valamelyik sportoldal hozta le ezt a címet a minap. röhögtem rajta egy nagyot, és fájt, nagyon fájt, főleg toroktájékon, mert kissé sikerült lebetegedni. neocitran, neocitran, torokfertőtlenítő vegyespálinka, neocitran, alvás, izzadás, alvás, hiszen hazai idényzáró szombaton (ma) az eger ellen, aztán vagy lesz, vagy nem.
úgy látszik lesz, és úgy látszik mészárossal a padon, és mi örülnénk, ha kiállnának, szeretnénk a pályán búcsúzni a bozsiktól, hogy jövő héten megszállhassuk szombathelyt, savariában röpítve vissza magunkat a bronzkorba.
nekem most ennyi, inkább egy újabb neocitran, egy tál zsenge húsleves (kivételesen erős pista nélkül), mert bár a bl mai döntőjéért nem tennék egy kanyi lépést sem, hogy sürgessem a gyógyulásom, egy honvéd-eger az teljesen más leányzó, teljesen más fekvéssel, illetve tájolással.
négykor ott.
(mellékesen a stadion bejáratánál feszülő plakát szerint ma megünnepeljük a 20 évvel ezelőtti bajnokcsapatot, ami mindmáig az utolsó.)
más: fél négy magasságában indulnák itthonról, addig még van néhány óra, tehát ha valakinek egy közepesen fejlett két-három napos taknyosságra/torokfájásra van valami remek népi gyógymódja, ne habozzon, tolja be kommentbe, mindent hajlandó vagyok elvégezni/kipróbálni amihez adottak itthon a feltételek, hogy jobban legyek! köszke.
