Koronanapló 7. nap

Horváth Feri, CR2, Gyirmót

Horváth Feri. Keményen elkezdték futtatni a nevét a médiában, mint lehetséges kispesti edzőjelöltet. A Nemzeti Sport ma meg is szólaltatta:

Olvastam, az én nevem is szóba került Kispesten, de engem senki sem keresett meg. (…) Igaz, arról is olvastam valahol, hogy a szenzációt Bernd Storck érkezése jelentené. Úgy tűnik, némelyek akkor is a német ropit akarják levenni a polcról, amikor a Nógrádi köztudottan finomabb… Szerintem a magyar termék is lehet annyira ízletes, mint a külföldi, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre készen állok a munkára. (…) Nem dőlök a kardomba, ha nem kellek Kispesten, ha mégis, akkor itt vagyok! 

Nem tudom.

Feri kispesti nevelés, azonban egyetlen percet sem játszott nálunk tétmeccsen. Akkoriban jártak így páran, olyan bivalyerős keretünk volt. Dragóner, Kriston Titi, Tóth András, vagy mondjuk – ha jól emlékszem, akkor részeben – Rósa Henrik. Előbb kölcsönbe kerültek, majd hamar kiderült, hogy használható játékosokról van szó, és mivel nálunk a keret még mindig erős volt, így elszerződtek. Tóth Misi is ezen az úton indult el némi fáziskéséssel, azonban számára volt visszaút, mert menet közben összeomlott a Kispest finanszírozása, és hirtelen játékosok kellettek.

Horváth Feri a Puskás Alapítvány archív képén

Feri tehát 18 évesen, 1991-ben eligazolt, mert Vincze, Gregor és Kámán (valamint Molnár Ferenc) akkoriban bőven elégséges volt a Pisont, Fodor, Vancea, Komódi négyessel már elve támadóra hangolt középpálya elé, ráadásul nyáron érkezett Negrau, majd év közben Cservenkai és Kovács Kálmán is, vagyis tényleg nem nagyon volt hely a fiatal csatárnak.

A következő húsz évben megfordult egy tucatnyi klubban, hét országban, a válogatottban, majd edzőnek állt. Érdekesség, hogy felnőtt szinten még nem jutott el Budapestig, hiába ült kilenc csapat padján is.

Azt, hogy milyen edző, nehéz megmondani, ugyanis teljes szezont mindössze egyet tud felmutatni, akkor kiesett a Balmazújvárossal az NB I-ből. Hosszabb, tehát legalább annyira mérhető meccsszáma, mint Sanninónak, EvdM-nek, Moralesnek, satöbbinek azonban több csapatnál is összejött:

klubbajnokság(ok)mérkőzésptátl.
Kecskemét2012/13221,77
Paks2013/14171,00
Győr2013/14, 2014/15311,88
Videoton2015/16271,95
Diósgyőr2016/16261,00
Balmazújváros (NB I.)2017/18331,09
Haladás2018/19251,00
ptált.: az egy meccsen szerzett pontok átlaga

Ha mindenképp szeretnénk valamihez hasonlítani ezeket az értékeket, akkor vegyük elő a Sannino távozásáról szóló posztban látható táblázatot. Kispesten az utóbbi időben a legjobb pontátlaga Rossinak volt a második időszakában: 1,56, aminél Feri háromszor is tudott jobbat korábban. Ha a győri és a fehérvári beugrásokat nem is nézzük, mert ott a feneke alá toltak egy masszívan jó keretet, akkor a 2012/13-as kecskeméti 1,77 pontja érdemel említést. Igaz, annak már hét éve.

Egy átlagos, vagy átlag alatti kerettel fixen 1-1,1 pontot tudott összehozni, vagyis a közelmúltunkból csak Sisát múlja felül. Még Pölöskeitől is elmarad 0,1-0,2 ponttal meccsenként, ami elsőre nem tűnik soknak, azonban egy teljes bajnokságra felszorozva már 3-7 pontot jelent.

Tényleg nem tudom hova tegyem Ferit, és akkor most engedjük el a vélt vagy valós kapcsolatát CR2 külügyminiszter és teremlabdarúgóval. Ha ő lenne az ára némi tőke megmozgatásának a Honvédhoz, akkor köszönjük szépen, de minek? Az utolsó látszatát is elengednénk, hogy itt valamit esetleg megpróbálnánk közel önerőből. Mennyire lehet előremutató egy olyan modell, hogy ha a haverom ülhet a padra, akkor megnyílnak a pénzcsapok? Mi ez itt kérem, a szorosan vett utánpótlás? Apuka fizet, a gyerek játszik.

Az elmúlt egy évben látványosan nem érkezett szponzor a klubhoz, vagyis ha Feri érkezése után jönne, akkor azt nevezhetjük valamiféle erős indikátornak, vagyis tudni fogjuk valójában ki az úr a háznál és kik a strómanok.

Nem egyszerű helyzet.

