Zalaegerszegen (is) vereséget szenvedett csapatunk az NB1 küzdelmeiben, s a Siófok MTK-pályás sikere miatt kezd nagyon zaccos lenni ez az idei kávé. A következőkben megfáradva és kiábránduláshoz közeledve keressük a vereség okait – de túl nagy elemzést senki ne várjon.
Alapvetően sok beszélnivaló itt nincsen: a Zete győzött, mi kikaptunk, papírforma. (A szurkerblogger, aki meg írja a nagy lelkesítő bullshiteket a meccsek előtt, kezdi nagyon hülyén érezni magát). Persze azért nem volt ez ilyen sima a kékek oldaláról sem, ám a tény, hogy szurkolóink sípja kezd igencsak tele lenni a magyarázkodással és elemezgetéssel, azt aláírom. Most utoljára mégis nekifutok egy ilyen körnek, tétován, nem is teljeskörűen, csak elgondolkodva 1-2 dolgon.
KÜLÖNBSÉG A CSAPATOK KÖZT: Magán a meccsen Kemenes jóslata jött be: nincs nagy különbség az NB1-ben. A Zete kvázi élcsapat, mi veszélyeztetett team, erre a játék képe tegnap is döntetlen-szagú volt (aminek végén persze megint mi kapunk ki – unalmas, nagyon unalmas). Csank is nem véletlen pörgött végig a kispadja előtt mint a mérgezett egér, ennyire még sose láttam őt besózva… A nagy különbség a Zete két góllal befejezett akciója volt, azaz a konkrét gólveszély: ilyenből mi az első félidőben villantottunk igazán 1 db-ot, a Moreira-Rouani meglepően üdvözítő passzjáték után – kár, hogy a beadott labdát nem tudtuk gólra váltani. Helyzet nélkül pedig nehéz győzni mondaná a közhelybajnok Puhl egy jóféle egri kerítésszaggató leküldését követően III. félidő meccselemzés során.
SÉRÜLÉSHULLÁM: Tudjuk, hogy keretünk minden, csak gazdag és változatos nem. Mikor 1-2 kulcsember megsérül (pl. Lovrics is már azzá vált tavaszi teljsestménye alapján), illetve a szokásos kezdőből kiesik néhány arc (nem írok kulcsembert, mert Danilo, Bright vagy éppen Rufino inkább stabil kezdőtagok (voltak) mint sem KULCSjátékosok), hát akkor bizony kozmás a süti. Megértem hát az elkeseredett edzői stábot, a védelem meccsenkénti újrahúzása-foltozása nem egy álommeló, de valahol azokat a szurkolókat is akik felteszik a kérdést: oké, most ezen lehet sírni, de akkor miért ezt a keretet hoztuk össze? Tudtuk hogy nem hosszú a kispad, szezon előtt mégis bizakodott a szakvezetés. Szóval nehéz dió ez, feltörni nem lesz könnyű.
LELÁTÓI HANGULAT: Nem feltétlenül lesz népszerű a következő megfigyelésem, de az, hogy a meccs 1. percétől, amikor még szinte labdába se értünk már megy a pocskondiázás – hát ebben mi, kispestiek mg Bohócliga szinten is unikum vagyunk. Nem azt mondom, hogy rózsaszín szemüvegben ülve tapsolni kell a legtrébb produkciónak is. De azért van középút is eközött, meg a tegnapi permanens edzőgyalázás között – ami bár Supkának szólt de az egész csapatra kihat. A másik kérdés: OK, menjen Supka (apropó: vele most mi is a nagy probléma? Szerintem a jelen helyzetben neki max az a hibája, hogy úgy fogadta el H. hívását, hogy nem nézett a dolgok mögé), és ki jöjjön? Helyesbítek: ki jönne? Most mikor már tényleg a kiesés réme is itt van, ha tovább bohóckodunk, még a fékezett habzású Siófok is beelőzhet – amire még mindig nem adok hatalmas nagy esélyt, de a minimálisnál azért sajna többet! Ilyenkor kell a nyugalom. Edzőcsesztetéssel, ha már ez létszükséglet némelyeknek, megvárnám a nyarat. De persze ahányan vagyunk szurkolók, annyi félék vagyunk. Véleményben is. Ezt elfogadom. (Gondokodni ettől függetlenül azért lehetne).
BÍRÁSKODÁS: A játékvezetés mellett sem lehet elmenni szó nélkül – ám most nem feltétlenül az “elcsalták a meccset a gyalázatosak” jelszó alatt. A bíró ugyanis mindkét csapatot sújtotta ostoba ítéleteivel – az más kérdés, hogy jó NB1-es szokások szerint ebből mi jöttünk ki nagyon rosszul- hisz a Zete felé ejtett tévedések már kvázi vagy teljesen indifferens pontjaiban jöttek a mérkőzésnek, míg a nekünk fájó benézések kritikus pillanatokban. Az első félidőben a Zelenka kiugraátása uán NEM LESEN megállított Rouani egyedül törhetett volna kapura (bár őt ismerve ez nem sokat jelent), Hajdú első sárgája pedig nevetséges, a második minimum véleményes volt: ez így összesen egy “fél lap” ebből a valóságban egy 60. perctőli emberhátrány lett, amikor ráadásul már futni kellett az eredmény után. S a Zete hiába kéri számon (jogosan) Akassou barátunk elmaradt kiszórását vagy a szánalmas More-műesést, ezek már nem osztottak, nem szoroztak.
Végighaladva e pontokon konkludálhatunk: bár összességében paraszthajszállal jobb volt a Zete (szerintem még annyival sem de tudjuk: én elfogult vagyok), a felsorolt faktorok összessége azt adja ki hogy itt nekünk nem nagyon teremhetett babér e délután. De azt is aláírom, sőt, hovatovább már én is így érzek, hogy unalmas lehet olvasni a “hát ma se jött össze pedig mi mindent megtettünk” jellegű beszámolókat – a szurkolót már nem érdeklik a külső körülmények, győzelmet akar meg bennmaradást. Ha lenne 2 gólképes csatárunk aki az első félidőben bever 1-1 gólt a Zetének, akkor nem kellene bíróval foglalkozni, a sanyarú hangulatot okolni és kapaszkodókat keresni. Mégis keresünk ilyeneket még egy páran – mert szeretnénk látni a csapat megindulását fölfele vagy legalábbis a lejtőn való lábmegvetést. Ha idén meg is lesz a bennmaradás, ez menjen jövőre is? Ébresztő…
Sajnos nagyon rossz passzban vagyunk, utoljára a Sisa-ősz 2009-ben volt ilyen karcos, amikor semmi se jött be, edző-játékos egyaránt görcsölt, a bírói hibák vagy az országs pechek a lehető legrosszabbkor jöttek, csak olajként a tűzre. A jövő heti, Hali elleni BORZALMASAN NEHÉZNEK ígérkező meccs sorsfordító lesz. Ott hatványozottan igaz a Zete-beharangzóban írt győzelmi kényszer. Menni fog?
