FÉL gőz, TELJES elismerés. Kispest-Kaposvár értékelés.

Ugyan korántsem mondhatjuk, hogy idei legemlékezetesebb produkciónkat nyújtottuk tegnap délután (a Vidi ellen idegenben, a Diós ellen otthon és a Paks elleni hazai második félidejében jóval átgondoltabb és jobb teljesítményt hozott a csapat), azért nem lehetünk elkeseredve. Ha az utolsó 20 percet feledjük, akkor úgy összegezhetünk: mégiscsak láttunk 8 gólt, abból 5 a miénk volt, és egyik se ronda, olyannyira nem, hogy a III. félidő című esztrádműsorban Nyilasi mester is akármelyikre bólinthatna, legalább akkora lendülettel, mint a Kispesten szép emlékezetű Ndjodo kartárs tette azt László Sonka orrcsontja vagy épp az öltözőbe merészkedő fradista utcai harcos orcája felé épp aktuális megposszanásaikor. Alapvetően dicsérni fogunk tehát (mert alapvetően ezt szeretjük tenni, ha a csapatról van szó), max néhol az olvasókkal együtt gondolatban megjegyezzük, hogy azért a végéért kár, és legközelebb vigyázzunk, nehogy megbosszulja magát mindez.

Kapu

A kapuban Kemenes végre elfoglalta a neki járó posztot az elvtelen hosszúságú eltiltása után, hozzá illő hasonlattal olyan szitu volt ez, mint amikor az 1992-93-mas (hmmm…de jó idény volt az focitéren is…) amerikai arénaturnén James Hetfield leégette a kezét, és jónéhány koncerten át csak énekelhetett, a ritmusgitározást, melynek cézárja a szakmában, egy roadie-ra kellett hagynia. Nos első újra-gitározós koncertje előtt lehetett benne némi drukk. Szabiban nem hinném hogy ez dolgozott, inkább úgy festett, mint aki belealudt a 4 (sőt a válogatott miatt 5) hetes szünetbe. Kegyetlen meccse tért vissza, az igaz, hisz a Kapos szökőóránként egyszer lőtt/fejelt kapura, jobbára csak álmosított – ez úgy fest, túl jól sikerült. A Kecsó ellen fel kell pörögni jobban, de az vitán felül áll, hogy alapvetően nyugodtabbak vagyunk a mi “ritmusgitárosunk” visszatérése miatt. Már csak az akkordlefogásra kell ismét ráérezni.

Védelem

A védelem az utóbbi hetek sztenderdjét hozta. Lovrics néha bántóan lassú, néha az utolsó pillanatban szerel határozottan, a la csúcsformás Botis. Néhol érthetetlenül ad el labdát, máskor mértani pontossággal ível be. Ma is feles teljesítményt hozott tehát, de nálam nagy kedvenc, így mégis valahogy pozitív az összkép-épphogy. Ennek ellenére Hanta nem mond hülyeséget, mikor beerőltetné középre Lovreszt, így a helyére mehetne Baráth, aki tegnap is kényszerposzton és tegnap is tanárian tolta. Már nem írok inkább rá semmit, nehogy elszálljon, na jó, annyit mégis: az idei év nagy meglepetése, Novák Alexisze ő, sőt. Tegnap 1 kisebb hiba mellett arisztokrata védekezést mutatott be hátul, gratulálunk. Ignja 2 halovány meccs után ismét megtalálta “cacak-i mészáros” feliratú vágóhídi bőrkötényét, és kegyetlenül takarított hátul, nem sokat gondolkozva vész esetén, hogy labdát vagy fejet talál-e. Imádjuk amikor ilyen. Debi ma Kemenessel együtt ivott az álommanó főztjéből, úgy tűnt. Volt 1-2 határozott, jó mentése, de sajna a 3 kaposi be ívelés mindegyikénél agyban máshol járt, reméljük, Kecsóra ismét előszedi az otthon a spájzban tartott, “palackozott 2009-es forma” feliratú elixírét.

