Semmiképp sem akarom levenni a fókuszt RW múltba révedős (rémülős?) sorozatának legújabb darabjától, de mivel lassan másfél napja nincs semmilyen átigazolási pletyi, így jó lenne gyorsan összegezni, hogy hol is tartunk 13 nappal az őszről halasztott Ligakupa-párharc, és 23 nappal a bajnoki rajt előtt.

Távozók

A stabil kezdő

Egyedül Alcibiade számít innen veszteségnek (ősszel 13 meccset játszott), de ahogy Józsi is említette valamelyik interjújában, hiába jó a srác, sok meccs ment el a hebrencskedésein. Értelmetlen kiállítások, érdekes büntetők, satöbbi. Ha pusztán csak azt nézzük, hogy Alci mit tud, és kik játszanak majd a helyén, akkor én bemondom a gyengülést a védelemre simán, ha viszont egyben vizsgáljuk a dolgokat, akkor nem feltétlen.

A tizenkettedik-tizennegyedik játékosok

Vagyis azok, akikkel úgy általában számolunk, de annyira azért nem, hogy mindig kezdjenek. Portilla már menet közben kiírta magát a csapatból, amihez kellett egy edzőváltás, nem fáj érte a szívünk. Traore talán a keret egyik legjobb képességű futballistája volt, ahol a voltot tényleg komolyan kell venni, mert esetében a kispesti karrierfoszlánya előtti időszakra gondolunk. Látszott rajta a tudás, még le is fogyott tisztességgel a neki jutott öt hónap alatt, de ennyi. Néha érezni lehetett rajta az akaratgyengeséget, hogy igazából nem szívesen teszi a dolgát. Elleszünk valahogy nélküle.

Job távozása felüdülés. Pont.

Az utolsó ebben a sorban Bobál Geri, aki végre valahára kölcsönbe került egy olyan csapathoz, ahol van esélye játszani, és ahol az edző (Sisa tréner) akár még számolhat is vele. Reméljük futni fog a szekér Gyirmóton, mert ha nem, és jön az eredménykényszer, akkor könnyen a padon találhatja magát. Persze még így is több játékperc néz ki neki, mint a vélhetően brutálisan megerősödő támadósorunkban. Aztán nyártól meglátjuk, mi mindenesetre szurkolunk neki.

A perememberek

Mancinin röhögjünk fel, aztán újra, amikor eszünkbe jut, hogy a Haladásnál ő kapta a tízes mezt. Részvétünk, kedves Hali, és részvétünk Béla, hogy ezt kell látnod.

Sundas több edzőnél is megpróbálhatta magát, gyors, dinamikus, de valahogy nem fért be egyik elképzelésbe sem. Navarro kapott egy meccset Győrött, bakizott, satöbbi. Róla majd annyi marad meg, hogy a meccsek előtt úgy imádkozott, mint egy hitelesítésre váró kétkarú mérleg, valamint, hogy nem értjük, mit keresett itt egy teljes évet? Fejes nagy lendülettel jött vissza nyáron, talán azt hitte eljött végre az ideje, és voltak is erre mutató jelek, de aztán nem. Volt jó meccse, volt átlagos és ennyi, mert összesen négyről beszélünk. Most újra jön egy félév Gyirmót, aztán nyáron visszatérünk az ügyére. Kapacina dettó. Jelenleg nem fér be a posztjára, posztjaira.

Keitával nem tudjuk mi van, kínos a csönd körülötte.

Ennyi, egyelőre ők a távozók. Statisztikailag pedig valami ilyesmi képet festenek:

Jelmagyarázat: M – mérkőzés; P – játszott perc; G – gól; GP – gólpassz; L – lövés; LK – lövés kapura; /// Adatok forrása: InStat

Szavakkal ugyanez: elment az összes pályára lépés és játszott perc negyede, a lőtt góljaink negyede (bakker, 12 gólról beszélünk összesen!!!), a gólpasszaink ötvenhét százaléka (jó, ez is hétre!!! vetítve), valamint a lövéseink, kaput eltaláló lövéseink ötöde.

Ahhoz képest hogy a kezdőt nem nagyon érintették a távozók, és a cseresorból is csak három játszósabb arc távozott, ez igen jelentős mennyiség, még akkor is, ha alapvetően rettenetesen és fájón kicsi számokról beszélünk. Az meg külön vicc, hogy Portilla, Alcibiade és Traore személyében lépett mindhárom olyan játékosa az őszi keretnek, aki képes volt gólt lőni és gólpasszt is adni. Egyet-egyet. Mindegyikük. (Részletesebb adatok a játékoskeringőt összegző rovatunkban.)

