Meccsarc: a régimódi Úr

A levegőben is úr a Régimódi Úr (foto: 1909foto.hu)
A levegőben is úr a Régimódi Úr (foto: 1909foto.hu)

Olyan igazán hiperklasszis teljesítményt most nem volt nálam, de dicséretes kűrök így is akadtak az újpesti alkonyban. Már a beszámolóban pedzegettem, hogy kisebb-nagyobb hibái mellett Botka és Baráth is szép munkamennyiséget és egy-egy szebb mentést is letettek az asztalra, Holender ügyesen kavargatott elöl, Gyulánkat gólja minősíti (a szokott gyulás hebrencskedések mellett). Szabi alapvetően végi kontrollálta a dolgokat, hogy aztán egy szögletnél ne sikerüljön a kibokszolás…

Még egy fokkal dicséretesebb Nagy Geri iszonyat melója a középpályán, és bizony most a szokott kisebb hibákból is alig volt a kis szűrőnél. Lovresztől többen fáztak Ignja helyén, kár volt, nagyon szépen megoldotta a helyettesítést a kedvenc horvát. Bobál Dávid pedig a második félidőben trademarkozásra (a csatár elküldése gyufáért, majd embert találó indítás előre) is hagyott erőt. Ők akár egyenként megérdemelnék a meccsarc-díjat…

…de akinek most kiutalnám, az Kamber mester. Azaz ahogy mi hívjuk magunk között, decensen hónaljig húzott nadrágjával, élre vasalt mezével, higgadt játéka és klasszikus időket idéző mozgáskultúrája miatt: “a régimódi Úr“. Aki tényleg olyan, mint volt anno Szmilja, Botis, vagy korábban Keller fater, egy pályája vége fele ideérkező kipróbált Bohócliger, aki munkafektetés és alibizés helyett a lehető legnagyobb természetességgel hajtja ki magát a meccseken, hibázgatva persze, de nagy munkát lerakva. A jó értelemben vett profi arc. Amikor év elején Rossi azt mondta az ankéton, hogy a hét érkező, Ivan és Djordje nem csak játékosminőségben, de emberileg is jót tesznek az öltözőnek, azt hittem, ez csak olyan bullshit, mint amikor a zenekarok lenyilatkozzák egy aktuális album előtt, hogy “az eddigi legdallamosabb és egyben legkeményebb anyagunkat készítettük el“, aztán kijön a műhelyükből valami alter szar.

Hát Kambernél nem. Ő ma is kiállt a színpadra, és nem művészkedett, nem jazz szólokat nyomott, nem maszturbált a gitáron, de nem is mismásolt, hanem letolta az echte ipari Motörheades döngölését, és that’s all folks. Stabil is volt a középpályánk, mint Angus Youngék 2/4-ei…. Ráadásul az első félidőben sokszor egészen 5. védőnek is hátralépett a jó Djordje Ivan és Dávid közé. Melómennyiség, nah. Nem ragozom tovább. Nálam ő a VIP player.