Középpálya

Középpályán meglepő volt az idegenben tudottan harmatos somogyországiak elleni 3 védekező arccal való bekezdés, és hát olyan is lett az előrejátékunk: esetleges. Bár Pruki a sajtótájon pont ezt a formációt nevezte meg a sikerünk kulcsaként, szóval lehet, hogy én vagyok oktondi, és Rossi tényleg “tudja” hogy szokott posztcímkénket idézzem. Hidi sztenderdjét hozta, már mindenki szidja őt a környéken ahol állok, én még továbbra is hiszek benne, noha tegnap is körülményes és lassú volt, de most nem volt meccseldöntő hibája. Szimpatikus srác, annyira jó lenne, ha hosszú távon hozná azt, amit tavaly 1-2 alkalommal, amikor a Kubu málnaszörp helyett véletlen a Botisnak vagy Akassounak odakészített bivalyvérből ivott a meccsek előtt! Drissa Diarrát nem értettük hogy miért, aztán botlott lőtt egy gólt, adott egy önzetlen gólpasszt, elrontott 2 beadást és sokszor eltűnt a mezőnyben. Persze ha ennyit hoz minden meccsen, annyit kezdetheti Rossi amennyit nem szégyelli! Marshal Mufi javította debreceni kilengését, most remekül szűrt, már amikor labdához fért Hidi és Diarra mellett, ha meg nem, hát előrement csatárnak és gólt fejelt. Első kísérlete kapuralövésileg még katasztrofálisan totoja lett, aztán jött a felhőfejes, majd a második félidőben egy föld-levegő rakéta, ennek tiszteletére küldjük neki ezt a számot és minden elismerésünk. Azért legközelebb hagyjuk őt tisztán szűrni szerintem.

Ivancsics megmutatta, hogy a kiscsapatok ellen reális megoldás: a Paks elleni jó teljesítményét idézve próbálta feledtetni az elmúlt három forduló láthatatlan zsenge meccsperformanszait. Tegnap aktív volt, okos kapufát és higgadt gólt lőtt, hosszú indítása is ültek, míg ki nem fulladt az utolsó 20 percre. Jó lenne, ha mindig ezt látnánk tőle. E csapatrészbe érkezett Vécsei Bálint is, megint szélre kiszorítva (Rossi mester….neee…), ellenben leszállítva a szezon gólját, olyan ívhegesztést prezentálva, amire még a Dunai Vasmű feldolgozóegységeiben is csettintettek volna a ’80-as évek közepén. Játéka ma is tetszetős volt, kezdőbe akarjuk őt. Odia beszállása után jól mozgott, majd 10 perc után érthetetlenül eltűnt, nem mondom, hogy meggyőzött arról, hogy ő lesz az új kedvenc – igaz arról sem, hogy nem.

Csatársor

Dél csípett, rúgott, harapott és kavart elöl, ismét összehozva egy aprócska gólt, ez már a negyedik, konstatáljuk örömmel. Ha tavaly így kezdi az őszt, egy negatív hangot nem kap szerintem, úgy látszik kellett ez az egy év, meg a Rossi féle új szerkezet, többször kerül ziccerbe idén Gergő, és hibáz is sokszor, de a gólok is jönnek, így tovább. Diaby ismét megmutatta, hogy link és flegma csávó, aki többet fekszik mint Genito, de azt is, hogy technikailag veri Danilót, a tavalyi házisztárt, kár, hogy kevésbé gyors. Gólpassz, két kvázi-gólpassz, remek cselek, megoldások, jó lesz ez, ő tényleg kezdőbe való, bármikor megrázza magát. A támadósort frissíteni igyekvő Vernes tegnap inkább küzdött, mintsem varázsolt volna, de a hajtásra nem lehetett panasz.

Kispad

A túlbiztosított középpályát, Faggyas jegelését, Vécsei kispadon vagy balszélen sorvasztását nem értjük, de Rossit megint igazolta a végeredmény, bár a sajtótájon a Kaposvárt hozsannázó szózata (“a futballt játszó csapat, max 2 gól a különbség a két gárda közt, óriási szerencse hogy nyertünk“) megint túlzásnak éreztem. Az viszont biztos, a keze tényleg szerencsés a taljánnak, jól keveri a lapokat, azaz basszus, csak oda lyukadok ki, hogy megint igaza volt. Ki érti ezt?

* * *

Kecsóra a hibákat és a bealvási hajlandóságot javítani kell, és akkor összejöhet az, ami még soha: bajnokin ütni a lilákat. Ott most nincs minden rendben, mi kászálódunk ki a gödörből – minden adott, hogy egy hét múlva a Kiskunságban a barackpála helyett a grappa legyen az úr 90 perc erejéig.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||