Mastodon

Kecskeméti, de szopatóban

Akkor beszéljünk a hüvelygombáról. Mármint az van most, hogy ez legyen egy igazán szűkkörű Kecskemét-Honvéd beharangozó, tele mindenféle esetleg nonpíszí tartalommal, meg kecsói haverokkal, vagyis nem a szokásos módon, teljesen más határokat feszegetve.

Adegy. Rühellem a Kecskemétet. Nem elég, hogy lilák, ami már önmagában is csúnya dolog, de még nyeretlenek is vagyunk velük szemben az élvonalban. És ami még erre is rátesz egy lapáttal, hogy a kecsói bloggerekkel kimondottan jóban vagyunk, viszonylag sokszor sörözünk együtt valamilyen meccset nézve egy kocsma tévéjében. Ilyenkor még hagyján, ha szopatnak minket a folyamatos elpicsázásunkkal, de amikor ugyanezt teszik mellettünk állva az aktuális KTE-Honvédon, akkor nagyon közel kerül a legendásan béketűrő természetem, hogy egy sörcsappal verjem klubszínekre a fejüket.

Tavasszal minden, de tényleg minden mellettünk szólt, erre jöttek, és úgy gurítottak a Bozsikban egy polgári négyest, hogy nyikkanni sem tudtunk. És Nitro barátunk, a korábbi vezérbika a kecsói blogon, ott röhögött a pofámba a korzón. Szeretlek, drága, neked még valahogy elnézem, de azért te is érzed, minden más helyzetben, ha ott helyben meggyilkollak, akkor egy valag mentőkörülmény védett volna meg az illetékes bíróság előtt, esetleg még azt is kimondják, bűnös, de tette a társadalom számára hasznos.

Vagy a másik, amikor tavaly úgy kezdtük a bajnokságot, hogy hülyére nyertük magunkat, és kezdtük elhinni Supkáról, hogy ő a fülbevalóját vesztett új Kuusela, de persze nekünk épp ekkor kellett Kecsóra mennünk, és nekem épp ekkor kellett baráti kapcsolatokat ápolnom a hazai ultrák között, hogy eleinte még én legyek a nevetség tárgya, majd a végén az egész átcsapjon egy valódi irányozmba érzett szánalomba, pedig a srácok – legalább szavak szintjén – utálnak mindent, ami fővárosi, különösen ha Honvédnak hívják. Utána persze berúgtunk (valahogy az ellenük után mindig), és megnéztük a kecskeméti tüzijátékot, augusztus 20. alkalmából.

Adkettő. Szeretünk üzengetni egymásnak már jóval a meccsek előtt. Valami úgy tűnik visszacsempésződik (fuckyeak, mekkora szó ez) a régi idők futballkulturájából, amikor még valóban téma volt egy várt meccs az ellenérdekelt felek között. Mi nyomatjuk a nekünk történelmünk van, és a hasonló dolgokat, ők persze jönnek azzal, hogy minden változik, lesznek új nagycsapatok (már eleve ezt a szót nem illik vidéki egyesületre használni, megjegyzem), és ha Nbcee bloggertárs majd polgármester lesz Kecskeméten, akkor ott épül az ötös metró, a KTE pedig hetvencsillió-billió-milliárdszoros bajnok lesz. Álmodozhatnak szegénykéim, de amíg nálunk a folyosókon is több elnyert serleg van, mint amennyit feléjük egyáltalán ki tudnának csapolni egy-egy hazai meccs nézőközönségének, addig nem kéne talán ugrálni. Kiváltképp nem akkor, ha a szintén gyökértelen Paksnak is több szezonja van az enbéegyben, mint nekik.

Kupagyőzelem? Piha. Abból nekünk is van egypár, ahogy elbukott döntőnk is. Egyszer mindenkinek kifuthat egy szezon. Emlékezhetünk, a BKV előre tizeniksz éve a kupaelődöntőig ment, hogy aztán DVSC néven legyen hatszoros bajnok. Tápióbizbasz is verte ki néhány éve az Újpestet, mi is kaptunk ki a Szigetszentmiklóstól, vagyis amikor Szerethető Sándor azt mondja: most elkapjuk a hollandokat, akkor nem hülyéskedik, csak történelmileg gondolkodik.

Mert a történelem mellettünk szól. Egyrészt mert nekünk van, és ha van, akkor annak hosszútávon érvényesülnie kell. Ki nem szarja le, hogy oda-vissza elkapnak minket minden évben? És? Tavalyelőtt az MTK is megcsinálta, mégis csont nélkül hullott ki a mezőnyből. Ráadásul idén van 10 pont fórunk előttük, még ha megint nullára hozzuk a párharcot, akkor is marad 4, ami legalább három pozíció lesz a tabellán. (Fontos peremfeltétel: ha mindez megtörténne, akkor reméljük, hogy a KTE bennmarad, és legalább negyedik-ötödik a végelszámolásnál.)

A poszt innentől merőben más irányt fog venni, kérek mindenkit, hogy a szokatlan tartalmat helyén kezelve olvassa, a csattanó és maga a lényeg úgyis a végén lesz!

Adhárom. A poszt további része ezen a linken érhető el, lévén valóban és tényleg szokatlan tartalom, valamint félünk tőle, hogy – bár bízunk az olvasóink értelmi képességeiben –  sokan félreértenék.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||