…szóval az van, hogy amikor nyáron megláttam a sorsolásunkat, hogy ősszel, november elején jön az Eger, azazhogy mi megyünk, megmondom őszintén, ezt a túrát vártam legjobban azóta az évben. Eger… gyerekkori emlékek ütős földrajzverseny döntőkkel, gimis és egyetemi memoár-fejezetek a címben jelzett völgybeli borokkal (már ha írnék memoárokat), merlot csillog a poharakban, kommersz tudom, de sokszor a kommersz is jó, főleg ha elsőre próbálod, Dobó tér, izgalmas utcácskák, jósörözős blokkháznegyedek a Csebokszári környékén, kirándulások a Mátrában, camera obscura a Líceum tetején, kis magyar Da Vinci kód feelin’ (amit ugye Pierrot meg is lovagolt az emlékezetes gyűrűs játékával)… most pedig kocsiba be, Öccs az anyósülésre, a nemnormális Hanta-Lovi duó a hátsóra, + babar és a gépe, lehúzunk egy nappal előbb, fürdő, bor, másnap megcsapjuk a hazaiakat a hangulatos stadionjukban, egy ritka tré meccsen 2:0-ra és gyerünk haza. Ehhez képest holnap a Fáy utcában támasztjuk délután a korlátot. De legalább a Pivo közel van. Beharang.
Szóval azóta, hogy kiderült: Eger away, ezt vártam. Azóta? Tulajdonképpen mióta?És még inkább: meddig? Ugyanis kb 1 hónapra a menetrend nyilvánosságra kerülésére kiderült a stadion-mizéria, decens MLSZ-féle ebkaróhoz kötéssel, echte ungarische (ezúttal egri )töketlenkedéssel, és hogy majd mehetünk Debrecenbe, ahova ugyan szeretünk lejárni, Nagyerdő, főtkukker, bravúreredmények meg minden, na de nem egy 50 néző előtti meccsre akikből 40-en mi leszünk plusz a lelátón bealvó Kondás Elemér. Azóta viszont nem vártam a meccset.
No de a Bohóc azért Bohóc, mert az egész körítése és vezetése is az, így persze megint variálódott a helyszín, és a rossz lehetőségből egy kevésbé rossz megoldás kerekedett ki, a Fáy utcával (ha már ez az Eger úgyis amolyan Vasas reloaded, ugye. Teljes a kép.) És most félretéve minden álszenteskedő fociszakértősködő álértelmiségi maszlagolást, ennek most örvendek ezerrel. Egerbe a meló miatt nem értem volna le négyre, ide viszont kiérek, és előtte (s ha az eredmény olyan, utána) bele fog férni az Újlipótváros egy gyöngyszeme is, ahol egy csapolt pincesörrel illdomos melegíteni a szeánszra.
2 hete a lilák ellen azt írtam: győzelem lesz, mert most már ká rég nem nyertünk. Ez azóta mégigazabb, de mivel holnap az esélyek is nálunk, ne lepne meg, ha egy kín-iksz, vagy egy klasszik roller csúszna be a holnapi jelenésünkön. Mert az Eger is rég nyert, de néha szokott és van Németh Norbijuk – az exeink meg úgyis rendre aláznak minket, szóval. Hát ez nem túl bíztató.
Persze mindenkit megnyugtatok: A Hali ellen egy holnapi vereség esetén tuti a győzelem. Mielőtt azonban rámgyújtjátok virtuálisan a blogot, befejezem a pesszilovas eszmefuttatásaim, és röviden vázolok egy valószínű kezdőt. Hantáék beszámolói szerint Szabi megtalálta az elveszett fonalat így Rossinál bombabiztos helye nyilván megmarad, és ennek örülünk. Védelemben Zsiva kiesett balbunkóból (hála az égnek, nem volt ott ő jó), helyére visszajöhet Baráth vagy a szintén kényszerposztos Moga, könyörgöm, Novákot nem teszteljük le? Vagy a szárnyaló NB2-es teamünkben ki a balhátvéd? Novák mögött? Halló? Mindegy, én Botit érzem sanszosnak. Középen Ignja és Tandia mester, Debi gondolom továbbra is büntiben… Jobbhátvédben kedvenc rendészünk, Iván kirobbanthatatlan. Egy pár hete nincs csúcsformában. Nem érdekel, Imádom. (Kezdek hantásodni).
[szégyenteljes hiba: Lovrics valóban eltiltott. Akkor egy Moga próbát javasolnék a helyén, vagy Baráth jobbra, balba meg Novák. Úgy látom, több kommentelőnk is osztja e nézetünk.]
Középpályán Marshal sokat sérüldözik mostanság, így nem lepne meg a Hidi-Vécsei kettős, előttük a Rossinál a kezdőcsapatba visszataláló Gegével (miért nem fordítva, Rossi???), + Abass, és szerintem baloldalon most Tchami, elöl pedig Délt várom és jó esetben 1-2 gólt tőle. Cserepadon meg jó lenne minél több fiatal és kevesebb fejpántos/hasábfrizurás új Cordella-csemete üldögélne és méginkább lépne pályára, de tudom, kezem bilibe lóg.
Most bilibe, holnap remélhetőleg egy jó szűretlen Bernardba vagy még inkább valami barna kreatúrába, télvíz idején ugyanis kifejezetten jól esnek a lipóciai krimó csapszékéből nyerhető erősebb, pörköltebb malátára építő ízvilágú cerny pivó-k… melóból pedig pont útba esik, már kitérőt sem kell tenni, mint a tavaszi idénnyitón a Vasas ellen a régi munkahelyről érkezve. Szóval egy jó dolog biztos lesz holnap – a körítés/helyszín/kényelem. Sőt, ez egyből három. Akkor már kérek egy ráadást is, az pedig a Kispest-siker – s valljuk meg, bizony ez a legfontosabb.
Holnap.
