Kettő egyre nyert a Szentlőrinc (NB II) a BKV (NB III) ellen az imént délután. Nem volt igazán jó, vagy emlékezetes meccs, hiába láttuk kint Kardost, Borit, de legalább Magyar kupa, és Budapesten. Pedig egy egész jó nap kikerekedhetett volna belőle, ha a szövetségben kicsit szurkolóbarátibb népek lézengenének. Gázgyár, Óbuda, BVSC (van világítás!), Sport utca, négy meccs, négy különböző időpont, három is az egyes villamos vonalán, vagyis tökéletes. De persze nem, mindet egyszerre kellett kezdeni.
Félidőben jött a mail, Kristóf elkészült, Malmö. A levélben mellékelt file (vajon hívnak valakit File Editnek?), ki kéne tenni, be kéne szerkeszteni (kezemben a nem is tudom hányadik sör). Basszus. Meccs után nyilván iszunk még egyet, majd haza, vacsora, fagyi is van a fagyasztóban, kicsit meg fogok csúszni. És így.
Viszont. A Tiszaújvárosra beidőzítek egy kibeszélőt, ha már úgyis tévés, szóval ne ezt a posztot tessék szét- és agyonkommentelni a közvetítés alatt, hanem itt tessék szembesülni a saját mondandókkal, amit négyszáz plusz hozzászólásban sikerült összehozni a meccs alatt/óta. Vagy ha nem vagy hozzászólós, akkor érdeklődve olvasni a posztot. (Nekem harmadszor is újra kell, mert kemény a micimackófejem hozzá. De legalább ragad rám végre valami értelmes.)
Szóval most Bakos Kristófnak (twitter), a Büntető.com szerzőjének elemzése következik a csütörtöki Honvéd – Malmö meccsről. Csak bátran, kissé oda is szólva, ahogy azt kell, hiszen tökéletes mérkőzés nem létezhet (kivéve Zidane a brazilok ellen). A többi pedig a mi dolgunk.
A kezdőcsapatok
Bódog Tamás úgy döntött, hű marad a hétvégén bejáratott, idén először győztes kezdőcsapathoz. A korábbival ellentétben tehát 4-4-2-es rombuszalakzat helyett inkább 4-2-3-1-ben küldte pályára a csapatot. Tujvel előtt ismét Mezghrani kapott szerepet a védelem jobb oldalán, Batik és Baráth került középre, balhátvédként pedig az albán válogatott Aliji játszott némileg feltoltabb szerepben. A középpálya közepén a csapatkapitány Hidi Patrik mellé Kamber helyett meglepetésre ismét a fiatal Bocskay kapott helyet. Gazdag ismét kvázi támadó középpályás lett, a legelől játszó Balogh Norbertet pedig a jobb szélről Zsótér, a bal szélről Ugrai támogatta.
A vendégek edzője, az egykori legendás dán játékos, Jon Dahl Tomasson szintén 4-2-3-1-es felállásban állította fel a Malmö együttesét. Johansson kapus előtt Larsson, a bosnyák születésű Ahmedhodzic, valamint két dán, Nielsen és Knudsen alkotta a hátsó négyest. A középpályán a sokat visszalépő Oscar Lewicki mellett a macedón születésű Rakip kapott helyet. Jobb oldalt a norvég szélső, Berget játszott szélsőt, akire a történelmi Eb-pótselejtezőről esetleg emlékezhetünk, az árnyékék a rutinos svéd válogatott Ola Toivonen lett, akit a PSV-ből és a svéd válogatottból már jól ismerünk. A balszélső a dán Rieks, a középcsatár pedig Amin Sarr lett.
