80 perc catenaccio + 10 perc flúgos futam = otthoni iksz. Kispest-Hali értékelés.

A poszt címében leírt egyenlet nem kicsit hatásvadász, ezt beismerem, nyilván nem echte italienische játékgyilkos védekezést láthattunk a meccs nagy részében, a catenaccio meghatározás pejoratív felhangú felhozatala inkább most Rossi majsztrónak szól, aki addig mantrázta a mi mindig 3 csatárral támadunk örökbecsűt, hogy már mi is kezdtük elhinni, ám az éveleji Tchami-Diaby-Dél tényleges támadósorhoz képest ma már Dél-Abass-Gege(??) csatárszekcióval indítottunk, mögöttük védekezőbb jellegű vagy feladatot kapó játékosokkal – így már csak nevében 4-3-3 a hadrend. Sőt, Hanta szerint (akinek sufnituning címképemet személyesen ajánlom) ráadásul igaz a 3 csatár, csak mellé 7 védőt tol a mister, szóval érdekes az ügy (nyilván ez is sarkítás, értséteki ki a lényeget). Az viszont, hogy  ma a vezetésünk után is inkább hátrafele passzolunk, hát az már nagyon nem az igazi. Gyors értékelés, mert holnap korán kelünk, lehet hogy lesz bővebb beszámoló is holnap ha hanta tolla bepörög, ha nem, akkor meg kaptok tőle valamikor valami statisztikát, azt úgyis olyan ütemben szüli, mint Horváth Fecsó kecsótréner a pofonfarázós nyilatkozatokat! Cheers!

 

Kapu

Szabi azt hozta amit az Eger ellen, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a “biztonságot és erőt sugárzok” feliratú pólóját nem volt elég megmutatnia az ellenfél támadóinak, kellett egy hatalmas védés is Simon Ádám löketénél. Ezt a Szabit tudjuk nagyon imádni, a bravúrkapust. Örömmel látjuk, hogy végérvényesen a régi a hálóőrünk.

 

Védelem

Azt kell hogy mondjam, ez a csapatrész ma nem volt rossz, sőt, a legkevesebb kritika őket érheti. Legkevesebb? Szinte zérus! Lovrics mondjuk bűn lassú volt ismételten és beadásai sem jöttek (itt most tegyétek fel a szokásos, “Lovresz pihenjen egy meccset és jöjjön Moga vagy Boti” lemezünket), viszont a Rejtő-regénybe illő belsőpáros, a szerb idegenlégiós káplár és a szpáhi őrmester kettőseként funkcionáló Ignja-Tandi duó ismét magabiztosan, tisztán és eredményesen intézte hátul az intéznivalót. Botika meg Botika, totálisan megbízható védőjáték, jó előretörések és egy olyan esernyőztetett alázás az egyik vasi támadó ellen, hogy a publikum besírt. Én is besírok ha egyszer más magyar csapatban kellene viszontlátnom őt.

 

