Lassan sikerül visszaállítani a szervezetemet a múlt heti őrült rohanás mellékhatásaként fellépő alváskimaradások okozta rendszertelen valamiből egy élhetőbb darabba, így van módom arra is, hogy legalább néhány impresszióban megemlékezzek én is a remek kis montenegrói túránkról.
Kezdjük a száraz tényekkel:
- 61 óra távol Magyarországtól
- 6-8 óra alvás
- 73 óra alatt 11 határátlépés (Magyarország -> Horvátország, Horvátország -> Bosznia, Bosznia -> Montenegró; Montenegró -> Horvátország egy csobbanás miatt, majd Horvátország -> Montenegró, hogy vissza; Montenegró -> Horvátország, Dubrovnik megcsodálása, Horvátország -> Bosznia, neumi korridor, Bosznia -> Horvátország, Neumból vissza, Horvátország -> Bosznia, Mostar felé, Bosznia -> Horvátország, Horvátország -> Magyarország, hazaérkezés) (egy idő után már nehéz volt követni a sok határt, így fordulhatott élő, hogy az egyik horvát-boszniai kapu boszniai részén nemes egyszerűséggel áthajtottunk)
- 1 csobbanás öbölben (Montenegró), 1 csobbanás a nyílt tengerben (Horvátország)
- 1700 kilométer összesen
- csevapcsicsa, kalamári, burek (mish!), joghurt megevve-megivva
- Niksicko (montenegrói sör) nagy mennyiségben
- Mostar, mint látványosság megnézve, hozzá csapolt (tocsenyo) Sarajevsko (boszniai sör)
- 90 szurkoló Niksicben (a hegyek és a sörgyár árnyékában), összesen kb. 150.000 utaskilométert megtéve, ami a Föld kerületének három és félszerese
- Celik Niksic – Bp. Honvéd 1-4
Valahogy így lehetne összefoglalni a lényeget, de akkor nagyon távol kerülnénk a valóságtól. Ez a túra ugyanis nagyon, de nagyon kellett most. Mert megérdemeltük.
Odafelé nem egyszer találkoztunk kispestiekkel telitömött kocsikkal, pattantak a benzinkutaknál vett sörök, erősödött a csapatszellem. Több társaság is úgy gondolta, egy nap nem elég, még legalább egyet el kell tölteni a tengerparton, mert ugyebár a fix költség maga az utazás, lenni valahol már nem nagy összeg. Nosza.
És a tagek mindenhol. Random közlekedési tábla, rajta Puskás, Bozsik, itt jártunk.
Niksic, Herceg Novi, Budva, Kotor és még a fene tudja hány település került fel a szurkolóink által meglátogatott helyek listájára, és ez így van jól. Múlt hétvégén Montenegróban úgy hívták a turistát: Kispest-drukker.
Mondjuk az a maga nemében vicces volt, amikor kellemesen bódult barátunk odajött hozzánk közvetlenül a meccs előtt (Tradicija restoran, Niksic, terasz), hogy még minket sosem látott, de nem sértődtünk meg, állítását betudtuk annak, hogy a fater már rég meccshangulatban leledzett. Majd legközelebb átbeszéljük kinek hosszabb a micsodája.
Nehéz bármit mondani amúgy, ebben RW-nek igaza van. Aki nem volt ott, nem volt útközben, nem volt valakikkel a megannyi egymástól független, és utólag bárhányszor elmesélhető történetnél jelen, az nem érezheti át az egészet. Ahogy Szarajevó külterületén többen magyarázzák a colos rendőrnek, hogy nincs papír, legyen inkább bírság, mert sietünk, beugrani az őrsre egyáltalán nem pálya mostanság. Ahogy a csak szerbül beszélő pincérnek mondjuk: röf-röf, mert sertést akarunk enni, mire az boldogan mondja: yes, chicken. Ahogy a másik, a felettébb szimpatikus pincérhölgy percekig készíti elő a slagot, hogy lelocsolhasson vele, miközben az étterme előtti parkolóban elterülve próbálok hunyni egy kellemes félórát. Ahogy a frissen festett niksici stadionban a hazai drukkerek az ottfelejtett zománcfestékes ecseteket dobálják felénk, amikor már vagy harmincadszor hangzott fel: “Niksic, Niksic, ha-ha-ha”
Basszadneki, basszadneki!
