Tényleg nem irigylem magunkat, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy azért olyannyira más csapat drukkereivel se cserélnék. Mármint klubhelyzetet, mert magát a Kispestet nyilván nem, e verziót még méltatlan szájamra se veszem.
Múltkor már elpolemizáltam egy beharangunkban, hogy a többi kiesési ellenlábas, talán a Nyíregyet leszámítva, illetve egyre inkább a Jarnival vállalhatóan mendegélő Pécset (bár gondolom ott szezonvégen repül majd a derék horvát, mert beszól Matyinak a Matias cirfandlira, vagy valami ilyesmi), szóval a többi vetélytárs üzemszerűen rúgja ki maga alól a sámlit a “2015-16_másodosztály” feliratú bitófa alatt.
A csúcsrajáratás azonban az utolsó bajnoki fordulók sajátja Bohócföldén, nyilván idén sem lesz ez másként, még saccolok egy Tóth Bálint reloaded-et az uccsó két meccsre Pápán, vagy egy Artner-Dobos Barna földharcot egy keretből kitett Nikházy ürügyén, de addig is boldogítson minket a hosszú hajrát nyitó Hali esete.
Azt kell mondjam, Bélakirályék rendesen magasra tették azt a bizonyos lécet (amúgy szimpatikus csapatát és szurkolótáborát a Halinak innen is őszintén sajnálom), meg is kell emberelnie magát a PASE-vezetésnek, Bíró Lombarder Zálogmaestrónak és a mi Papánknak is, ha ezt le akarják követni, és nem akarnak idő előtt kiszállni a brokkoliversenyből.
Mielőtt azonban végleg belefulladunk a jóleső pikírt kacajba, csak egy a baj… hogy simán kinézem a kövi hetekből azt, hogy nem adjuk fel, és jön még valami önsorsrontás nálunk is – hisz ha már lúd, legyen kövér. Nem igaz?
