Péntek ötkor Honvéd-Pécs a Bozsikban, vagyis az MLSZ által a bajnokságba kódolt rotációs rendszer szerint ezúttal mi szapuljuk a kőérberki sóhivatalt. Mert ez az időpont tényleg abszurd. Értjük mi, hogy a tévé nagy érdek, és fontos menél több meccset közvetíttetni, de miért pont péntek ötkor? Kezitcsókolom, nagyjából 20 éve volt itt egy rendszerváltás, ahol sok egyéb mellett nemet mondtunk a pénteken kettőkor bezáró bankokra, az állandóan szünetelő hivatalokra, szinte csak nappal nyitva tartó közértekre. Fogyasztói társadalmat akartunk, és azon belül is fogyasztani. Pénteken ötkor egy tisztes európai polgár még javában dolgozik, vagy pont abbahagyja, függően a foglalkozásától. Egy dolog azonban tutifix, nemhogy a meccsre, de sokszor még a szomszédos kocsmába se ér át, hogy láthassa kedvenceit. A péntek öt maga a halál, a nyolcadik főbűn, a tizenharmadik hónap Kiszel Tünde naptárában! Pécsről amúgy végképp lehetetlen.
Ennyit a rajtunk kívüli dolgokról, nehogy felületet adjunk Szerethető Sándorbának, és nekünk is beszóljon, mint van Gaalnak, hogy ahogy az ellenfél csapatáról, úgy az MLSZ naptárról alkotott elképzeléséről se illik kimondani, amit látunk: szervezetlen.
Sokkal nagyobb bajunk is van ezeknél. Mondjuk, hogy Marshal Mufi továbbra is sérült, vagyis vélhetően marad a Gege-Diarra-Hidi sor középen, esetleg Zivanoviccsal, de akkor Gege megy föl Diaby és Délczeg mellé amolyan irányítóféleségnek (a szakirodalom erre a posztra szeret mindenféle angol vagy olasz szavakat átvenni, de mi nem csábulunk el, mert egyszer már megtettük, és örökre beleszerettünk a klasszkus káeurópai irányítókba, amiről pedig tudjuk, hogy önálló játékelem a világfutballban). Ha minden igaz, Lovric visszatérhet a helyére, miközben a balon továbbra is sérült Vidovic, Novákról meg csak annyit tudunk, hogy a fakóban már játszogat, de a csaknem tíz hónapos kihagyás utáni formáját nem ismerjük. És amúgy is Baráthtal számolunk oda, mert arról látjuk, hogy jó, ha éppen nem Kecskeméten járunk az első öt percben, ami meg szerencsére évente csak egyszer van.
Aztán ott van még Supimester, a tavalyi edzőnk, aki most Pécsett próbál egy sereg új arcból eredményt kihozni, ami bár láthatóan nem megy neki egyelőre, minket ez nem altathat el, mert ha valaki, akkor mi tudjuk, ehhez nagyon ért. Sánta, Hore, Ceolin, Akassou legutóbb szintén nálunk tolta (ahogy a stábból Don Emilio és Babócsy is), utóbbiért amúgy még mindig fáj a szívünk. Illetve nem csak fáj, hanem rádöbbentett minket a játékospolitikánk egy addig csak betippelt oldalára, hogy márpedig a leigazolt spílerek játszatásakor a tulajdonosnak nagyobb szava van/lehet, mint a szakmának. Tavasszal egy Akassou nyilvánvalóan legalább sokszor kezdett volna a Honvédban, de mivel nem hosszabbított, nem játszhatott. Ergo nem feltétlen a legjobbjaink alkotják a meccsre nevezett keretet.
Odiánál az utóbbi hetek alapján ugyanez a kérdés nyitott, és volt már olyan beszélgetésem, ahol felmerült, Rossi talánvan annyira megalkuvó a hirtelen ölébe hullott első csapatánál, hogy a saját szakmai elveit kifacsarja egy más, felsőbb akarat érdekében. Aztán lehet, tévedtünk, és a végén majd minden őt (őket?) igazolja, ahogy Cordellát is Diaby, Marshal, Ignjatovic, estleg a Videoton ellen látott Zivanovic. (Megjegyzem nem lesz egyszerű, mert Odián kívül ott van még Kostic, Rajic, Tandia, Sunnyboy, Ibrahime, Ikenne-King, és talán más is, aki most hirtelen nem jutott eszembe.) Tovább. Nagyon kéne még, hogy Kemenes Szabi is visszanyerje a formáját, és nagyon nem kéne meccsenként úgy kettőket-hármakat kapni, hogy a védelmünk amúgy az egyik legjobb nevekből áll itthon. Debiről és Lovricsról már szóltunk korábban, tehát tudjuk, a név még önmagában nem elég.
Szóval van gond bőven, aztán a meccs meg alakul, ahogy alakul. Lehet a Pécs pocsék formában, a Kecsó is abban volt, nem számít. Lehetünk mi is jó vagy rossz passzban, a következő meccseinkre általában ez sincs komolyabb hatással. Szerencsére már bőven magunk mögött hagytuk azokat a rémálomszerű sisai és pölöskeis időket, amikor egyszerűen azért nem nyertünk, mert nem tudtunk nyerni, de még messze vannak a moralesi idők is, amikor viszont egyáltalán nem fociztunk, csak hoztuk a minimum döntetlent.
Mindezek alapján az általunk várt kezdő: Kemenes – Lovric, Ignjatovic, Debreceni, Baráth – Zivanovic, Hidi, Diarra – Ivancsics – Délczeg, Diaby
