Hát valahogy így! Szívem szerint azt írnám: tét nélküli meccsre megyünk a Fejér megyei székhelyre, a Vidi annyival erősebb kerettel bír, hogy most aztán tényleg nincs vesztenivaló, menjünk ki a pályára felszabadultan, nyomjuk, ami bennünk van, ami a csövön kifér, aztán meglátjuk, hátha kifog egy gyengébb napot az állami alakulat, és akkor elcsíphetünk egy pontot (vagy bekkelve többet is?). Csak hát másik oldalon ott van a tény: Viercho elhúzódó ténykedésével már elpazaroltunk egy sor ilyen lehetőséget, amikor tét nélkül lehetett volna vigéckedni, most már bizony közel a veszélyes zóna, szóval egyre inkább pontok kellenének, több vereség egyre kevésbé fér bele.
Mondjuk talán ez a fehérvári még igen – de akkor a Fradit és a többi hátralevőt kell ütni. Nem egyszerű a képlet sehogy sem.
És ha holnap ki is kapunk, azt is jó lenne egy mérsékeltebb verzióban tenni. Ne egy nagyobb zakóval jöjjünk haza, tépázta már elég eredmény és meccs az önbizalmát a csapatnak tavaly tavasz közepe óta. Persze itt is érvelhetek rögtön magam ellen – mennyivel jobb sorozatban úgy kikapni, mint tettük azt szerdán, hogy az utolsó utáni minutáig közel a siker, és a cél előtt rogyunk csak össze? Ha mondjuk vasárnap este a 88. percig tartjuk magunkat hősiesen, és csak akkor érkezik a sértett napközis fizimiskájú Nikolics, és botlik egy gólt nekünk két méterről, az mennyire zilálja szét a kedvét a csapatnak, hogy „nem igaz, nekünk semmi se jön össze?”… Nem, a vereség sehogy se jó, se nagy ruha formában, se épphogy-verzióban. Talán még egy szürke 2:0, az a legjobb.
Jó, nyilván a legjobb, félretéve a pesszimizmust, az persze a tavalyi változat, amikor strict védekezés mellett 2-4 támadást is vezetünk a meccsen, ezekből kétszer betalálva, Nagy Geri pontos sarok-kicentizésével és az isteni Perea húzásával, vagy még régebbre visszaforgatva az idő kerekét, két Danilo góllal Mezey doktort bosszantva és sértődött nyilatkozatra késztetve, esetleg tékozló fiú Hfalvi maestro duplájával ünnepelni. Persze hogy ezek a legjobb forgatókönyvek. De lássuk be, most kincstári optimizmusra valamivel kevesebb az ok. A csapat lelkileg nincs a topon, Csábira rengeteg munka vár még, ráadásul a kreatív magunk (Vécsei-Gazdag-Holender) maródi – és itt meg is állhatunk egy picit! Gazdag sérülését már annyira éljük meg tragédiaként, mintha Warzycha/SzabóT./Zelenka esett volna ki anno egy pár meccsre, kérdés, érdemes-e ekkora terhet tenni, pontosabban érdemes e ennyit várnunk egy ilyen fiatal sráctól? Ne feledjük, az eddig messze legjobb MFA-termékünknek, Vécsei Bálónak is kellett jó 2 év a stabilan kimagasló teljesítményhez.
Hát, nem lesz könnyű. Másik oldalon, ha oda tekintünk, ráadásul ott van egy 12/11-es győzelmi mutatóval hasító Vidi, egy újra csúcsformás Juhásszal, egy bohócliger szinten királykodó Nikoliccsal, általában jól játszó Gyurcsóval, Viniciusszal, egy jó kapussal, és a padon egy rakat bevethető hispán/luzitán aranytartalékkal, a tavalyi túlsúlyos ibériai kontingens kimazsolázott, értelmesebb maradékával.
Akárhogy is nézzük: minden a Vidi győzelmének irányába mutat.
Amit mi nyerhetünk ebből a meccsből –bár ne feledjük: magyar NB1, minden lehet, így azért minden nyavalygásom ellenére még én sem adom fel lélekben teljesen a holnapot–, az, bármilyen közhelyesen is hangzik, de a tapasztalat, és a csapat-épülés. A tovább összeszokás, pontosabban: beleszokás a Csábi-elképzelésekbe, abba, hogy a saját nevelések egyre több bizalmat kapnak, de hohó, ezzel felelősség is jár, és ezt nekik kell tudatosítani magukban! A kezdőcsapat nem ajándék, hanem folyamatos munkával kiérdemelendő pozíció. És még elnyerhetük holnap a „What don’t kill ya make ya more strong” alapvetés megerősödését a lelkekben, mert egy legrosszabb esetben szoros vereség bizony nem ki kell nyírja a csapatot, hanem meg kell erősítse.
Kezdőcsapat-tippeléssel szórakozni most már kicsit több értelmét látom, mint a random mágnestáblázó Viercho alatt, bár ezúttal a behatárolt keretlehetőségek korlátozzák a játékot a sérültjeink miatt. Azért, ha én lennék Csábi, akkor a következő kezdőt küldeném ki a fehérvári gyepre:
Kemenes – King, Ignja, KRISTI*, Alci, Baráth Boti – Hidi, Nagy Gergő, Portilla – Prosser, Youla, Traore.
Cserepadra pedig
Horváth, Kristi, Fejes**/***, Czár, Job, Bíró, Koszta, Bobál (utóbbi erős fejmosás után) ülnének nálam.
*,**: köszönöm a figyelmeztetést az olvasóknak, javítottam. (RW) ***: továbbjavítottam, Fejes játszott az NB III-ban (vh)
Vészesen szűkös lehetőségek, így elnézve – mivel három, felvállaltan fantáziátlan szűrővel kezdenék, így Portilla egyből a kezdőben, ezzel viszont rutinos ember középre-előre csak Job marad a padon. Ehhh, bizony. Lehet, hogy a szeleburdi Vidovicsot is nevezni kéne? Hát, szegény ember vízzel főz.
Ennyit a holnapról. Nyirkos, hűvös, ködös este lesz a Sóstóiban, amit élvezet lesz végigfagyoskodni, de azért megyünk, úgyis már csak 5 fordulón át élvezhetjük a Bohóc szépségeit, utána téli szünet, mi meg itt sírhatunk, hogy „jajj, csak Seria A meg La liga meccseket tudunk nézni a sportadókon”. Kell az nekünk? Na ugye – már sokkal jobban várom a holnap esti szibériázást.
Én hülye…