Kabaré Pécsett, Kemenes Szabi megint nyilatkozatkirály, Rossi magáravállal, Lanza kiesik egy meccsre?, Lanzát eltiltják 2 meccsre!, Lanza riportban cinkeli Martinezt, Hemy úr szektort zárat be, diákjegy ellenben 415 Ft, felhőszakadások, kötelezően behúzandó 3 pont, Kispest-faktor lebeg a fejünk felett.
Erről szólt eddig ez a hét.
És hogy hogyan zárul? Holnap kiderül.
Szóval így telt ez a hét, részemről még egy szakvizsga első felvonással is megdobva, laza 600 oldalnyi törvény- és jogszabályszöveg, melynek munkatúlórák melletti biflázásába még a pécsi túrám is belebukott, szóval nem vagyok TOP-hangulatban, a posztokra alig marad időm, de hát ezt az olvasó is látja, hiszen az utóbbi hetekben good old Hanta onemanshow jelleggel viszi a blogot. Hogy azonban ne váljon a csakblog a csapathoz hasonlóan egyemberes vállalkozássá, és Hantafame mellett Leandro RW Martinez is csatasorba álljon, a mai fáradt kis péntek esti beharangra azért visszakúsztam a virtuális térbe.
Pedig ez most nem hálás feladat, beharangot írni a holnapi meccs elé. Több okból is.
Nem szeretjük az ilyen meccseket. Nem szeretjük őket, mondjuk ki. A kötelezően behúzandókat. Ezeket már kiskoromban is rühelltem, mindig az ilyen tutimeccseken lett baj (na jó, ez túlzás volt, de a pesszimista lelkem ilyen túlzásra fordítja át a kivételes ’90-esek eleji hazai kisiklásokat a kiscsapatok ellenében), az utóbbi években pedig megint. Kiscsapatok ellen nem ment a rangadókon brillírozó Moralessel, a 2007 őszén hasító Supkával, nem ment Sisával (mondjuk szegény Tanár úrral ki ellen ment?), Pölőt hagyjuk… még Dolcettivel is akadtak gondok a kötelezőkön. Szóval nem egyszerű esetek ezek, a háttérben nyilván az áll mostanság, úgy 2006 óta, hogy elég jók vagyunk ahhoz, hogy esélyesek legyünk az ilyen meccseken, de nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy 10-ből 10-szer behúzzunk minden ilyen meccset.
A hangulat ráadásul most sem fog sokat segíteni. Míg a Fradi ellen a Kanyar-korzó duó csak belehajszolta a gárdát egyfajta eszement küzdelembe, addig a szombat délután várhatóan decensen kongó Bozsik, a távolmaradó kemény mag (és a hangulat) hiányában erre nem doppingolja majd a csapatot.
És nincs Lanza, bár ezt leírnom is kár volt, hisz épp én sírok sokat a csapat egyemberessége miatt, akkor pont egy gyenge Pápa ellen miért a derék punkfrizkós taljánt hiányolom, amikor itt a lehetőség egy Délczegi reinkarnálódásra vagy Martinez (a vállunkra ülő Lanzaarcú kisördög szerint szerződés-bebiztosító) újabb góljaira? Nem is szóltam semmit.
Kissé menjünk át Rossiba. Nem is a fejével gondolkodásra utalnék most, inkább a népszerű “ha én lennék a Kispest edzője” c. népi játékra. Nos, ha én állhatnék a tar italiánó helyett a padnál és az öltözőben a meccs előtt, részemről a Kemenes – Lovrics, Ignja, Tandia, Baráth – Nagy Gergő, Vécsei, Zsivány – Tchami, Martinez, Diaby kezdő futna ki a pályára, Zsivány helyett elgondolkozva egy Ivancsicson is, akinek rendre megy az ilyen színtelenebb ellenfelek ellen. Csereként Bobál, Dél, Holender vagy Patya barátunk érkezhet bármikor. Hmm… nagy meglepetést nem fogtok találni, talán Diaby az, akit nem követelne kezdőbe egy emberként a Bozsik népe, de problémás fickó volta ellenére mi Hantával valamit látunk benne, az meg hátha egyszer kijön. Illetve néha azért már kijött, ezért látjuk benne a valamit. Jól tart meg labdát, jól passzol. Ez a Pápa ellen is sokat érhet.
És ez mit hozhat?
Igazából nem tudom. Utálom ezt leírni, de a holnap szinte háromesélyes. Oké, legyen kettő, X-1, de sajnos a blama-döntetlen szcenáriója valahogy meggyőzőbben kísért. Nem mennek nekünk ezek a kötelezően behúzandók. Nem fekszenek. Szóval nehéz ügy ez. Nehéz ügy, olyan, amikor sok kapaszkodó nem marad. Egyvalamit leszámítva.
Hogy idén már többször bizonyítottam: iszonyat tré jós vagyok rövidtávon Honvédügyben.
