapi ankéton ez az egyensúlyhiány az ígéretek és az egyelőre azért inkább Hemy éráját idéző igazoláspolitika (végül is ugyanaz műveli) és szakmai stábalakítási elv (dettó) között jobban megnyilvánul, de csak a Facebookon blogposztnyi írásokat párnapi gyakorisággal elhelyező szurkerkollega egy szem erre vonatozó észrevételén túl nem igazán volt akítv a közönség, az olyan adekvát kérdéseket leszámítva, mint hogy “lesz-e beépítve sok fiatal?”, “miért ordítozott Sannino a kinti meccsen”, “lesz-e még igazolás” (“lesz”), amikre az ember csukott füllel találhatta ki a válaszokat.

Jelen volt amúgy a két tulaj közül a kommunikatív arc, Mendelényi boss, akinek mindenkihez volt 1-2 jó szava, összekacsintós belső sztorija, nem indult úgy válasz, hogy ne hangzott volna el n+1 alkalommal, hogy itt minden a szurkolókért lesz, Honvéd-családot építünk, csodálatosak vagytok. Azurák főkommunikér is is rendre visszatért e toposzhoz, amellett, hogy közösséget építenének, és a már az NS-ben (vagy a honlapon?) megfejelent interjúnak megfelelően jelezte, “a klub ott lesz a zsebünkben a mobilon, mert lesz saját app; és véget ér az a tűrhetetlen állapot, hogy csak Fradi TV van a királyin, majd most lesz nekünk is saját rovatunk, de ezért még azért dolgoznia kell“. És megújul a honlap is- közölte még Azurák, aki amúgy (bár utálom ezt az elcsépelt szót, de) tényleg vérprofin kommunikált, finoman hangsúlyozva, hogy mennyivel jobb lesz minden, de nem köpködve hátra feltűnően az emúlt érára, és az annak során a honlapon dolgozókra.

Nagyobb dicséret/taps két esetben hangzott fel a műfüves pálya melletti lelátón. Először Piroska baráti kör elnök dicsérte meg a profi körítést: valóban, a műfüvön felállított kis pódium, rajta a a 3 bárasztalka és ezek mellett 2-2 bárszék, mellettük rendre Azurák és Gács Pali; Mendelényi és Kun, majd Sannino és tolmácsa (ránézésre Puzsér és Csernus szerelemgyereke), mindez egyenfehér outfitben a zöld fűtalapzaton, normális kihangosítással, ebbe nem lehet belekötni, ez tényleg így kell kinézzen egy normális klubnál. Mondjuk az is igaz, hogy továbbra is állt a kitétel, miszerint “ami jól működött a klubnál, azt megtartjuk“, ugyanis hostessek helyett a Hemy érát idéző akadémista vízhordó szolgák hordták fel a frissítőt a grémiumnak, ez csodás jelenet volt. A konkrét vastaps viszont akkor érkezett, amikor Kun igazgató egy “mi lesz Kamberrel, nem tarjuk itt a stábban a visszavonulása után?” kérdésre annyit felelt: “de igen, mind részéről, mind részünkről nyitottak vagyunk egy ilyen folytatásra, csakhogy Kambi még nem akar visszavonulni, és nem hivatalosan már be is jelenthetem, hogy szóban megállapodtunk az újabb egy éves folytatásról“, ami, ha jól számolom, azt jelenti: 2021-ig nézhetjük, ha a sérülések is úgy akarják, a derék Gyurit hátul (kgyula valahol felsír a távolban). Itt tényleg egy emberként döngött a taps a nézőtéren, az este legemelkedettebb pillanata volt ez. A másik pszeudo-vastaps Sannino azon ígéretére morajlott fel, mikor annyit mondott, “mikor távozom, azt szeretném, ha úgy emkékeznétek rám, mint Marco Rossira“. Őszintén szurkolok, hogy így legyen, de nem lesz könnyű dolga a Mister és EvdM utáni III. Kopasznak. De hajrá!

Érdekesebb kérdésként felmerült még az örök “mikor tér vissza a Kispest-Honvéd név és címer” saga, ami kapcsán valóban elhangzott későtavasszal 1-2 kétértelmű, szurkolópopulista szólam, de Mendelényi mester most is ügyesen tért ki a konkrétumok elől “természetesen a szurkoló az első, minden igényen elgondolkozunk, de meg kell fontolni, külföld felé mi a jobb hívószó és márka, de természetesen minden lehetséges“. Nos, nem akarok elkeseríteni senkit, de szerintem érdemes megbarátkozni hosszú távon a BHFC elnevezéssel, nem nagyon lesz itt kavarás. A magam részéről, megjegyzem, semmi bajom a Budapest Honvéddal, hiába a KHFC volt az etalon név, azért 40 évig mégiscsak BH (SE) voltunk, a legnagyobb sikereinkkor is, és hiába imádtam a KHFC-t is, ezt könnyebben elengedem. A mostani címerhez már nem ragaszkodnék foggal-körömmel – de ehh, már megint arról beszélünk, ami, amint látható a vezetői reakciókból is, nem aktuális.

