Végre újra tétmeccsnap

MTK – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Hetven nap után. Régen ennyi volt egy rövidebb téli szünet, ami alatt azért voltak pletykák, igazolások, volt pár edzőmeccs, lehetett számolgatni a tavaszra, vagyis valahogy el lehetett viselni szódával. Az utóbbi két hónapot azonban szinte sehogy, se szódával, se Unicummal. Mert egyszerűen nem volt foci, és úgy nem volt, hogy a létezés síkjáról is csaknem eltűnt. A hétköznapok egészen másról szóltak.

Ma viszont kupameccset játszunk az MTK-val, vagyis újra elkezdjük értelmezni a valóságot. Azt a valóságot amiben léteznek Kispest-MTK mérkőzések, mert bármilyen hosszú is volt a huszadik század, és talán tart még ma is, alapvetően az ilyen mérkőzések ugyanúgy a történetéhez tartoznak, ugyanúgy lenyomatai, mint a világháborúk, az internet, a mozi megjelenése (hanggal!), Einstein relativitás-elmélete, meg a minden egyéb, amit meg kellett élni. A Kispest-MTK meccsek azért is kiemelkednek a megélt dolgok halmazából, és képezik egy egészen kicsi részhalmazát, mert általában volt értelme őket megélni.

És ma újra.

A Kispest-MTK egy valami. Így, félkövérrel. Ha tétre megy, például egy kupaelődöntőben, akkor csak azért nem mégvalamibb, mert egyrészt ilyen szó nincs, másrészt a valamisége már eleve tartalmazza a bármiből, az egyébből, a szokványosból való kiemelt jellegét. Valaminek lenni jó dolog, ezért a Kispest-MTK is jó dolog.

Még nézők nélkül is.

Bár a focinak tényleg nincs értelme nézők nélkül, vagyis valószínűleg nincs értelme, azonban már az a tény, hogy mérkőzést játszhatunk, megerősíthet minket, hogy valamikor talán, egyszer, akár a jelenlétünkben is megtörténhet. Az pedig remek lesz. Szia, szia, szevasz, hogy vagy? minden rendben? nyerünk ma? végre egy verhető ellenfél! – mondjuk majd egymásnak.

Ma azonban a tévének. Mint egyes kisnyugdíjasok, akik képesek vitatkozni a betelefonálós műsorokkal, úgy fogunk mi is kritizálni, felszisszenni, örülni, és mindenféle olyat tenni, amit egyébként a lelátókon szoktunk, mert ez a rutinunk, és egy fotelból se tudunk máshogy meccset nézni. Akár többen összegyűlve, akár egyedül legyünk.

Szóval meccset fogunk nézni ma este.


Pisonttal és Dajkával a padon, egy alig két-három hetes felkészülést követően.

Azt láttuk, hogy az 5-3-2-es, vagy 3-5-2-es (mindegy) hadrendünk és felfogásunk kifulladóban, az utóbbi években nem tudtuk hozzá patent játékosokkal feltölteni a keretet, a védelem kiöregedőben, középcsatár sehol, a középpályánk átjáróház – elkezdtünk nem működni.

Az egyetlen felkészülési meccsünk mindkét hatvan perces félidejében új felállást próbáltunk ki:

  • az elsőben egy 4-2-3-1-et, ahol George a középcsatár, Lanza hátrébb és szabadabban játszik, az egyik szélen Moutari végre a helyén, a másikon Gazdag(!), szűrőben Hidi és Nagy Geri. Vagyis négyvédős felállás, amit utoljára EvdM alatt erőltettünk, és buktunk meg vele egészen csúfosan.
  • a másodikban egy 3-4-3-at, vagy valami hasonlót toltunk, elengedve a széleket, három belsővédővel.

Nem tudom mit választunk mára, nem tudom, hogy mennyire bevállalós Pisont, és játszat valami újat a széleken nagyon erős MTK ellen, mintegy reagálva a kihívásra.

Amit egyébként részben magunknak köszönhetünk, hiszen Schön, Prosser, Bíró Bence és Cseke Benjámin is hosszabb-rövidebb időt töltött az akadémiánkon, Deák István pedig nemrég még a játékosunk volt, majd egy hosszabb sérülését követően könnyedén lemondtunk róla.

Az MTK nem gyenge ellenfél, igaz, nem is a legerősebb. Viszonylag simán behúzták az NB II-t, ami azért csalóka, mert voltam kint pár meccsükön, és rendszeres volt a szenvedve megszerzett három pont. Ügyes gyerekek, erős széljátékkal, amibe a szélsővédők is becsatlakoznak, cserébe a középpályán inkább a védekezésre, a labdaszerzésre koncentrálnak, alkotó tevékenység nem sok folyik ott, pedig van egy kisBogeszük és egy Kantájuk is. Feltűnő, hogy a megszokottnak vélt MTK-stílussal szemben mennyi a hosszú, a védősor széle mögé belőtt labdájuk, hogy mennyire kevés passzból próbálnak meg eljutni az ellenfél kapujáig.

Meg fogom érteni, ha Pisonték az ilyen játék ellen, a jelenlegi keretünket figyelembe véve az ötvédős rendszert elengedik, és inkább megszállják a szélekhez közelebbi sávjait a pályának. Moutari és Prosser egymás ellen még amolyan futballcsemege is lehet – természetesen a magyar viszonyokhoz mérten.


Nem tudom mi lesz, igazából – bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy- nem is érdekel, mégis, a legnagyobb öröm, hogy legalább újra meccset, tétmeccset játszunk.

MTK – Bp. Honvéd
Magyar kupa, elődöntő, első mérkőzés
Hungária körút, 20:05, zárt kapukkal
vezeti: Erdős József


Ja, és Kamber eltiltott.