Kihallgatási jegyzőkönyvek egy, az 1957-es túránkról hazatért játékossal

palotas_honved_mtk_1954_megyeri
Palotás gólja 1952-ben egy Bástya-Honvéd 3-3-as meccsen a Megyeri úton. A kapuban Garamvölgyi.

Garamvölgyi Ágoston két etapban is védett a Nagy Honvédban, többnyire második-, illetve harmadik számú kapusként. Jellemző az akkori keretünk erejére, hogy a fakóból is behívták az 52-es olimpiai csapatba, de a nemzetközi trófeáról végül egy fatális nézeteltérés miatt lemaradt.

1956-ban ő is kiutazott Bilbaóba a BEK-meccsünkre, majd a többiekkel tartott Dél-Amerikába, az addigra illegálisnak minősített túrára. Európába visszatérve kódorgott még egy kicsit, majd 1958 márciusában hazatért.

A kihallgatási jegyzőkönyveket ekkor vették fel, ahol hosszabban beszél Puskásról, Cziborról, Kocsisról, Kalmár edzőről és a csapat viselt dolgairól.

A mai napra rendelt kötelező olvasmány elérhető az archivenet oldalán.

Egy kis példa, mennyire nem volt sétagalopp a kint ragadt játékosok első két éve:

De hogy a pénzem biztosítva lássam, vagyishogy nehogy az következzen be, hogy a pénzünket feléljük, így a feleségemen keresztül levélileg – ugyanis a feleségem tud olaszul írni is – felvettem a kapcsolatot Milánóban élő Benito Valente nevezetű személlyel, akinek személygépkocsijai voltak, melyekkel fuvarozást vállal. Ezt a személyt Milánóban a csapat ott tartózkodása alatt ismertem meg. Ugyanis a csapatot ő szállította a pályára. A levélben arra kértem fel, hogy amennyiben üzlettársának elfogadna, akkor azt írja meg, engem értesítsen. A levélben közöltem, hogy pénzzel akarok társulni, és az a szándékom, hogy roncs kocsikat vásárolunk meg, melyet rendbe hozva értékesítenénk. Benito válaszolt levelemre, melyben arról értesített, hogy ajánlatomat elfogadja.

Miután a vízumom már nem volt érvényes Olaszországba való utazásra, így Benito keresett fel engem Bécsben, ahol ő elvállalta azt, hogy a vízumunkat elintézi. Ezt meg is tette. Mikor nevezett visszautazott Milánóba, akkor a Bécsben felmerülő szállodai és egyéb költségeit én fizettem ki, mely emlékezetem szerint 500 dollárt tett ki. Én ezt nem sajnáltam, azért, mert reméltem, hogy a kötött üzletben ez az összeg majd visszatérül.

Miután így már a kezünkben volt az útlevél, mi is elutaztunk Milanóba. Benitónál szálltam meg családommal együtt. Itt átadtam Benitónak 800 dollárt, melyet nevezett át is vett. Én átvételi elismervényt tőle nem kértem. Pár nap múlva gyanút fogtam, mivel Benito nem tett említést arról, hogy mi a további szándéka, hogy a pénzzel mit csinált. Felelősségre vontam, és kértem, hogy a pénzt fizesse vissza. Miután a kérésem alól kivonta magát, kénytelen voltam késsel megfenyegetni. Ennek az lett az eredménye, hogy végül is 700 dollárt visszakaptam. Így 100 dollárt fizettem rá az esetre.