Esetleg a szemünket ne kössük be? Vagy nálunk csak az érjen a gól, ha a csapatból előtte mindenki hozzáért a labdához? És az belefér, hogy mi is tizenegyen legyünk a pályán? Netán van jobb ötletetek, hogy milyen további előnyöket kaphatnátok? Szóljatok, segítünk!
Tényleg vicces, hogy a Lokika úgy gondolta, megterhelő nekije háromnaponta játszani, így nem lenne hátrány, ha a Honvédka sportszerűen lemondana a vasárnap hatos időpontról, és majd meccselünk akkor, amikor mindenkinek, de leginkább a Lokikának jó.
Mindezt ugyebár egy olyan bajnokságban, ahol a Lokikára egészen más szabályok vonatkoznak, mint a Honvédkára, pedig nem ezt ígérték, amikor nekifutottunk a tavalyi szezonnak. Több légióst nevezhetnek, többet játszathatnak, magyarán _inkább rotálhatnak, mint a tucatnyi tucatjátékosát vesztett Kispest. Ha ez nem ordas nagy előny, akkor micsoda?
Ezek után milyen pofa kell _nemzeti_érdekre (mondjuk) hivatkozva halasztást kérni a vasárnapra esedékes bajnoki kötelezettség alól? Eleve mindenki és mindig szombaton fog játszani, ahogy azt valami főhülye eldöntötte az MLSZ-nél, így legyen elég annyi, hogy már a vasárnap is úgy _jár, ahogy másnak semmi.
Felháborodtam kicsit, de amúgy is a plafonon az agyam, mert reggel azzal szembesültem, hogy a dualbootos gépemre lefrissült Windows 10 nem volt rest, és a másik rendszert, valamint a közös adatpartíciót nemes egyszerűséggel bedarálta, összevonta, és a megkérdezésem nélkül letörölte, majd otthagyta formázatlanul. És ez az együttlétünket zavaró problémáknak csak a kezdete volt, hogy utána jelezze, a kurvára legális Windows 7-emre lefrissült ugyan, és bár nem jelzi, hogy jogszerűtlenül használom, azért a mindenféle rendszerbeállítások között szól, nem jó a kódom. Nem a lófaszt nem, egy valag pénzembe került, jónak kell annak lennie.
Egyszerre a részleges adatvesztés (azért jórészt felhőkben tárolom a dolgaimat), a licencproblémák (jajj, úgy látszik 2015 egy ilyen év) és a Lokika pofátlansága sok egy napra. Nyilvánvalóan tudnák most csapdosni, ha nem kényszerítenék magamra valamiféle furcsa nyugalmat, amihez fogalmam sincs honnan kaparom össze a lelkierőt, de ha most a kisKnézy közvetítené a bennem zajló folyamatokat, akkor összefüggően ordítana, hüledezne és olyan sportemberi teljesítményről hadoválna, amilyenről mondjuk Risztov Éva 10 kilométeres aranyakor a finis előtt.
Még az hiányzik, hogy kiderüljön, a Honvéd nem volt sportszerű, amikor nem ment bele a halasztásba. Mert ugye ha valaki nemzetközi meccset játszik, az _fontosabb, mint a mindenféle magyar bajnoki, ahol csak mezei pontokat lehet gyűjteni, hogy eldőljön, jövőre majd ki mondhassa, miattam tessék halasztani, de aztán mégsem. Tehát a bajnokság ilyenkor mintegy le van szarva, a másik fél nem számít, satöbbi.
Értetlenkedve állok a dolgok előtt, miközben persze szurkolok a magam módján a Debrecennek, hogy megcsapja a Rosenborgot, mert az jó, csak éppen ne feledjük, tavalyi helyezésükkel ők maguk vállalták magukra azt a nehéz terhet, hogy kilépnek az _európai_kupaporondra. Aki pedig jó akar lenni, annak tessék úgy is viselkedni.
Szóval szerintem ha az egészben a sportszerűséget keressük, akkor vasárnap hatkor Honvéd-Debrecent kell tartani a Bozsikban, mert az úgy volt megbeszélve és pássz. Minden más üres demagógia, hovatovább kibaszás a másikkal, azaz történetesen velünk.
