Elmegyek a pé’be, ezzel a pesszi felütéssel? Hát, lehet. De egyszerűen nehéz most tolnom a lelkes frázisokat. Lassan egy napja esik folyamatosan, lassan három meccse (dehogy lassan, hanem pontosan három meccse) nem lőttünk gólt, jönnek a Diók, nem tudom, nem vagyok határozottan derűlátó.
Mondjuk, annyira borús se, mint az idő. Egyszerűen ma nem érzem a fonalat. Akármi lehet. De egyelőre jobban izgat a srácokkal a tervezett tarokkparti a Gurigában, mint maga a meccs. Meghülyültem? Ki tudja.
Mindenesetre az eső az zuhog továbbra is, és az esőszag, amit amúgy imádok, most annyira nem boldogít, ahogy szűrődik be a nyitott ablakon. Meccsnap van, az pedig mindig kivétel. Ma nem örülök az esőnek, kinek van kedve szétázni? Na majd évek múlva, biztathatjuk magunkat, a héten megint feldobott látványtervekre pillantva, ott nem lesz többet ázás, ehh, hát nem, ha egyáltalán lesz új stadion, én még mindig “hiszem ha látom” állapotban leledzem, de ezt már annyiszor megrágtuk, hogy nem írom le többször, illetve azt mégis, hogy a steril képeit nézve a skicceknek, nekem már most hiányzik a bejárható, otthonos Bozsik, szemben ezzel a fogyasztókra tervezett konzumstadionnal, na mindegy. Minden érv és ellenérv ismert, csak nagy nosztalgikus vagyok, ne szóljatok meg.
Szóval Diósgyőr. Ellenük egyszerűen nem tudok tendenciákat állítani az emlékfoszlányaimból. Volt már dicső győzelem, volt váratlan vereség, volt izzadtságszagú remi, volt itt minden. Alapból azért úgy sejtem, jobb a hazai mérlegünk ellenük, ők se szeretnek szerintem idejárni, pont ahogy mi sem a Vasgyárba. Ez akár jó ómen is lehet.
Ahogy az is, hogy a hármasra duzzadt győzelemmentes szériánk Rossi alatt jellemzően nem szokott tovább tartani, már ha épp a 2012 őszi, 2013 tavaszi vagy 2013 őszi formájában van a tar mágus. Ha a 2014 tavasziban, akkor el sem érdemes indulnunk a mai meccsre.
Sok hírt nem hallottam a gárdáról a héten, Kemi már két hete is azt mondta az őt interjúvolgató Faternak, hogy a Hali ellen már véd, hát nem védett, mondjuk Hori se volt vészes, akár kísérletezhetnénk vele is tovább. Riki gyerek úgy érzem ezúttal kimarad, múltkor se mezőnyben, sem a büntetőnél nem sikerült élnie a 8 forduló után megérkezett bizalommal, így gyanítom, a Holender-Prosser duó térhet vissza Gyula úr mellé, ha és amennyiben nem sérültek. Gazdagot a fiatalokkal csínján kísérletező Rossi tippem szerint megint kispadon kezdeti, így a bebiflázott Hidi-Nagy Gergő-Kamber Gyuri sor lehet középen a megoldás, a légióskvótát nyögő, és fizikailag önmagát kereső Vaszke ismét czukor melegítőgatyájában kezdhet – a padon. Ignja jó volt Szombathelyen, így sejtésem szerint Lovresz újfent csere, KisBobál mellett a cacaki boss lehet középen a megoldás. Endi, Boti meg ugye alap. (Remélem nem írok hülyeséget és ők se eltiltottak). Botinak innen is gratula az új behívóhoz!
Közben zajlik az élet. Épp írom a beharangot, amikor telefon érkezik, és egy frissen Kispestre költözött kedves ismerős csörög, hogy ő bizony megnézne egy Honvédmeccset. Tiszteltetem a remek szombat esti kulturális program-választását! Szégyenszemre neki kell elgondolkoztatnia, hogy mégis jó program lesz a mai rommá ázás? RW, RW, szedd össze magad.
Utolsó csepp a pohárban, meghallgatom a Vaszke interjút a honlapon, az arc nem kicsit optimisztik, második hely a cél a Fagyi mögött, ok, vettem, nem sírok tovább, inkább befejezem a szolid szombati házimunkát, aztán Guriga és tarokk, meg kell adni a nap hangulatát, ez van, valahogy így.
Este találkozunk.