Hasonlóan jó kérdés volt a Kanyar egyik emblematikus élharcosától a “ki felel az igazolásokért, és ő most itt van-e” kérdés, amikre előbb zavart zümmögés, majd végül “Nagy Laciék, de persze enyém a főfelelősség” kinyilatkoztatás érkezett Mendelényi főnöktől. Az első sorokban felmorajló “Paks II-es igazolások, bázzeg” sustorgásra pedig Azurák csapott le, a nap Blikk-főcímdíjas riposztjával: “bár nálunk alap, hogy a szurkolónak mindig igaza van, és igazatok is van, DE, azért ne higgyétek, hogy mi nem 3 évig figyelünk valakit, mielőtt idejön, Kesztyűs Barnát Marco Rossi 3 éve figyelte folyamatosan!!!” Dikk. 3 éve emlékeim szerint Barni még a Paks kezdő közelben sem volt, és csak utána adták kölcsön másodosztályba… de lehet, hogy már Komora is figyelte őt 1985-ben, csak szar a memóriám :)

Mondjuk tényleg nem ez a fő probléma, hanem a keretalakítás, a koncepció és a célkitűzések. Ismét (vagy végre) elhangzott a nemzetközi kupaindulás mint officiális célpont (Mendelényi és Sannino is többé-kevésbé bevállalta ezt, sőt Kun is), de a 2-3 hónapja el-eleresztett “Vidi-t és Fradit akarjuk befogni” bonmot-k praktikusan elpárologtak mára, “realistáknak kell lennünk“, “fő a fokozatosság“, “mi a fiatalokra számítunk, őket kell beépíteni“, inkább ezek voltak az új vezető jelszavak. Sannino egy célzott “felkérdezésre” (hogy klasszik lelátói butaszlenggel éljek), elmondta: ő ennek elkötelezett híve, és Ausztriában is sok fiatalt próbáltunk ki, sőt kettő már be is épült a kezdőbe, Gazdag és Nagy Geri. Ez óriási, de nagyon remélem, csak félrefordította a mestert a derék hosszúhajú tolmácstitán.

Az ankét végére nem csak a Nap, de a kérdések színvonala is bukóra váltott, így Rác porondmester jó érzékkel fújta le a happeninget. Zárásként a Kun-Azurák duó még bejelentette, hogy egyrészt a bajnoki nyitányra megjönnek az új mezek, extra, jubileumi editionként, mindenki kiájul majd (kérdés a lelátóról: “Bocs, ezek a Hemy féle bejelentett mezek?” “Nem tudom, még nem voltam itt” (súgás oldalról: “az“), “köszönöm, kisegítettek, ezek szerint az“), valamint az évfoduló tiszteletére 110 bérletet ingyen kisorsolnak idén. Hogy kik között, arról egyelőre nincs hír, de gondolom majd a honlap tájékoztat. Utóbbi kezdeményezést tényleg üdvözöljük, szép gesztus, ha már van pénz lóvéra, képzelem Hemyt, ha nézte volna az ankétot, itt kapott volna sztrókot egy “csődbe mentek, Kiscsillag” felkiáltással.

Ami mindenképp pozitívum, még a néhol (csalókán) pikírtnek tűnő írásom ellenére is: a show legalább tényleg megvolt, és szóban már a szurkoló az első, közösséget építünk és Honvéd-család van. Hemy úr sajátos kellemetlen kérdés-leoltogatásai és néha bántóan amatőr kulisszái eltűntek, helyettük egy bratyizó és mindenkit imádó főfőnököt és egy profi külsőségek előtt bemutatkozó új vezetést láttunk. Azonban a kisördög bennem van, 2006-ban Hemy is vérprofin indított, majd züllött le két év alatt sokak szemében az amatőrizmus őrangyalává. Itt amatőrizmus talán nem lesz, de hogy őszinteség vajon igen, arra kíváncsi leszek. Mert tegnap ígéret és életérzés szinten megkaptuk a vattacukrunkat, 5 kilót is fejenként, viszont a steak a konyhában maradt, és kérdés, meglátjuk-e azt valaha. Persze sokaknak már ez is elég lesz, a szép szavak és a vakító külcsín, de én arra is kívácsi vagyok: valóban nyertünk-e azzal, hogy a vén főkolompos távozott Kispestről, és valóban előrelépünk, vagy gyakorlatilag ugyanaz folytatódik, mint előtte, sokszor mellélőtt igazolásokkal és árnyékharccal a középmezőny felső szélén, csak éppen cukormázzal leborítva, ami ugyan édes, de belevásik a fog.

Meglátjuk.

Címkép: Lovi (1909foto.hu).