Inkább kibeszélő, mintsem beharangozó Diósgyőrre

Merthogy számolni ma nagyon nehéz lenne. Fél ötkor Négykor kezdünk, és ha megcsípnénk a Diót, akkor egy újabb pozitív löketet kaphatna a bentmaradásról szőtt összes reményünk, kicsit félretehetnénk a szabályzatok vizsgálatát, előtérbe kerülhetne a matek. Ha az egyik nyer, vagy csak ikszel, akkor az jó nekünk? És ha a másik? Mi a jobb?

Annyi fix, hogy mi legutóbb győztünk, ráadásul fél év után, és ha jól tudom, az ilyenekre mondják: talán átszakadt egy gát. A sportlélektani alapmodorosság jelentése pedig az, hogy talán újra ráérez a győzés mikéntjére a csapat. Mert ugyebár győzni is tudni kell, annak is vannak sajátos szabályai. Például a saját játék csinálása, a türelem, a kivárás, az ellenféli hibáinak kikényszerítése, a biztos meghúzása, a váratlan bevállalása, bízva abban, hogy az alapjáték fix, nem lehet gond belőle. A mi taktikánkhoz mérten ez egy szó: magabiztosság.

Mert legyünk őszinték, ez a keret alapvetően nem gyenge. Jó, nem is dobogós, de ugyanúgy nem kieső. Valahol a 7-11. hely között bárhova jó lenne, ha kijönne belőle mindaz amit tud. Persze már késő, a maradék fordulókra annyi maradt, hogy mielőbb bebiztosítani a jövő évi NB I-es tagságot, semmi több. Sőt, az építkezés is másodlagos, egyszerűen nincs rá keret, lehetőség, nincs annyi meccs a rendszerben. Be kell húzni, és pássz. Különben jön a szégyen, és a reménykedés, hogy mégsem.

Viszont van annyi mázlink, hogy a Haliverést rögtön egy gödörben lévő Diósgyőr követi hazai pályán. Súlyosbítva Szivics már most bejelentett nyári távozásával (tegnap a Tippmix még 2,35-re adta a hazait, ma már csak 2,15-re), és azzal a ténnyel, hogy képtelenek meccset nyerni december eleje óta, azaz fél éve.

A korábbi dobogós remények elszálltak, a csapat összeesett, a távozókat nem sikerült pótolni, és a nézők is el-elmaradoznak. Miskolci cimbiktől hallom, hiába vannak még párezren, a hangulat síri, lassan a pályán egymással kakaskodó játékosaik se hozzák őket lázba, más meg nem nagyon van. És röhögnek Komanon. Mondjuk rajta mi is.

Szóval ilyenek az előjelek. Mi talán fel, a Dió már lent, vagyis bármi megtörténhet, mert azt ne feledjük valahol mégis egy sportesemény a labdarúgó-mérkőzés, azok pedig így működnek. még kezdőt sem merek tippelni, ahogy ebben a bajnokságban megszokhattuk, mert hogyan, mire? Vegyük alapnak a szombathelyi csapatot? Persze, vegyük. Aztán lehet, felépül Holender, lesz újra Godoy, variálunk a védelemben, mondjuk kezd Botka Endi, netán – és remélem nem – Kosnic. Ki tudja a mister hogyan szándékozik kavarni?

Inkább nyerjünk, mert az jó és három pont, meg amúgy is, mert azzal megint kicsit távolabb kerülhetnénk a vonaltól.

A kiesésre gyanús hatosból a Pápa otthon fogadja a Felcsútot, ők esetleg pontot szerezhetnek, de rajtuk kívül igazából mi vagyunk a legesélyesebbek a legalább egy, de akár három pontra. Ellépni így se nagyon tudnánk, a lényeg inkább az ún. kötelező behúzása, hiszen innentől minden ilyen számít, és csak ez számít.

Bónuszkérdés: Kone?

1. Kezdő lesz.
2. Kezdő lesz és gólt, gólokat lő.
3. Csereként lép pályára.
4. Csereként lép pályára és gólt, gólokat lő.
5. Végig a padon ül.
6. Nem is nevezzük.