Feri már tavaly tavasszal is pletyka volt, hogy érkezhet Supka helyére, a kupadöntőt követően azonban mégsem őt, hanem Sanninót jelentették be. Ugyanúgy ha, de tudjuk le belőle még most a legtöbbet, szóval ha akkor mégis Feri jön, akkor most lenne mondjuk szponzor a klubnál? Tényleg nem értem mi történik velünk.

Címlapkép

A címlapképet 2013 nyarán, egy Paks-Honvéd után lőttem a sajtótájékoztatón egy zuhanyzóban állva, mert a sajttájt egyéb terem hiányában egy öltözőben tartották, és nem volt kedvem vegyülni. A fotó egyébként azért érdekes, mert azt tudtuk, hogy Horváth Feri szeret humorral keverten nyilatkozni, azonban az teljesen váratlanul ért minket, hogy Rossi is elmesélt egy viccet, mégpedig korábbi edzőjét, Boskovot megidézve.

Szék

Úgy néz ki végéhez közeledik az irodaszék-vásárlási kalandom. Tegnap este jött a hír egy kollégától, hogy lehet rendelni az IKEÁ-ból március 30-as szállítással, de a kinézett székből már csak egy darab van. Nekem nem ment az oldal, többször is próbálkoztam, majd eltettem mára.

Ma aztán felkeltem hajnalban, és hat után nem sokkal már a rendelési felületen voltam. A szövetborítású szék sajnos már elfogyott, így rá kellett dobni némi pénzt, valamint meggyőzni. magamat, hogy jó lesz ugyanaz bőrből is. Az asztal viszont bukó. A kinézett lapot és lábakat kivezették, már nem elérhetőek. Fehér van, de az nem jó, bézs vagy legfeljebb fekete kéne. Lábból csak fehér van, ajtós szekrényből is (ebből más szín talán sose volt), fiókos lenne feketében, de annyi fiókra egyszerűen nincs szükségem. Végül az asztalról letettem mert egy fekete-bézs lap, két fehér láb és egy fehér szekrényes kombó sehogy se nyerte el a tetszésemet. Még ha a szekrény más színben lenne, akkor talán, mert a két fehér lábat majd lecserélem, ha jobb idők járnak a lázadókra.

A lényeg, hogy a széket berendeltem, ha addig nem omlik össze a házhozszállítás, akkor hétfőhöz egy hétre meg is érkezik. Addig meg majd kibírom valahogy, legfeljebb kiveszek pár nap szabit.

Bajnokcsapat 7. mérkőzés

Egy jó hazai 0-0 a Gyirmót ellen. Az ellenfél padján, micsoda véletlen Urbányi “Bepassz” Pista, a Feri melletti másik név, akit nagyon pörgetnek velünk kapcsolatban, mint lehetséges sportigazgatót.

Egészen a múlt heti Kisvárdáig ez volt az utolsó tétmeccs, amit kihagytam, mert a Bozsik helyett Kolozsvárott vendégszerepeltem a Magyar Napokon. Hogy mégsem bánom utólag az elmulasztott bajnokit, az nyilván nem a pont arrafelé turnézó Szöllősi-féle Puskás-kiállításnak köszönhető, hanem a KVSC Astra elleni meccsén megismerkedtem Istvánnal, akit azóta talán bátran nevezhetek István barátomnak.

István, mint tisztességes futballdrukker és családapa nagyon fontosnak tartja, hogy az embernek legyen csapata, és azt ha lehetséges, örökítse is tovább. Mivel István kétlaki életet folytat Kolozsvár és Budapest viszonylatában, hamar jött az ötlet, ha itt van, akkor Kispest, ha ott, akkor Kolozsvár. (Figyeljük meg: nem minden erdélyi magyar fradista, hanem van aki továbbtanul.)

Az idény során aztán több mérkőzésünkre is kilátogatott, volt, hogy egyedül, volt, hogy családostul, azonban meccset egyet sem sikerült megnyernünk az ilyen alkalmakkor. Furamód úgy jött ki a lépés, hogy a legtöbb vereségünket a helyszínen élte meg, Paksról együtt raboltunk pontot, nyerni azonban sehogy sem tudtunk együtt. Amikor aztán május közepén azzal hívott fel, hogy sikerült jegyet szereznie a Videoton ellen, akkor kicsit meghűlt bennem a vér.

A kiesés elkerülése óta ne volt ilyen fontos mérkőzés a klub életében, huszonnéygy év után bajnokságot nyerhetünk, nem akarok semmit kockáztatni. Nem mertem elmondani neki, hogy bocsi, babona, tudod, futball, tudod, de most örülnék, ha kivételesen nem jönnétek. Végül felülkerekedett bennem a józanság, hogy ha valaki meccsre szeretne menni, akkor az a valaki menjen meccsre – és nem szóltam egy szót sem. Éveket öregedtem az utolsó két hétben.

A Videotont végül megvertük, bajnokok lettünk, hogy a lefújást követően elpattanjon valami, kiszakadjon belőlem két évtized feszültsége, és boldogan bőgjek bárki vállán – többek között Istvánén is.

Örülök, hogy ott voltak.

Kevésbé időmilliomosok számára itt érhető el az összefoglaló.


🗣 A poszthoz itt lehet hozzászólni: