Nehéz bárkinek elmagyarázni, mitől olyan természetes nekünk, hogy órákat fogunk fagyoskodni péntek délután egy magyar nbegyes mérkőzésen. Néha még magunknak is, de szerencsére vagyunk olyan kényelmes helyzetben, hogy mindez még véletlenül sem jut eszünkbe. Amúgy meg csak, akkor is kivisz a lábunk, ha nem akarnánk, és akkor is ott leszünk, ha máshol lenne jelenésünk. Mert ilyen a szurkoló.
Utolsó fordulóhoz érkezett az őszi szemeszter, második rundót rendeznek a tavasziból, és még mindig csak november van, sehol egy ibolya, sehol az újra zöldellő növényzet. Jelenleg ott tartunk, a havazásra is napokat-heteket kell várnunk. Persze ez csak játék a szavakkal, és a bajnokság hagyományos nevezéktanával, ahol az első kör az őszi, a második kör a tavaszi, miközben előrehozunk, áttolunk, és amúgy is.
Péntek, 18 óra, Bozsik, Haladás.
Be kell valljam, szeretem a Hali elleni meccseket. Talán ez az a csapat, amelyikhez a legtöbb emlék fűz, kezdve Babos Ádám legendás bedobásával, Szekeres két góljával és a bennmaradással, épp a testükön keresztül. Láttam már sok mindent életemben, de ilyen kirívó és sokakban maradandó emlékként élő sportszerűtlenséget még nem. Utólag védekezhetünk a cél szentesíti az eszközt szöveggel, mert a cél valóban nemes volt, a elsőosztályú tagság megőrzése, mégis van bennem (bennünk) némi méla undor, ha visszagondolunk a kérdéses jelenetre.
Aztán ott van Török Péter, Komora Imre országos cimborája, a hallgatag, de mélyen tisztességes edző, aki sokunk egyik kedvenc Kispestének volt a mestere. A kilencvenes évek közepén egy, a korábban megszokottnál jóval gyengébb állományból csinált középcsapatot, kupagyőztest, honosította meg magyar pályákon talán először az igazi kontrafutballt, amit nem voltunk restek, sokszor hazai pályán is bevetettünk. A Nimes elleni kiesés után, emlékszem, megható módon búcsúzott, egy sálat kapott, és a kanyar előtt köszönte meg a korábbi másfél itt eltöltött évét.
Ugorjunk mintegy tizenöt évet, egészen tavaly májusig. (A 2008 őszi kutyás meccset már tegnap felemlegettük, így azt most kihagynám, ahogy az 1999 őszit is, ahol Váczi Zoli játszott hatalmasat.) Épp a Haladással játszottunk hazai pályán, ráadásul épp 30 éves lettem, így barátaim összekötötték a kettőt, és egy kezdőrúgással leptek meg az alkalom kapcsán. Morales mester sajna a fakót gondolta akkor bevetni, így volt egy pillanat, amikor Bojtorral ácsorogtam a kezdőkörben, hogy aztán – de erről van videó is.
Utána keresztbe fújó szél, hatalmas esőzés, valamint egy kínkeserves nulla-nulla következett, de az már nem az én saram, ami tőlem elvárható volt, azt remek technikával oldottam meg.
Idén tavasszal újfent egy emlékezetes meccset sikerült játszani a Halival. 3-1 ide, miközben ultráink épp tiltakoztak valami ellen, és a vendégtábor létszámát gyarapították, hogy közben mi, bloggerek a hazai állóban próbáljunk netes mémmel meghekkelni egy magyar elsőosztályú mérkőzést. Volt köztünk kecskeméti, fradista, diósgyőri, egyszerű érdeklődő, halista és szerencsére néhány kispesti is. Azt hiszem merem állítani, nincs az a rossz idő, nincs az a rossz meccs, amit jó társaságban ne élvezne az ember.
A lényeg szerintem ennyiből érthető: tényleg szeretem a Haladás elleni meccseket! Szimpatikus csapat, szimpatikus ellenfél, szimpatikus szurkolók, ráadásul általában verjük is őket, hogy aztán kiessenek, de rá egy évre újra feljussanak, és így tovább (ebben a mutatóban valószínűleg világrekorderek), úgy pörögve a mókuskerékben, mint ahogy a jó Tchami zavarodik bele a saját biciklicselébe. Végeláthatatlanul.
Utolsó forduló következik tehát egy remekül sikerült félév végén. Sajnos továbbra is van két sérültünk a fix kezdőből: Kemenes már egy ideje, és Novák is múlt hét óta. Utóbbinál természetesen mindamellett, hogy őszintén sajnáljuk a tényt, hogy sérült, talán nem is baj, hogy kicsit most nem játszik, az utolsó meccsein ugyanazt diagnosztizáltuk nála, mint Lovric mesternél: hanyatlott bizony az a korábban remek forma. Diaby kimaradása marginális, és lassan Zelenka hiányát is megszoktuk. Ha tippelnünk kellene a kezdőcsapatra, akkor a győrit kapnánk elő, annyi hozzávetéssel, hogy gyors tizeneggyel nyitunk, amit Supka a második félidő közepétől folyamatosan lassít le egy jólirányzott Hore, Németh Norbi, esetleg Délczeg becserélésével.
(A mellékelt ábrán látható összeállítás csak a szerző várakozása.)
További fontos tudnivalók: mindenki Holé ura vélhetően készül forralt borral a mérkőzésre, amit a várható időjárás is indokol. Az időkép.hu péntek estére borult, felhős időt, valamint 1 Celsius fok körüli hőmérsékletet jósol, továbbá hajóvonták találkozása fokozottan tilos. Hogy a Vác elleni stadionavatóhoz hasonlatosan kakaóscsiga lesz-e a büfében egyelőre kérdéses, nem mernénk rá megesküdni, de nem is fogjuk hiányolni.
Tehát: péntek, 18 óra, Bozsik, Haladás, idényzáró. A megjelenés egyfelől alkalomhoz illő ruhában, másrészről pedig kötelező.
Más. Emlékeztek még Szász Kittire, aki az Újpest elleni meccs félidejében (Danilo dupla, természetesen) látványos trükkökkel szórakoztatott minket, a nagyérdeműt? Épp a minap került ki a népsport női focival (nem röhögni!) foglalkozó blogjára egy videója, ahol tovább csodálhatjuk a tehetségét. Alapozásnak Sanyikára egész kellemes.
Még másabb: jövő hét elején kiteszünk ide a blogra egy kérdőívet, amin keresztül majd Ti, a szurkolók értékelhetitek a csapat őszi teljesítményét. Örülnénk neki, ha minél többen kitöltenétek, ezért a Kispest-Honvéd (és talán a klub hivatalos) Facebook-csoportjában, valamint egyéb helyeken többször is meg fogjuk hirdetni.
