Lajosmizse felé vonatozni szó szerint időutazás: a jelenben hosszan, a múltba pedig visszafelé

Három képben és egy rövid videóspotban mutatnám meg, hogy miért érdemes NB III-ra járni idegenbe (vidékre):

Igen, ezek a kocsik közlekedtek tegnap az S21-es (Bp. Nyugati – Lajosmizse) viszonylaton. A kontraszt kedvéért bent állt a Nyugatiban egy S50-es (Bp. Nyugati – Monor) is, az új emeletes kocsikkal. Persze, ha egy NoHAB rángatta volna, akkor minden a legnagyobb rendben, azonban ide csak egy Szergej jutott.

Ha egész életeben üzenni szerettél volna valamit Kun Bélának, akkor itt a nagy lehetőség. Mindössze egy vonatjegyet kell hozzá váltani.

Maga a belső enteriőr se semmi. A plüssbársony(?) ülésekre ráhuppanva érezzük, ahogy a pórusokból felszakad a kommunizmus utolsó áporodott lehelete, és belengi a negyven kilométeres utat másfél óra alatt leküzdő vicinális fülkéjét.

(Vajon a Periscope miért ilyen rossz felbontású videót készít egy iPhone 7-esen?)

Egyébként maga a gyóni (Dabas) pálya környezete is egy tünemény. Amolyan úttörő-/amerikai cserkészfilmes tábor hangulatot áraszt a kiserdővel és a fatörzsekből épült házacskáival. A büfében szépen megterítve a hazai csapatnak, a konyhán rotyog a forró vízben a virsli.

Egyetlen lelátó, egyetlen korlát, inkább deluxos megyei hangulat, mintsem a Nemzeti Bajnokság harmadik vonalától elvárt szint, mégis: egy csoda.

Amúgy Dabas-Gyón – Bp. Honvéd-MFA 0-1 (gól: László Dávid).