Nincs letámadás, a Malmö birtokolhatja a labdát
Az első félidőben Bódog letámadásos filozófiájából nem sokat láthattunk a Honvéd 4-4-2-es középső blokkban, a felezővonal környékére visszahúzódva védekezett, a svédek leghátsó sorát csak eseti jelleggel megtámadva. Ezt jól mutatja, hogy a mérkőzésen összességében a Malmö 61 százalékban birtokolta a labdát. Tomasson csapata a hátulról való építkezést legtöbbször azzal kezdte, hogy a bal oldali „hatos”, Oscar Lewicki a bal oldali félterületbe, Nielsen és Knudsen közé lépett vissza. A Malmö szerkezete így gyakorta mintegy 3-1-6-ra változott, Lewickinek pedig mélyről kellett irányítania a játékot. A Honvéd többé-kevésbé kompaktan tolódott 4-4-2-ben a labda irányába, esetenként a labda oldali szélső lépett ki a félterületben labdát kapó ellenfélre. Ugyanakkor a kékmezeseknek is volt gondjuk a labdabirtoklással: Lewicki visszalépésével ugyan mindig volt szabad emberük a hátsó sorban, ám Rakip így gyakran elszigetelődött a kispestiek csatár-és középpályássora között. A Lewicki visszalépésével kialakított hármaslánc elvileg lehetőséget adott volna arra, hogy a Honvéd 4-4-2-es védekezését a formáció gyenge pontján, azaz a két csatár melletti területen belépve támadják, ám a gyenge összeköttetések miatt a Honvéd, főleg a mérkőzés elején viszonylag problémamentesen át tudott tolódni a labda oldalára. Így pedig a két támadó szellemű szélsőhátvéd, Larsson és Knudsen sem tudott sokat hozzátenni a Malmö labdakihozatalaihoz, a labda oldalán a Honvéd a szélsőhátvád és a szélső együttműködésével általában sikeresen lezárta az előre vezető területeket. A svédek kettészakadt csapata miatt a visszalépő Lewicki gyakran kényszerült hosszú indításra vagy hosszú oldalfordításra. Bár a felívelések utáni fejpárbajokban a svédek erősek, ezt követően mégsem sikerült sok helyzetet kialakítaniuk. A támadóharmadban viszonylag kevés pontosan ütemezett mozgásuk volt, így kezdetben csak néhány kisebb lehetőségig jutottak. Idővel azonban sajnos a kispestiek védekezése a fáradtsággal egyre pontatlanabbá vált, a játékosok között többször nyíltak akkora távolságok, ahol egy mélységi passz bizony elfér, és az egyik ilyet követően az első félidő végén a rutinos Toivonen meg is szerezte a vezetést a Malmö számára.
A viszonylag passzív védekezés miatt Bódog csapata az első félidőben viszonylag kevés labdát tudott szerezni, a saját térfélen megszerzett labdákra pedig a svédek támadhattak vissza előnyösebb helyzetben, azokat szinte azonnal elveszítettük. Bár a Malmö támadójátéka szerkezetileg hagyott kívánnivalót maga után, összességében a labdabirtoklási fölényükkel mégis maguknál tudták tartani az irányítást az első félidőben, ráadásul a viszonylag kevés gólszerzési lehetőséggel is jól gazdálkodtak.
A Honvéd nem tudja kihozni a labdát
A mérkőzés egyik legfontosabb sarokpontja volt, hogy támadásban a Honvéd nem volt képes hatékonyan kihozni a labdát a térfeléről, veszélyes helyzetekig pedig tényleg csak elvétve jutottak a piros-feketék. Lehetséges persze, hogy az első félidőben labdabirtoklásban szándékosan volt óvatosabb Bódog Tamás csapata, igaz, a dolog a második félidőben sem javult sokat. A Malmö csak időnként, a hosszabb labdajáratásokat követően, illetve a visszapasszok alkalmával támadta meg a Honvéd játékosait, ám sokszor ez is elég volt ahhoz, hogy Tujvel inkább a hosszú kirúgást válassza. A szlovák kapust egyébként a svédek legtöbbször nem támadták aktívan, 4-4-2-es felállásukban az első sort alkotó Sarr és Toivonen inkább egymástól távolabb, Batik és Baráth mellé helyezkedtek, ezáltal bizonytalanságan tartva hálóőrünket, Bocskay és Hidi pedig inkább csak visszalépésnél kapott szoros őrizetet Lewicki és Rakip által.
