Peti és a haverok

képernyőkép: fb/szijjaro.peter.official

Egészen tökéletes kép (balról jobbra): Horváth Ferenc, a Honvéd új edzője; CR2 külügyminiszter, pozíciójából fakadóan az ország egyik legismertebb Honvéd-szurkolója (a másik ismert barátja egyébként Dzsudzsák Balázs); Kun Gábor, a Honvéd jelenlegi ügyvezetője.

A kapusról és a táncoslányokról nincs olyan információnk, hogy státuszban lennének a Honvédnál.


A képen két, kispesti nevelésű játékos fogja közre a Dunakeszi Kinizsi reménységét (középen, 30-as számmal, csapatkapitányi karszalaggal, szemüvegben), miközben lepacsiznak egy feltűnően kapusmezbe öltözött csapattársukkal. A fenekükön felirat (hevenyészett fordításban): Magyarföld.

A képre a Külügyminisztérium alumni szervezete két mellékalakot delegált kiemelni a fotó mindenki számára nyilvánvaló főalakját, a gólt Toldónak is csak párosával gurító egykori válogatott csatárt (a kép bal oldalán, 18-as mezben, félig takarásban).

A képet minden valószínűség szerint nem az alumni szervezet harmadik kispesti delegáltja készítette. Úgy túl szép lenne.

Peti és a haverok, mert ekkora véletlenek nyilván nincsenek.


Viszont az van, hogy sikerült olyan helyzetbe sodorni magunkat az elmúlt másfél-két évben, hogy bár tűnjék kissé hunyorítva Dunakeszi Külügynek a Budapest Honvéd, mégis, nem maradt más választásunk, mint beállni mögé, megadni az újabb bizalmat, majd – ha addig áll be komolyabb változás – május végén értékelni.

Nem örülök neki, nagyon nem, konkrétan valamiféle hányással vegyes undor kerülget, amiért annyira kényelmetlen helyzetbe hoztak, hogy most konkrétan azért nem írok hosszabban a rajtunk eluralkodni látszó jelenségről, mert nekem tényleg fontos ez a klub, és mert nem tudom, nem akarom elképzelni újra a másodosztályban. Ha pedig ehhez az kell, hogy beálljak Feri mögé, akkor kurvaélet, hogy beállok Feri mögé, és egészen pont addig leszarom a vélt vagy valós pedigréjét, a vélt vagy valós körülményeit a Kispestre igazolásának, amíg szállítja az elvártat. Sőt, talán az _egyik legnagyobb rajongója leszek, töretlen bizalommal.

Tényleg ott tartunk, tényleg akkora a szar, hogy most nem feltétlen arról kellene beszélni, hogy mi okozta, mi vezetett idáig, persze, nem lenne ez sem utolsó, azonban felmerül kérdésként, hogy tényleg szembesülni akarunk az esetlegesen előbukkanó valósággal, tényleg az szolgálja most a rövidtávú érdekeinket, vagy átmenetileg felülemelkedünk rajta, az elfojtás eszközével élünk, és eljátsszuk, hogy minden az elérhető legjobb irányba tart?

Feri egyelőre nullkilométeres Kispesten. Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy a mostani kép és poszt alatt essünk túl a kötelező kűrökön, és innentől Ferit az alapján ítéljük meg, amit a pályára kivisz a csapatával, vagy amit nyilatkozik – magyarul a teljesítménye alapán.


Nem azt kérem, hogy az is elfogadja a helyzetet, akinek egyáltalán nem tetszik, miért is kérném? Milyen alapon? Viszont legalább magamat próbálom meggyőzni arról, hogy félre kell tenni a gyomromat, mert pillanatnyilag nem teljesen egyértelmű, pontosan mi szolgálja a Kispest érdekét rövid-, közép- és hosszútávon.

Annyi fix, hogy a kiesés egyáltalán nem, mert a Kispest – per definitionem – nem értelmezhető az elsőn kívül másik bajnoki osztályban.