Az érkező és a vélhetően érkezők

Egyelőre csak Punosevacot, a szerb csatárt jelentettük be, aki a látottak alapján alapvetően nem vészes megoldás a középcsatár posztjára. Így legalább Gyula kimehet a szélre, vagy ha oda nem is, mert lesz ott helyette más, akkor visszavont éknek. Nem baj az, ha tehermentesítjük, mert ősszel elég sok melója volt, és már ő sem mai csirke, ráadásul előttünk szerintem még életében nem játszott csúcséket.

Viszont ha jön a Galatasarayból Ontivero és a mexikói Pumasból Izazola, akkor tényleg összejöhet a manapság divatos 4-2-3-1 támadóbb részének minőségi felturbózása. Mondjuk rögtön így: Ontivero, Gyula, Izazola – Punosevac. Cserébe esetleg – ha megragad nálunk – az ördöngős kis venezuelai, Meza. Utóbbi mondjuk bármennyire is futballokosnak tűnik és látványos amit csinál, nem biztos, hogy egy kiesés elől menekülő, vélhetően nem 90 percen át támadó csapatnak erősítést jelent, miközben objektíve azt kéne neki.

És ne feledjük, ha mindez így összeállna, akkor Vécsei szorulna egy sorral hátrébb, Hidi, Godoy és Nagy Geri mellé szűrőbe, amit már játszott korábban Rossinál, viszont látványosan nem az az igazi posztja. Vagy Gyula helyén (jesszuszom, felmerült bennem, hogy kihagynám Gyulát?!!??!), kötetlenül, a csatárok mögött, alkosson szabadon. Megnézném.

És akkor még nem beszéltünk a togói válogatott, de elefántcsontparti születésű Konéról, a lóbaszó nagydarab négus középcsatárról. Igaz, nehéz is mit mondani róla, mert amit eddig láttunk belőle az semmit sem segít. Valahogy mindig akkor volt fent a pályán, amikor nem volt mögötte csapat, hogy kiderüljön, mit tud valójában. Remélem Jocó jobban meg tudja nézni az edzéseken. (Egyébként nekem első blikkre igen darabosnak tűnt, kissé ügyetlennek is, de aztán lőtt egy gólt pont úgy, ahogy ott és abban a szituációban kell, viszont más nem sok.) (Ja, és fejelt már vállal, tarkóval, meg mindennel, csak nem azzal a tesztrésszel, amivel szokás.)

A horvát belsővédőt, Elezt majdnem el is felejtettem, pedig nem kéne, mert ő aztán tényleg egy állatorvosi ló. 20 éves, az olasz harmadból jönne, és totálisan tapasztalatlan. Pont, mint Bobál Dávid, vagy Kristi. Vagyis pont olyan, amilyennel már rendelkezünk, és akik nem fél évig lesznek itt kölcsönben, hanem tartós szerződéssel rendelkeznek.

Merthogy pont itt van a logikai bukfenc. Lehet, hogy Elez egy elcseszett jó belsővédő, egy új Sammer, aki csak a felfedezésre vár, de közben pont miatta nem tudjuk megadni azokat a játékperceket Bobálnak és Kristinek, ami kellene nekik, hogy a szerződésük ideje alatt megdobhassák a saját értéküket, és a klubnak is nyereséget termeljenek az esetleges eladásunk után. Mert Elezért maximum akkor kapunk pénzt, ha a kikölcsönző Lazio fizet minden pályán töltött percéért. Beáldozni néhány meccsért a saját játékosainkat, hát, nem is tudom. Jó ez így, Papa H.?

Mondok egy kezdőt

Ha a már leigazoltakból és a vélhetően leigazolt játékosokból kellene összeraknom egy csapatot, akkor én valami ilyesmiben gondolkodnék:

Kemenes – Botka (King), Ignja, Kosnic, Baráth – Godoy (Hidi), Vécsei (Nagy Geri) – Ontivero, Gyula (Vécsei), Izazola (King, Prosser) – Punosevac (Gyula)

Vegyük észre, a rendszer nagy vesztesei pont a szélsőink lennének, vagyis Proszi, Holender és King, akinek végre nem feltétlen szükséges kényszerből futóhátvédet játszania.

A támadószekció combos, a védelem bőven vállalható NB I-es szinten, a kérdés csak az, Csábi össze tudja-e rakni a két félcsapatot egy egésszé? Mert a tavaszunk nagyjából erről fog szólni. Ha működünk csapatként, akkor nem lehet nagy gond a bentmaradás, sőt, akár még a középmezőny eleje-közepe sem, ha viszont nem, akkor nagyon cudar hónapok elé nézünk.

Legyen valami szavaznivaló is