Amikor a svédek picivel hátrébb vonultak, akkor sem festett sokkal jobb képet a labdakihozatalunk. A Malmö néhány passz után elsősorban a jobb oldalon igyekezett megzavarni az építkezést, Batikot általában Sarr szorította kifelé, így Rieks simán odaérhetett a labdát kapó Mezghranira, így erről az oldalról többször sikeresen kényszerítették ki az ívelést. Mivel a Malmö kompakt 4-4-2-es alakzata jól lezárta a pálya közepén Bocskayt és Hidit, így a csapatkapitány egyre többször lépett vissza Lewickihez hasonlóan a védővonalba, ám ezzel a pálya közepe még jobban kiürült. Ráadásul a középen erős svéd védekezésen dinamikus szélső kombinációkkal sem sikerült átjutni, Zsótér például sokszor inkább visszafelé mozgott, miközben a Malmö leghátsó sora egyáltalán nem volt széthúzva. A szélsőhátvédek sem nagyon érezték a dinamikus felmozgások ütemét, pedig a két szélső játékos együttműködése ezekben a szituációkban kulcsfontosságú lett volna. A statikus, kevés mozgással operáló labdakihozatalokat a Malmö gyakran egyszerű emberfogással semlegesíteni tudta, a kevés lehetőségünk egyike is Ugrai egy az egy elleni lefordulásából alakult ki.
Második félidő: letámad a Honvéd, nem kockáztat a Malmö
A második félidőre hátrányban érezhetően agresszívabb védekezéssel jött ki a Honvéd, a Bódog-féle letámadásból ekkor azért már láthattunk valamit. A magas presszinget 4-2-3-1-es alapfelállásban művelték a kispestiek. Bár Balogh többször képes volt a szélekre terelni a Malmö építkezését, a mögötte lévő három játékos közti területet Rakip és Lewicki segítségével néhányszor képesek voltak bejátszani a svédek. Innen ők leginkább a támadó négyes valamelyik, visszalépő tagját igyekeztek megjátszani, amire az egyik hátvédnek emberfogással kellett kilépni a két védekező középpályás melletti területre. Szerencsére azonban a svédek nem vállaltak sok kockázatot, a letámadásunk több ízben is ívelésre kényszerítette őket, így viszont nem nagyon maradt lehetőség az ellenfél kapujához közel labdákat szerezni.
A második félidőben Bódog csapata valamivel többet birtokolta a labdát. Hidi rendszeresen visszalépett a bal félterületbe, ám ezzel a csapat szétszakadt, a Zsótér helyére beküldött Szendrei sem helyezkedett kellően magasan és dinamikusan a hatékony széljátékhoz. Ebből ismét sok kiszámítható hosszú passz, és indítás lett, amelyet volt ideje a svédeknek lereagálni. Ráadásul a második félidei kockázatkerülő játékukkal is képesek voltak még egy akciógólt szerezni, amely végleg eldöntötte a mérkőzést.
Összességében a Malmö visszafogott, de stabil teljesítménnyel is simán legyőzte a Budapest Honvédot. A svédek támadójátéka nem volt sziporkázó, ám a lehetőségeikkel jól sáfárkodtak. A kispestiek labdabirtoklásban nem tudtak javítani korábbi hibáikon, s a viszonylag mély védekezéssel kevesebb labdát sikerült szerezni kedvező pozícióból. Van még tehát hova fejlődni, kérdés, Bódog hosszú távon mennyire tudja átadni elképzeléseit ennek a játékoskeretnek.
Természetesen a személyi döntéseket is meg lehet kérdőjelezni, például Bocskay játékát Kamber helyett, ám a Honvéd problémái csapatszinten voltak jelen, ezeken pedig csak pontos tervezőmunkával és sok gyakorlással lehet javítani.
Kristóf nem tér ki rá, hiszen egy elemzésnek nem erről kell szólnia, azonban bennem erősen felmerül a kérdés, hogy kinek a csapatát látjuk hétről-hétre? Ki a valódi felelős a játékunkért, és nem az, akit meg kell nevezni (persze egybe is eshet, ahogy az a legtöbb helyen szokás)?
Ha a jövőben is szeretnétek hasonló anyagokat olvasni, akkor itt találtok mindenféle lehetőséget a közösségi finanszírozáshoz. Kérlek, valahogy mindenképp próbáljátok jelezni felénk, ha elemzésekre dobtok a gépbe.
címlapkép: honvédfc.hu