Szinte minden a megszokott rendben történt:
- odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
- Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
- győzelem Kövesden.
Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.
Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.
“Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi” bővebben