Középpálya

Ez az a sor, ahol Rossonero mesterünk év eleje óta variál, hol beletrafálva a jóba (kezdeti Zsiva, professzionalizált Marshal Mufi, Gege időben pihentetése majd reaktiválása), máskor meg ordas butaságokat művel (Vécsei posztpazarlása, Odia és King erőltetése). Ma a Nagy Geri-Vernes cserékkel sikerült leamortizálnia a meccs végére az amúgy is halovány középső szekciót, így kvázi általános vélemény volt a korzón hogy mai meccselése pontjainkba fáj. Hidi ma is okés volt, mostanában beállt egy keveset villantó, igaz keveset is hibázó, amolyan Mufi 2.0 szabadprogramra, ami nem rossz, de a képességei alapján még mindig azt mondom, hogy több van benne, remek lövései, amikre képes, nem tudom miért csak Miro-reloaded eszetlen durrogtatásokban manifesztálódnak… Vécsei bal oldalon, no comment… egyszerűen nem értem, miért nem látja be a talján, hogy nem ez a helye. Amikor véletlen középre kerül, akkor ma is gólpasszal felérő zsugát adott Délczegnek, a második félidőben pedig Gege keveredett ki balra és szolgálta ki a középen érkező Bálintot, az eredmény egy remek gól. Erre Rossi visszaküldi balra. Jó reggelt… Gege sajnos ma is sokszor eltűnt a mezőnyben, viszont megint adott gólpasszt, és néhány borzalmas szöglet és passzkísérlet mellett ismét voltak értékelhető zsugái. Nem őt hoztam volna le, annyira nem is tűnt fáradtnak, mint szokott volt…no mindegy. A Király kezdőcsapat-tagságán (már reflexből) húztam a szám, de a mélynövésű frizurabajnok ezúttal rámcáfolt: az Eger elleni második félidős fordulatszámával kezdett, több jó elfutása és mezőnybeli passza is volt, a második félidőben pedig, már bocsánat, de konstans szopatta Halmosit, akinél látszólag kezdett is elgurulni a gyógyszer, ezért is sajnáltam Ikenne sporttárs pont akkori lecserélését (bár kissé húzta a lábát, lehet ám, hogy megsérült). Szóval még az is elképzelhető, hogy a csöppnyi Uralkodó  tényleg királlyá avanzsál Kispesten? Ha így folytatja, talán… A második félidő végi cserék, azaz Nagy Geri és Vernes is ide szálltak, be, sajnos egyik sem váltotta meg a világot. Gergő dettó a 2010-es debütfélévét hozza: bátortalanka, bár több mozdulatában ott pislákol a biztató jövőkép, jó lenne, ha most nem csak tavasz végére melegedne majd be. Benne legalább egy Baráthbotis pályaívet látnék… Vernes Ricsi álmoskásan és szabálytalankodva kezdett, majd megrázta magát és több jó kapura törést is lehozott, ha kevésbé önző, akkor ma gólpasszkirály lehetett volna, így csak az uccsó 10 perc flúgosfutamos töketlenkedéséhez tette hozzá névjegyét. Pedig Ricsiben egy-egy nagy passz vagy gól mindig benne van.

 

Csatársor

Abass kevésszer került a szélre, ami pedig az igazi terepévé érett a Bohócligában az elmúlt években. Középen sajnos kevéssé hatékony, és ma is hiába küzdött becsülettel, pont az erősségét nem tudta kamatoztatni. Dél olyan volt mint idén általában, gyors, nagy küzdő, sajna kevés helyzettel, de mivel abból a kevésből 1-1-et általában bever (vagy ha nem, hát egy tizit), így lekapását korainak véltem (ha csak nem sérülés volt az ok). Váltótársa, Diaby tipikusan az az arc, aki úgy 30 perc alatt pörög fel üzemi hőmérsékletre, így a mai penzum pont nem volt elég neki, pedig a legkraftosabb csatárunk a keretben, már többször leírtuk, hogy Danilót is veri a szemünkben – több idő kéne neki, Rossi úr.  (Tudjuk, most sérülésből tért vissza, de az észrevételünk általános érvényű.)

 

Kispad

A középpályás húzogatások miatt már fentebb megfeddtem edzőnket, aki a sajtótájon a cseréket és a “csak” döntetlent is azzal indokolta: elfogytunk kissé a szezon végére, csak ifik ülnek a padon, “csak” Nagy Gerit és Vernest tudja beküldeni, nincs elég felnőtt a keretben (kicsit Supka pécsi sirámaira hajaz ez nálam: ha év elején belemegyek a sok félsérült légiós, sok fiatal jellegű keretbe, akkor miért a csodálkozás hogy a squad nagy részét juniorok teszik ki?). Mindegy, végül is érthető valahol az olasz indoka, még ha furcsa is. És végül is 5. helyen zártuk az őszt, lehetett volna ez sokkalta rosszabb is, meg kicsivel jobb, szóval végül is reális az eredmény, úgyhogy be is fejezem az okvetetlenkedést, és itt most legyen elég egy kérés: csak egy pár játékos kapcsán fejezzük be a nem odaillő poszton való jegelést, és én leszek az első aki kiengedi a lanolinos fürdőhabbal dúsított meleg kád vizet a következő meccseket követően a mesternek.

Fotók: Lovi, Babar (1909foto.hu).