Megannyi élmény.
Rohadtul megérdemeltük ezt a túrát, ha más nem, legalább csapatépítő jelleggel. Mert nyilván vicces a stadion öntözőrendszeréből kivezetett slag (úgy látszik errefelé ezzel operálnak), meg a hozzácsapott műanyag poharak, mint vendégbüfé, de sokkal több az alkalmi ismeretségek megerősítése néhányszáz kilométerre a Bozsiktól. Basszameg, a HONVÉDDRUKKER az valami, aminek jó lenni. És az sem baj, ha teljesen kialvatlan, vagy netán tajtrészeg. Ember.
Ott voltunk, együtt voltunk, jó volt. Megérte. Kell ennél több? Igen kell, de azzal sem volt gond, mert a csapat is hozta magát, győzött. És Hemibá. Talán némileg megint egy lépéssel közelebb került a szurkolókhoz, amikor félidőben odasétált a vendég elé, majd meghallva a büfé skilljeit, felszedett két rendőrt, és hordárként alkalmazva őket, kikacsázott a szemben lévő trafikba, hogy italokat hozzon nekünk. (Esküszöm, távolról elnézve, én valahogy így képzelem Piszkos Fred járását, vagy így képzelte Korcsmáros, az most mindegy.) Arról már nem az öreg tehet, hogy az UEFA nem engedi a sörözést a meccsein, így csak narancslét és ásványvizet hozhatott. Mondjuk az is igaz, hogy Niksicben szinte csak a pálya talaja felelt meg az elvárásoknak, mert sem büfé, sem eredményjelző nem volt, miközben a beosztott biztonságisok és rendőrök vígan bagóztak a stadion futókörén. Elképesztő, és mégis hangulatos, a maga valójában emberi léptékű.
Néhány órával a kezdés előtt, amikor megérkeztünk a városba, a stadion még elhagyatottnak tűnt. Találtunk egy ajtót, amin besétálhattunk, és hatalmas meglepetésünkre pillanatokon belül a gyepszőnyeg mellett ácsorogtunk. Néhány perc múlva megjelent a stadion gondnoka, akivel el lehetett trécselni, és aki megmutatta nekem, merre találom a mosdót.
Bent a klubházban. Pacskerban, kockás pizsamanadrágban és szalmakalapban klaffogok a folyosón, keresem a mellékhelységet. Döbbenet. Tényleg néhány órával vagyunk a kezdés előtt, amikor még nyugodtan benyithatok a vendégek (Honvéd!) öltözőjébe, a sporik öltözőjébe, és kalapomat megemelhetem az UEFA technikai értekezletének nyitva felejtett ajtaja előtt, ahogy Hamibá hallgatja a pocakos, de végig mosolygós ellenőr, vagy mifene mondandóját.
Alig 61 órát voltunk távol, mégis az annyira intenzívre sikeredett, akár egy egyhetes nyaralás. Meccs, tenger, kultúra, kulinária, természeti szépségek, meg minden, ami olyankor szokásos.
Nem is zárnám le a posztot, inkább ha eszembe jut valami még, amit fontosnak tartok megosztani, akkor betolom ide, vagy kommentbe. Jó lenne, ha minden meglenne egy helyen, ha netán néhány év múlva visszanézünk rá, újra átélhessünk egy méltán remek kis túrát.
hanta galériája, babar meccsképei és ha neked is van képed, dobd be kommentbe az elérhetőségét.
